Az Utas és holdvilág elképesztő sikerének titka, hogy szinte mindenki azt érzi, hogy a történet az ő fiatalkori érzéseiről szól, egészen egyszerűen azért, mert Szerb Antal egy univerzális dilemmát és életérzést ragadott meg: a vágyat, hogy ne kelljen beilleszkedni a társadalomba, hogy ne kelljen a pénzzel, a felelősséggel, a munkával, a mások által megalkotott szabályokkal foglalkozni, hanem lehessen csak élni, tapasztalni, keresni a boldogságot, arra menni, amerre az utunk visz. Ezt az elementáris vágyat mindenki ismeri, ha máshonnan nem, akkor a kamaszkorából, amikor először tudatosul bennünk, mennyire szűkek a keretek, amelyek közt mozoghatunk, és mennyire gúzsba kötik az embert a társadalmi normák és elvárások. Az Utas és holdvilág ehhez a feszített, klausztrofób érzéshez nyúlik vissza, ahhoz az életszakaszhoz, amikor minden tettet a beszorítottság elleni küzdelem és a kitörési vágy mozgat, amikor az embert nem érdekli semmi és senki más, csakis a saját szabadsága és útkeresése. Ezért is fontos és megkerülhetetlen könyv ma, a 21. században, amikor a végeérhetetlen kamaszkor időszakát éljük, amikor Mihályhoz hasonlóan fiatal felnőttek sokasága érzi azt, hogy nem akar annak a rendszernek a része lenni, amelybe előtte nemzedékek sora tagozódott be.
Mihály a mai ál-felnőttség szimbolikus alakja, elő- és példaképe, a megtestesítője mindannak, amiről a fiatalság (illetve az elveszett fiatalság iránti vágyakozás) szól.
„Nem tudott ellenállni a vallomásnak, amely ki akart törni belőle. Beszéd közben minden tudatosodott, ami szökése óta inkább ösztönösen élt benne: hogy mennyire elhibázottnak érzi felnőtt vagy ál-felnőtt életét, házasságát, mennyire nem tudja, mihez kezdjen, mit várhat még jövőjétől, hogyan térhetne vissza igazi önmagához. És főképp, hogy mennyire gyötri a nosztalgia ifjúkora és ifjúkorának barátai iránt.”
Az Utas és holdvilág éppen ezzel a témával nyit: Mihály abban a hitben utazik el a nászútjára újdonsült feleségével, Erzsivel, hogy végre kipipálhatja a felnőtté válás utolsó szükséges lépését, hiszen megházasodott, elkötelezte magát. Van tisztességes munkája egy vállalatnál, keres annyi pénzt, amennyi a megélhetéshez szükséges, hosszúra nyúlt vándorévei után pedig megállapodott. Olaszország azonban leleplezi őt: nem várt találkozásokat és érzéseket ébreszt benne, előhívja fiatalkorát és olyan nosztalgia lesz úrrá rajta régi önmaga, szétszéledt barátai és kamasz évei iránt, aminek fényében teljesen értelmetlenné válik új élete, és mindazok a kötöttségek, amiket benne magára vállalt mint felelősségteljes polgár. Ahogy meglegyinti őt Olaszország, úgy erősödik fel benne a múlt, és úgy távolodik el egyre inkább a saját felnőtt életétől.
Az útja azon nyomban más irányba tereli őt, mint amerre Erzsi és a polgári világ van, és odüsszeuszi bolyongásba kezd Itáliában, hogy megkeressen valamit, amiről maga sem tudja pontosan mi és hol kell keresni, de ami iránt elképesztő honvágyat érez.
„- Semmi baja - mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
- Én? - kérdezte Mihály eltűnődve. - Semmit. Éltem.”
A szépség holdkórosa: Szerb Antal és az Utas és holdvilág - Könyves magazin
Szerb Antal egy diákkori jó barátjáról mintázta Ulpius Tamást, akit a kamaszfiúk már-már barátságon túli rajonságával szeretett. Kisfiús lelkesedni tudását később is megőrizte, az írást illetően azonban nem ismert tréfát. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet a 70 éve meggyilkolt szerzőről, és legismertebb művéről, az Utas és holdvilágról.
Aki olvasta az Utas és holdvilágot, az tudja, hogy ez a könyv több mint egy történet: ez a regény egy életérzés, egy egészen ismerős, mégis megfoghatatlan hangulat lenyomata, amit Szerb Antal mindenkinél jobban meg tudott ragadni és szavakká tudott transzformálni.
Ebben az életérzésben benne van az olasz atmoszféra, ahogy benne van a beteljesületlen szerelem, a halálvágy, a fiatalság és az elmúlás erotikája is. De ami talán a legerősebb benne, az a nosztalgia boldog-szomorú érzése, amely átjárja a könyv minden egyes oldalát, és amely meghatározza Mihály összes döntését, legyen az tudatos vagy tudattalan.
„De látod, annyi éven át mindent megtettem, hogy konformizálódjam, és mikor azt hittem, hogy most már minden rendben van, már békét kötöttem a világgal, akkor feleségül vettelek, hogy megjutalmazzam magam. És akkor törtek rám az összes démonok, az egész ifjúságom és minden nosztalgia és minden lázadás. Nosztalgia ellen nincs orvosság. Talán nem lett volna szabad Olaszországba jönnöm. Ezt az országot királyok és költők nosztalgiájából építették.”
Szerb Antal a legkisebb képű magyar író volt - Könyves magazin
Tipikus könyvember, professzionális irodalmár, literary gentleman - csak néhány címke, amely mind a hetvenöt éve meghalt Szerb Antal sajátja volt. Az élete pedig az irodalom, ami esetében nem közhely, hanem vaskos tény. A legkülönbözőbb műfajokban alkotott, ám sosem az íróasztalfióknak.
Az Utas és holdvilág a választások könyve is.
Mihály olyan személyiség, aki egész életében őrlődött a szabálykövetés a lázadás között, aki sem az átlagemberek, a „Pataki Zoltánok”, sem pedig a kívülállók, az „Ulpiusok” között nem találta meg a helyét. Aki éppúgy megpróbált betagozódni a társadalomba és „normális” polgári életet élni, mint kilépni belőle, játszani, figyelmen kívül hagyni az élet gyakorlati oldalát. Egyik sem passzolt azonban a személyiségéhez teljesen, mert Mihály se konformista polgárnak, se rebellis kívülállónak nem lehet tökéletes. Ő ugyanis a kereső ember archetípusa.
„Mihály nem férjnek való. Ő... hogy is mondjam... ő egy kereső... Valamit keresett egész életében, valamit, ami más. Valamit, amiről ez a perzsa, azt hiszem, sokkal többet tud, mint mi. Talán ópiumot kellene Mihálynak szívnia. Igen, egészen biztos, hogy azt kellene tennie. Én megvallom őszintén, sosem értettem meg azt az embert.”
Szerb Antal könyvét sokáig lektűrnek hitték, nem sorolták a szépirodalomhoz, túl könnyűnek, túl romantikusnak tartották. Mai szemmel ez már érhetetlen, hiszen Mihály olaszországi bolyongásának nagyon is vannak mélységei, elképesztő életbölcsesség és tudásanyag sűrűsödik össze benne. Az Utas és holdvilág tulajdonképpen egy filozofikus lélektani regény, amely egy félresikerült nászút történetén keresztül mesél a boldogságról, a szabadságról, a szerelemről, a mulandóságról, a fiatalságról és még sok minden másról, ami életbevágóan fontos.
Az Utas és holdvilág olyan könyv, amiről eszünkbe jut, hogy kik voltunk kamaszkorunkban, miben hittünk és mire vágytunk, és ami arra buzdít, hogy ne adjuk fel azt az énünket, aki még tudta, mik az igazán fontos dolgok.
Kiemelt kép - Friedrich Nerly: Venice. View over the San Marco basin of Santa Maria della Salute
.jpg){kind=link}