„Kamaszkorom óta nem tudtam kigyógyulni az Utas és holdvilágból” – mondta Péterfy Gergely az Élni és enni Umbriában című kötet (itt beleolvashatsz) bemutatóján, ahol feleségével, Péterfy-Novák Évával meséltek arról, hogyan költöztek az olaszországi Todiba. Péterfy saját bevallása szerint soha nem tudta elengedni a gondolatot, hogy egyszer azon a tájon éljen, ahol Szerb Antal hősei bolyongtak a mára kultikussá vált regényben.
Mi az Utas és holdvilág titka?
„Minden igazán nagy könyvnek a titka a nyelv, a hang, a tónus, egyfajta zeneiség, amellyel megszólal a tudatban” – véli Péterfy. Nem csak őt vonzza a regény titokzatos világa: máig százezreket megigéz „az a szelíd, de hirtelen metszővé élesedni is tudó irónia és egyfajta egzisztencialista komolyság, amellyel ez a mű létezés kérdéseit szemléli, s amellyel a legkisebb apróságot is univerzálissá emel”.
„Az a polgári világ, amelyet ábrázol, az a budai miliő, az a viszony a munkához, a világhoz, az apához ugyanaz, amelyben én is felnőttem a hatvan évvel későbbi Budán, és az ebbe a világba ékelődő különös outsiderek, az Ulpiusok mágikus vonzerejét én is megtapasztaltam” – mesélte. Hozzátette ugyanakkor, hogy sok olyan emberrel is találkozott, akik pont valamilyen nagyon eltérő szocializáció miatt képtelenek kapcsolódni az Utas ábrándoktól űzött hőséhez vagy klasszikus polgári problematikájához.
Mégis tagadhatatlanul van aktualitása ennek a történetnek a 21. században, hiszen rengeteg olvasó bolyong együtt a főszereplővel önkeresés útján.
A kötetet fellapozva nemcsak egy történet rajzolódik ki ugyanis előttünk, hanem az ábrázolt világ erős hangulatisága is rabul ejt. „Ebben az életérzésben benne van az olasz atmoszféra, ahogy benne van a beteljesületlen szerelem, a halálvágy, a fiatalság és az elmúlás erotikája is. De ami talán a legerősebb benne, az a nosztalgia boldog-szomorú érzése, amely átjárja a könyv minden egyes oldalát, és amely meghatározza Mihály összes döntését, legyen az tudatos vagy tudattalan” – írtuk korábban a regényről.
Péterfy Gergely saját bevallása szerint ő nem annyira nosztalgikus típus, mint az Utas szereplői, de természetesen számára sem ismeretlen a beteljesíthetetlen utáni vágyakozás, amit Mihály átél. „Ez a saját ifjúságunkhoz való viszony örök paradoxona:
mindenki gyorsan felnőni vágyik, aztán felnőve rájön, hogy minden, ami fontos volt, már megtörtént ott és akkor, amikor épp nem figyelt rá” – mondta ezzel kapcsolatban.
Regényhősök nyomában
„Umbria egészen más, mint Toszkána (…) És itt minden hely város” – írja Szerb Antal, mi pedig kíváncsiak voltunk, hogy helyi lakosként milyennek látszik ez a legendás vidék. „Ha nagyon őszinte akarok lenni, olyan itt élni, mintha az egész világ Buda – az Ulpiusok polgári Budája – volna körülötted” – foglalta össze Péterfy.
„Kelet-Európa szülötteként különleges élmény olyan világban élni, ahol nincsenek falvak és nincsenek falusiak. A legtöbb család már hosszú évszázadok óta városlakó olyan városokban, amelyek hosszú évezredek óta alakítják az itt élők tudatát – mert nincs kétségem afelől, hogy az emberi közösséget döntő módon befolyásolja az az urbanisztikai tér, amelyben felnő.”
Szerinte ez a miliő összehasonlíthatatlan a magyarországi létezéssel,
„ahol a történelmi viharok rendszeresen mindent letaroltak, és minden generációnak szinte mindent a nulláról kellett kezdenie”.
Egy barát emléke
Szerb Antal születésének 120. évfordulóján azt írtuk, „örök fiatal volt, és a könyvei is ezt az utánozhatatlan és megfoghatatlan fiatalság-esszenciát őrzik: az irodalom varázsáról valami olyat tudott, amit rajta kívül senki más”.
Nem titok, hogy Péterfy Gergelyt a szövegek bűvöletén túl személyes szálak is fűzik a szerzőhöz,
nagyapja, Jékely Zoltán ugyanis a barátjának mondhatta a nála tíz évvel idősebb Szerb Antalt.
„Halála, és az a tudat, hogy semmit sem tudott tenni érte (mint tudjuk, Szerb Antalnak számos barátja kínálta fel a menekülés különféle lehetőségeit, amelyeket ő határozottan és konok fatalizmussal visszautasított), nem múló gyásszal töltötte el” – mesélte arról, miként viszonyult nagyapja a korán elveszített pályatárshoz.
„Szerb Antal asztali cigarettatartó doboza az egyetlen tárgy, amely tőle maradt, ez most a kisoroszi íróasztalomon áll” – tette hozzá.
Haláljóslat
Péterfy Gergelyt hosszú ideje foglalkoztatja Szerb Antal élete, így természetesen a naplóit is átrágta már, melyekben meglepő titkokra bukkanhatunk a szerzőről. „Megrázó olvasmány, küzdelem a vallások, identitások között, a zsidó és a keresztény, a homoszexualitás és a heteroszexualitás ellentétes erői közötti őrlődés” – sorolta a regényekben is fel-feltűnő témákat.
A leghátborzongatóbb ezekben a jegyzetekben pedig az, amikor kiderül, hogy Szerb Antal sokat fantáziált arról kamaszkorában, hogy erőszak áldozata lesz, és agyonverik.
Pontosan ez történt 1945. január 27-én, amikor a nyilasok meggyilkolták a nélkülözéstől és a kemény munkától teljesen legyengült írót.
Péterfy szerint az Utas és holdvilág és a naplók mellett A Pendragon legenda is kihagyhatatlan olvasmány, mi pedig korábban 4 könyvet ajánlottunk azoknak, akik szeretnék még jobban megismerni a szerzőt, és néhány érdekességet is összegyűjtöttünk.
Fotók: Felhő Café Könyvek, Péterfy Gergely
