Hiába jelent meg 88 éve, az Utas és holdvilág máig az egyik legnépszerűbb és legkedveltebb regények egyike. A lázadás, a nosztalgia és az elveszett fiatalság iránti vágyakozás a 21. században is ugyanolyan aktuális kérdések. Szerb Antal regénye sokak számára fiatalkoruk első szépirodalmi olvasmányélményeik egyikét jelenti, amihez felnőttkorban is vissza-visszatérnek. Így tettünk mi is néhány éve, ezt gondoltuk róla, amikor újraolvastuk, és ilyen sorokkal találkoztunk:
„- Semmi baja - mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
- Én? - kérdezte Mihály eltűnődve. - Semmit. Éltem.”
Szerb Antal író, irodalomtörténész, műfordító fájóan fiatalon, 80 éve ezen a napon halt meg. Az évfordulón az Utas és holdvilág helyszínét és a szerző munkásságát jól ismerő Péterfy Gergelyt ebben a cikkünkben kérdeztük, most pedig felidézünk 5 ismert vagy kevésbé ismert mozzanatot az író életéből.
Nagy visszhangra vágyott, megkapta
1934-ben megjelent Szerb Antaltól a Magyar irodalomtörténet. Az erdélyi Helikon folyóirat pályázatán indult vele, amit 1932-ben meg is nyert. Amikor a köteten dolgozott, egy barátjának bizakodóan mesélt a munkáról, egy levélben azt írta:
Egyébként szorgalmasan dolgozom a magyar irodalom történetén. (Van-e ilyen egyáltalán? kérded.) Eléggé szórakoztató, remélem, nagy visszhangja lesz.”
A nagy visszhangot minden bizonnyal megkapta. Megjelenéskor óriási közönségsiker lett, az első kiadás pillanatok alatt elfogyott, és részben emiatt egy héttel még a könyvhetet is meghosszabbították. Később azonban számos kritikus emelt szót a könyv stílusa ellen, nem mindenkinek tetszett, ahogy például a nagy szerzőkről írt, így Petőfiről és Jókairól.
A helyzet odáig fajult, hogy 1943-ban betiltották a kötetet egy parlamenti interpelláció során, a Nemzeti Front képviselője egyenesen a magyar irodalom nagyságai elleni támadasnak nevezte a könyvet.
Így indult A Pendragon legenda
Szerb Antal másik sikerkönyvének is izgalmas története van. A Pendragon legenda ironikus kalandregény és kísértethistória, de megírását nagyonis gyakorlatias szempontok motiválták. Szerbnek legfőbb célja az volt vele, hogy pénzt keressen.
Havasréti József Szerb Antalról írt monográfiájában úgy fogalmazott: „Ennek ellenére A Pendragon legendát Szerb legjobban sikerült regényének tartják, kisebb becsvággyal íródott, mint az ambiciózusabb Utas és holdvilág, így kevésbé túlírt, lapjain kevesebb az efféle modorosság, mely az Utas egyes részleteit előnytelenül jellemzi.”
Amikor Márai megsiratta
Szintén Havasréti könyvéből derül ki, hogy Szerb Antalt különösebben nem foglalkoztatta a zsidósága egészen az antiszemita hangulat megerősödéséig. Egy alkalommal maga Márai Sándor zaklatta fel.
Szerbet ugyanis nagyon elkeserítették a zsidótörvények, és egyre gyakrabban keveredett olyan incidensekbe, amiket antiszemita támadásként élt meg. Egyszer például
Máraival iszogattak, amikor az egyszer csak zsidózni kezdett, mire Szerb állítólag elsírta magát.
Nem akart megszökni
Szerb Antal halálának okai ugyan ismertek, nem árt őket felidézni az évfordulón. Szerb, aki tanított, fordított is, az 1930-as évek végétől egyre kilátástalanabb helyzetbe került. Alig kapott megkereséseket, 1944-ben elvesztette tanári állását is, majd munkaszolgálatra vitték. Előbb Budapestre került, ahol két katonatiszt, Thassy Jenő és Görgey Guidó motorbiciklin akarta kimenteni az írót, de az nem engedte, mert nem akarta magára hagyni a társait.
Innen Balfra került, ahol már nem érhette meg a háború végét. Eleinte leveleiben még visszfogottan írt az ottani körülményekről, utolsó, családjának címzett levelében már nem palástolta az átélt borzalmakat:
„Édeseim,
végtelenül szomorú vagyok; nemcsak tervetek nem sikerült, hanem még a csomagokat sem kaptuk meg. Általában ez a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely és minden tekintetbe nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket.
Most már sötét is van, meg hangulatom sincs, hogy többet írjak. Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk és szeressétek szerencsétlen
Tónitokat
Balf, 1944. XII. 16.”
Szerb Antalt 1945. január 27-én a nyilasok agyonverték, a hivatalos iratok szerint végelgyengülésben halt meg.
Iskola és utca viseli a nevét
Szerb Antalra nemcsak írásai emlékeztetnek. Budapest 16. kerületében gimnáziumot neveztek el róla, és utca viseli nevét a 2. kerületben. Itt az egykori lakhelyén emléktáblát is elhelyeztek a tiszteletére. Emléktáblát avattak a tiszteletére szülőházában is, a Belvárosban, a Deák Ferenc utca 15. szám alatt, és halálának 75. évfordulóján az író egykori lakhelyén, a 2. kerületi Hűvösvölgyi út 81. szám alatti épület előtt botlatókövet helyeztek el.
Idén január 27-én pedig civil kezdeményezésre emléktábla került pasaréti, Torockó utcai egykori otthonára is, ahol többek között az Utas és holdvilágot írta.
