„Umbria a magyar olvasó számára Olaszország legismertebb, legotthonosabb régiója, hiszen az Utas és holdvilág legszebb fejezetei játszódnak itt” – olvasható Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely frissen megjelent kötetének fülszövegében. Az Élni és enni Umbriában nemcsak különleges útinaplóként, albumként és szakácskönyvként működik, hanem a két „főszereplő” – Gergely és Évuka – mindennapjaiba is betekintést nyújt.
Hogy kerül egy magyar íróházaspár Todiba?
Milyenek ott az emberek, a városok, az ételek, és mitől szebb ez a vidék, mint más olasz tájak?
Többek között ezekről faggatta a szerzőket a Felhő Café Könyvek Kiadó vezetője, Varga Edit a Széchenyi fürdő Márványtermében.
Gyógyíthatatlan szerelem
Csípős novemberi hidegből érkeztünk meg a helyszínre, de a házigazdák mindent megtettek, hogy egy órára elrepítsenek minket a napsütötte Itáliába.
Olasz sajtokkal, szalámival, borral készültek a vendégeknek,
a kivetítőn pedig szebbnél szebb fotók váltották egymást nyáralkonyi fényben tündöklő dombvidékekről, templomokról, ínycsiklandó fogásokról és persze Péterfyékről.
Mielőtt még kezdetét vette volna a beszélgetés, beleshettünk kicsit a kulisszák mögé: egy rövid videó következett arról, hogyan készült az album – egyébként gyönyörű – nyitó- és záróképe. A felvételen a könyv egyik hőse (Gergely) már kényelmesen ül egy szalmabálán, miközben a másik főszereplőnk (Évuka) éppen megpróbálja kisebb-nagyobb sikerrel feltornázni magát mellé.
A vicces bevezető után Varga Edit elsőként arra volt kíváncsi, hogy honnan ered az Olaszország iránti rajongás, ami arra ösztönözte a házaspárt, hogy egy egész kötetet szenteljenek Umbriának. „Kamaszkorom óta nem tudtam kigyógyulni az Utas és holdvilágból” – mondta Péterfy, aki szerint egyértelműen Szerb Antal a ludas az Itália-imádatban.
Soha nem engedte el ugyanis a gondolatot, hogy egyszer majd azon a tájon fog élni, ahol Mihály bolyongott a regényben.
A Covid-időszakban aztán rájöttek, hogy tulajdonképpen bárhol tudnak dolgozni, ahol le lehet tenni egy laptopot, és van internet – miért ne próbálhatnák meg Olaszországban?
Mi is pontosan az Umbriai Magyar Köztársaság?
Arról, hogy végül miért éppen Todira esett a választásuk, egy-egy részletet is hallhattunk a szerzők előadásában. „2020 nyarán, a covid kellős közepén, a világvége-hangulat hónapjaiban Évuka egy reggel (még az ágyban hevertünk) az ölembe nyomta a laptopját, és a képernyőre bökött. – Ezt akarom…!” – állítja Gergely szólama.
Hamar kiderült azonban, hogy a másik főhősünk nem pont így emlékszik:
„egyrészt egyáltalán nem az ágyban voltunk, hanem a dolgozóban, amikor megmutattam Gergőnek az e-mailt, és nem is azt mondtam neki, amit szerinte mondtam, mert sose ejtenék ki a számon olyasmit, hogy »ezt akarom«.” Péterfy szerint izgalmas felismerés volt, hogy ugyanazokat az eseményeket mennyire eltérően idézik fel: ez élvezetes játékká tette a négykezes írást.
Varga következő kérdése arra vonatkozott, hogy milyenek Umbriában az emberek, és hogyan viszonyultak hozzájuk a költözés után. Péterfy-Novák elmesélte, hogy akkoriban kezdett el hobbiból vásznakat kenni – „nem festeni, kenni!” –, aztán amikor már nem lehetett lépni a nappaliban a festékektől, kitalálta, hogy kellene neki egy külön tárolóhelyiség. Egy utcabeli férfi éppen tudott egy üresen álló üzletről, másnap már meg is kapták a kulcsot, a tulajdonos pedig csak annyit mondott, hogy használják egészséggel.
„Ez Todi” – foglalta össze.
Péterfy hozzátette, hogy sok külföldi lakos van, írek, skótok, ausztrálok – és most már egyre több magyar is követi a példájukat. „Hirtelen az összes barátunk elkezdett minket nagyon szeretni, a gyerekek meg minden kamaszkori sérelmüket elfelejtették” – jegyezték meg viccesen, de az tény, hogy szívesen fogadnak vendégeket. A kezdeti tapogatózásból és az ismerősök kalauzolásából mára művészeti projekt lett: megalakult az Umbriai Magyar Köztársaság, melynek keretében a házaspár írótáborokat, illetve Utas és holdvilág tematikájú kirándulásokat szervez.
A túrára pedagógusok részére ösztöndíjas helyeket is biztosítanak a szintén általuk létrehívott Pro Arte Libera nonprofit civil szervezet jóvoltából, amely évente kétszer alkotói ösztöndíj-pályázatot is hirdet (erről bővebben itt írtunk).
„Umbria, az Umbria”
A beszélgetés végéhez közeledve a moderátor is felolvasott egy részletet, méghozzá a Folignót bemutató fejezetből. „Amikor Gergely azt javasolta, hogy nézzük meg Folignót, és ha már ott leszünk, keressük meg a kórházat, ahol Mihály eltöltötte azokat a bizonyos napjait, akkor bevallom, nem sok kedvem volt menni” – kezdi a könyvben Évuka, de aztán Gergely siet leszögezni, hogy „nyilvánvalóan elvette az eszét a sagrantinós kacsa. Merthogy egyáltalán nem így történt”.
És hogy miért varázslatosabb Umbria az összes olasz vidéknél?
Péterfy-Novák szerint Toscana például olyan, mintha géppel gyúrnánk tésztát. Finom, de ha ugyanazt megcsináljuk kézzel – még ha kicsit girbegurbára is sikerül –, százszor ízletesebb lesz. Az Umbria. „Ezen a vidéken az ember átértékeli az életét” – fogalmazott ugyanerről Péterfy.
