Ha még nem hallottál volna a Könyves Magazin tavaly ősszel megjelent nyomtatott különszámáról, a szülőségről szóló Ezt senki nem mondta! bookazine-járól, vagy nem szerezted volna még be (itt tudod megrendelni a kiadványt), akkor neked szólnak azok a cikkeink, amelyekkel folyamatosan kedvet csinálunk az ebben megjelent tartalmakhoz. Most röviden összefoglaljuk Szécsi Noémi esszéjét, amelyben az anyaság és az alkotás párhuzamairól, nehézségeiről beszél híres magyar történelmi alkotók példáján keresztül.
A történelmet nem a győztesek, hanem a férfiak írják. Legalábbis így volt ez évszázadokon keresztül, mivel a nőknek általában csupán a háztartásbeli, gondos feleség vagy anya szerepet szánták, amiben a művészetnek, az irodalomnak vagy akár a „saját szobának” is alig jutott hely. Így a nőknek a történelem során mindig választaniuk kellett: művészet vagy anyaság.
Szécsi Noémi Az anyák nem kuriózumok többé a művészetben című cikkében híres női alkotókon keresztül mutatja be, hogyan viszonyultak a nők az anyaság és alkotás kapcsolatához, milyen kényszerekkel és vágyakkal kellett megküzdeniük a férfiakkal szemben.
Társadalmi kényszerek
„Mindenekelőtt szögezzük le: a terhesség és a szülés hosszú évszázadokon át élet-halál kérdése volt, és hatékony fogamzásgátlás hiányában az a nő, aki férjhez ment és szexuális életet élt, szükségszerűen teherbe esett és anya lett. Azonban a terhesgondozás és a szülészeti hozzáértés korabeli szintjén ezzel életét is kockáztatta” - olvasható Szécsi cikkének elején.
A történelem során a nők társadalmi helyzetét nagyban befolyásolta, hogy férjezettek vagy egyedülállóak (vénkisasszonyok) voltak.
Előbbi társadalmi előnyöket jelentett, viszont gyereknemzési kényszert is jelentett, ami sokszor akár halálosan is megviselte a nő testét. Utóbbi nagyobb művészeti szabadságot ígért, de a társadalmi érvényesülés terén gátakat is szabott.
Nők az elvárásokkal szemben
Szécsi esszéje rengeteg női alkotót sorol fel, akik igyekeztek szembeszállni azzal az elvárással, hogy a művészetet félretéve elhallgassanak, és csupán anyaként éljenek tovább. Ezek a törekvések viszont sokszor nehézségeket és kudarcokat jelentettek.
Ilyen például a Petőfi eltűnése után házasságra kényszerülő Szendrey Júlia, a beteg Jókait ápoló, majd Feszty Árpád árnyékában élő Jókai Róza, a szexszimbólumként induló Erdős Renée, aki egy traumatikus szakítás, egy gyors házasság és egy sérült gyerek után pénzkereset miatt lett sikeres prózaíró, illetve Szabó Magda, aki szerelme és hivatása érdekében tudatosan mondott le az anyaságról.
Szécsi egy izgalmas utazást tesz az elmúlt évszázadokban, hogy a művészettörténet és társadalmi változások hálóján keresztül megvizsgálja az anyaság és művészet bonyolult kapcsolatait.
Miközben kortárs példákat is említ arra, hogy a sokszínű női alkotók miként döntöttek az anyaság vállalásával kapcsolatban.
A teljes cikket hamarosan teljes terjedelemben is közzétesszük az oldalon. Addig is olvassátok a bookazine további tartalmait akár online is!
Fotó: Fortepan / Hunyady József
