Január 27-én lesz 80 éve, hogy tragikusan fiatalon elhunyt Szerb Antal író, irodalomtörténész, műfordító, tanár. Munkássága előtt tisztelegve, civil kezdeményezésre emléktáblát helyeznek el egykori lakóházán. Szerb Antal 1933. és 1938. között Pasaréten, a Torockó utcában lakott, itt írta fő műveit, többek közt az Utas és holdvilágot is.
Szerb Antal munkásságának Budapest több pontján is emléket állítottak. Budapest II. kerületében a Szerb Antal utca 10. számú házon található emléktábla. A Belvárosban, a Deák Ferenc utca 15. szám alatt az író születésének 120. évfordulója alkalmából avattak emléktáblát 2021-ben. Ebben a házban született a szerző. 2020-ban, Szerb Antal halálának 75. évfordulóján az író egykori lakhelyén, a II. kerületi Hűvösvölgyi út 81. szám alatti épület előtt botlatókövet helyeztek el.
Szerb Antal 1901. május 1-jén született Budapesten, 1924-ben magyar–német–angol szakos tanári diplomát szerzett a budapesti egyetemen. Hosszabb-rövidebb időt Párizsban, Londonban és Olaszországban töltött. Tanított, 1933-tól a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnöke volt.
Az 1934-ben megjelent Magyar irodalomtörténettel országos hírnevet szerzett. 1935-ben és 1937-ben Baumgarten-díjat kapott. 1941-ben megírta A világirodalom története című munkáját. Ettől az időszaktól kezdve alkotói tere egyre szűkült, Magyar irodalomtörténetét betiltották, de a Magyar Csillag, az Ezüstkor, a Magyar Nemzet és az Új idők még közölték írásait. 1943-ban, majd 1944. június 5-én behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd Balfra került.
Haláláról ellentmondásos adatok vannak. Szerb Antalné leírása szerint 1944 telén a balfi táborban nagyon legyengült, „nyilas suhancok” félig agyonverték, majd 1945. január 27-én meghalt. Holttestét 1946 októberében exhumálták, majd Budapesten helyezték el földi maradványait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.
