1817. július 12-én született a Massachusetts állambeli Concordban. Felsőfokú tanulmányait a Harvard Főiskolán végezte, ahol retorikát, filozófiát, matematikát és természettudományokat hallgatott. 1838-ban testvérével, Johnnal nyelvtan-iskolát nyitottak szülővárosukban, diákjaiknak az intézményi oktatás keretein túllépve a természetben tett sétákkal és megfigyelésekkel, helyi műhelyek és üzletek felkeresésével igyekeztek praktikus ismereteket átadni. Az iskola 1842-ben szűnt meg, miután John meghalt.
Thoreau a szintén Concordban élő filozófus, Ralph Waldo Emerson biztatására kezdett el írni. Emerson révén olyan írókkal és gondolkodókkal barátkozhatott össze, mint Ellery Channing, Margaret Fuller vagy A skarlát betű szerzője, Nathaniel Hawthorne; a társasághoz kapcsolódó The Dial című folyóiratban jelentek meg első versei és esszéi.
Thoreau 1845. július 4-én, a függetlenség napján beköltözött az Emerson Walden-tó melletti birtokán saját maga által épített házba, ahol több mint két évig élt. A vadonban töltött időszak alatt született az amerikai természetirodalom egyik legismertebb alkotása, az 1854-ben megjelent Walden. Ebben a videóban megnézheted a házat, és a közeli erdőt is:
Igazi vadromantikus környezetben élt az amerikai író és tulajdonképpen az első környezetvédő, Henry David Thoreau. A Lithub megosztott egy videót, amivel mi is bebarangolhatjuk a környéket, ami a Walden című művet inspirálta, és ellátogathatunk a házikóba is, amiben Thoreau évekig élt.
Tovább olvasokMunkájára Rousseau mellett a német Alexander von Humboldt volt jelentős hatással, aki írásaiban összekapcsolta a tudományt a költészettel. Thoreau tézise szerint
a civilizáció ahelyett, hogy igazodna a természethez, pusztítja azt, megfosztva ezzel önmagát nemcsak környezete, de saját létezése megértésétől is.
Kísérlete a kivonulásra a társadalomból sem tekinthető öncélúnak, nem az életnek hátat fordító szemléletből adódott, sokkal inkább - ahogy több értelmezője is megjegyezte -, olyan "csendes háború" volt, amelyet egy elnyomó állam és az elembertelenítő társadalmi viszonyok ellen vívott. Kiköltözése a Walden-tóhoz olyan cselekedetként érthető, amelyet a saját emberi mivoltától, az egymástól, az értelmes munkától és a természettől egyaránt elidegenítő gazdasági és politikai rendszerektől való függetlenség érdekében hajtott végre.
1849-ben jelent meg a Polgári engedetlenség iránti kötelességről című, máig sokat idézett esszéje. Thoreau szerint az állam nem természeti hatalomként uralkodik az emberen, s fizikai hatalmat csakis akkor képes gyakorolni, ha mentálisan alárendeli magát neki az ember. Éppen ezért van mód az állammal szembeni hathatós szembenállásra. Hiába él valaki akár demokratikus, úgymond szabad országban:
ha ez az ország kizsákmányoló és háborúzik, akkor az egyén már nem szabad.
Ahogy írja, az állampolgár önmaga hajcsáraként, anyagi javak szerzésének szentelve az életét megerősíti az államot, hogy az megvédje őt, aláveti magát az erős államnak, amely aztán igazságtalan tetteket követ el.
Elsősorban nem a társadalom, hanem az egyén személyes, lelki reformjának a lehetősége foglalkoztatta, pontosabban szólva: az egyén felől képzelte el a társadalom megváltoztatását, nem pedig fordítva. Írásának ereje is talán innen származtatható,
Thoreau pozíciójából a köz ügyeivel való foglalkozás elsősorban az állampolgár erkölcsi kötelessége.
A teljesebb élethez és önmegismeréshez szerinte puritán életmódra, gyakori magányos szemlélődésre és művelődésre, kétkezi munkára, és mindenekelőtt rendszeres és hosszú, a természetben tett sétákra van szükség.
Érdeklődése 1851-től egyre inkább a természetrajz felé fordult. Botanikát olvasott, a természetben tett megfigyeléseit pedig lejegyezte naplójába, ezek közül jónéhányra - például a különböző madárfajok vonulási idejéről - csak száz évvel később, a kibontakozó környezeti mozgalmak idején kezdtek komolyabb figyelmet fordítani. Természetszerető életének és munkáinak jelentős szerepe volt abban, hogy 1890-ben - sok évvel halála után - megalapították az Egyesült Államok második nemzeti parkját, a Yosemite Nemzeti Parkot.
A hosszabb ideje tuberkulózisban szenvedő író 1859-ben egy éjszakai kiránduláson viharba keveredett, megfázott és már nem tudott felépülni. Élete hátralévő éveiben egészségi állapota folyamatosan romlott, ágyban fekvő betegként kéziratai szerkesztésével foglalkozott, leveleket és naplót írt. Thoreau 1862. május 6-án, negyvennégy évesen halt meg.
Halálát követően a politikai aktivista Emma Goldman már nagyszerű amerikai anarchistaként hivatkozott rá, ugyanakkor írásait sokat forgatták a késő viktoriánus korszak brit szocialista mozgalmaiban is. Tolsztoj véleménye szerint először Thoreau mondta ki a polgári engedetlenségről írt esszéjében, hogy az emberi méltósággal összeférhetetlen a törvényesített gyilkosság és erőszak intézményét, azaz az államot szolgálni. Az erőszakmentességet hirdető Mahátma Gandhira is mélyen hatott a Thoreau-szöveg, kitüntetett helyen szerepeltette a követői számára összeállított olvasmánylistán. Az amerikai polgárjogi mozgalom jelképes alakja, Martin Luther King a szöveg legfontosabb mondanivalójának a társadalmi felelősségvállalás részeként értett polgári ellenállást tartotta, miszerint
"a gonosszal való együtt nem működés legalább annyira erkölcsi kötelességünk, mint a jóval való együttműködés".
(Forrás: MTI)
