75 évvel ezelőtt, 1945. január 27-én hunyt el Szerb Antal. Az író, irodalomtörténészt 1943-ban, majd 1944 júniusában hívták be munkaszolgálatra. Előbb Pesten dolgoztatták (ebben az időben állította össze Nemes Nagy Ágnes segítségével utolsó művét, a Száz vers című gyűjteményt). 1944 novemberében pedig Sopron mellé, Fertőrákosra, majd Balfra vitték. Felesége és befolyásos ismerősei kétszer is megpróbálták megszöktetni, de ő nem akarta magára hagyni a vele együtt szenvedő barátait, Sárközi Györgyöt és Halász Gábort. Az állandó nélkülözéstől, a kemény munkától és ütlegeléstől legyengült írót 1945-ben nyilasok verték halálra. Rendhagyó könyvesblokkunkban ma rá emlékezünk. Négy olyan kötetet ajánlunk, amelyből jobban meg lehet ismerni az Utas és holdvilág és a legjobb magyar irodalomtörténet íróját.
Havasréti József: Szerb Antal
Havasráti József: Szerb Antal
Magvető Könyvkiadó, 2019, 669 oldal, 5999 HUF
Szerb Antal életét, munkamódszerét, kedvenc olvasmányait, szerelmeit és polgári foglalkozását is megismerhetjük Havasráti József nagyszabású munkájából, amely tavaly jelent meg a Magvető Kiadónál. A kötet egy részletgazdag portré, amelyben végigkövethetjük Szerb életét, pályájának alakulását, valamint azt a szellemi közeget is, amelyben mozgott. Ahogy az a fülszüvegben is olvasható: „A könyv hőse egyszerre a szellemes regényíró (a halhatatlan Utas és holdvilág szerzője), a szenvedélyes irodalmár (esszéi, irodalomtörténetei nemzedékek számára jelentenek beavatást az olvasás delejező misztériumába) és a zsidó gyökereit sohasem tagadó, hívő katolikus magyar polgár, aki halála pillanatáig hitt a megértés elemi lehetőségében és a magyar kultúra csodálatos, megtartó erejében.“ Olvassatok bele ITT.
Szerb Antal: Naplójegyzetek
Szerb Antal: Naplójegyzetek
Magvető Könyvkiadó, 2001, 350 oldal
Szerelmekről, tervekről, valamint az Utas és holdvilág önéletrajzi hátteréről is szólnak Szerb Antal naplójegyzetei, amelyek irodalomtörténeti szempontból is fontos dokumentumok. Szerb gyerek- és kamaszkorában szenvedélyes naplóíró volt, később viszont már nem foglalkoztatta annyira a műfaj, mert visszaolvasva unalmasnak találta a saját naplóját. Ez a kötet az összes fellelhető naplójegyzetet tartalmazza, és valójában nagyon sok érdekességre lehet bukkanni benne. Gyakorlatilag végigkövethetjük Szerb felnőtté-, illetve íróvá válásának folyamatát, de emellett gondolkodásmódjába is beleleshetünk. „Csak az irodalom őrzi meg az ember ifjúságát; a sokat olvasó egy kicsit mindig diák marad.” – írta az egyik feljegyzésében.
Szerb Antal: Nagy emberek gyermekcipőben
Szerb Antal: Nagy emberek gyermekcipőben
Szépmíves Könyvek, 2017, 213 oldal, 3490 HUF
Szerb 1934 és 1938 között számos előadás anyagát állította össze Cs. Szabó László kérésére, aki a Magyar Rádió irodalmi osztályát vezette. A Nagy emberek gyermekcipőben egy olyan különleges kötet, amely a hagyatékban fellelt Rádióelőadások nevű dosszié anyagát közli, a benne lévő gépiratok fotójával együtt. Néhány írás előzménye megjelent a Nyugat hasábjain, de előfordul olyan téma is, ami valamelyik regényben köszönt vissza. A rádióelőadások elsősorban az író nagyobb lélegzetű alkotásainak keletkezésére világítanak rá, de a tárcák révén kicsit közelebb is lehet kerülni Szerb Antalhoz, át lehet érezni milyen kitünő elemző volt, mennyire nagy tudással rendelkezett, és milyen kifinomult stílusban tudta előadni meglátásait.
Szerb Antal válogatott levelei
Szerb Antal válogatott levelei
Petőfi Irodalmi Múzeum, 2001, 132 oldal
A Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában jelentek meg pár évvel ezelőtt Szerb Antal válogatott levelei, amelyben az írónak gyakorlatilag minden hosszabb, érdekesebb levélváltása szerepel. A kötet révén közelebbről is megismerhetjük a fiatal író életét, személyét. A húszas évek elején például jó pár levelet írt szüleihez, valamint unokatestvéréhez, Faludi Jánoshoz, de érdekesek Tanay Magda tanárnőhöz intézett sorai is, amelyek túlnyomó többsége már Párizsban és Londonban kelt. Több levelet olvashatunk Szerb Antal életének utolsó időszakból is, amelyeket már a munkatáborokból küldött haza. Családjának utoljára ezeket a sorokat írta:
Édeseim,
végtelenül szomorú vagyok; nemcsak tervetek nem sikerült, hanem még a csomagokat sem kaptuk meg. Általában ez a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely és minden tekintetbe nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket.
Most már sötét is van, meg hangulatom sincs, hogy többet írjak. Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk és szeressétek szerencsétlenTónitokat
Balf, 1944. XII. 16.
