Bár Roald Dahl már több mint harminc éve halott, népszerűsége töretlen, amit nemcsak az eladási számok mutatnak, hanem az is, hogy rengeteg adaptáció készül még mindig a könyvei alapján. A Warner Bros. januárban jelentette be, hogy 2023 januárjában mutatják be a Wonka című előzményfilmet, amely leginkább arról szól majd, milyen kalandjai voltak a fiatal Willy Wonkának, mielőtt átvette a csokigyár vezetését. A Netflix, amely 2018-ban állítólag legalább egymilliárd dollárt fizetett 16 Roald Dahl-mű feldolgozásáért, két animációs sorozatot is tervez a Charlie és a csokigyár alapján. Egyelőre annyit tudni, hogy mindkettőt Taika Waititi (Thor: Ragnarök, Jojo nyuszi) írja, rendezi, és ő lesz a producere is. Kérdés, hogy az adaptációk sorsát hogyan befolyásolják majd (befolyásolják-e egyáltalán) az elmúlt években felerősödő kritikai hangok. Bár Dahl még életében elismerte, hogy antiszemita, és napvilágot láttak olyan esetek is, amikor nőgyülölő vagy rasszista megjegyzéseket tett,

sokáig úgy tűnt, a népszerűségének ez mit sem árt.

Ugyanakkor az elmúlt években voltak olyan jelek, amelyek arra utaltak, hogy ez változhat. 2018-ban például - az író múltbéli antiszemita megjegyzései miatt - a brit királyi pénzverde mondott nemet arra a javaslatra, hogy Dahl századik születésnapjára egy emlékérmét hozzanak forgalomba. A döntést üdvözölte a brit zsidók képviselőtestülete, a Board of Deputies of British Jews; az alelnök, Amanda Bowman azt mondta, lehet, hogy Dahl nagyszerű gyerekkönyvíró volt, de egyúttal rasszista is, és ezt nem szabad elfelejteni.

A család - valószínűleg a szaporodó kritikákra válaszul - tavaly év végén a legnagyobb csendben kiadott egy bocsánatkérő közleményt. Abban a családtagok és az írói hagyatékot kezelő Roald Dahl Story Company képviselői bocsánatot kértek azért "a tartós és érthető fájdalomért", amelyet az író kijelentései okoztak. Azt írták, hogy érthetetlenek számukra ezek az előítéletes megjegyzések, amelyek ellentétben álltak azzal a férfival, akit ők ismertek, valamint a Roald Dahl-történetek lényegét adó értékekkel, amelyek generációkon át pozitívan hatottak a fiatalokra. A család reményét fejezte ki, hogy Roald Dahl a legjobb és a legrosszabb pillanataiban is segít emlékeztetni bennünket arra, hogy a szavak hatása tartós.

Dahl élete mindenesetre bővelkedett vitatható momentumokban, a Time ezek közül mutatott be néhányat.

Roald Dahl egyszerre volt háborús hős, filantróp, elkötelezett családapa, valamint antiszemita, zsarnokoskodó és bajkeverő is. Első házasságát rengeteg tragédia kísérte. 1953-ban vette el Patricia Neal színésznőt, aki később csak Rohadt Roaldként emlegette a volt férjét. Összesen öt gyerekük született, pont abban az időszakban, amikor Roald Dahl karrierje felszállóágba került. A James és az óriás barack megjelenése előtt viszont meghalt a négyhónapos fiuk, miután a babakocsiját elgázolta egy taxis New Yorkban. A rákövetkező évben, 1962-ben kanyaróban meghalt a legidősebb lányuk, a mindössze hétéves Olivia. 1965-ban a felesége sorozatos stroke-ot szenvedett, amiből sosem épült fel teljesen. Dahl és a színésznő 1983-ban elváltak, és az író elvette Felicity Croslandet, akivel álíltólag már 11 éve viszonyt folytatott.

A legnagyobb hullámokat ugyanakkor kétségkívül antiszemita megjegyzéseivel váltotta ki Roald Dahl. Nyilatkozataiban többször utalt a "befolyásos amerikai zsidó bankárokra", és állította, hogy az amerikai kormányon a "nagy zsidó pénzügyi intézmények" uralkodnak. A legtöbbször a New Statesmannek adott nyilatkozatát idézik, amelyben azt mondta, van a zsidó karakternek egy olyan vonása, amely ellenségeskedést vált ki, amit az író "a nem zsidókkal szembeni esetleges nagylelkűség hiányával" magyarázott. Szerinte ez az oka annak is, hogy az "anti-izé" (azaz az antiszemitizmus) mindenhol felüti a fejét. Hozzátette azt is, hogy "az a görény Hitler" sem ok nélkül pikkelt rájuk.

Dahl gyerekkönyvei nem antiszemiták, viszont szerkesztője, Stephen Roxburgh állítólag számos olyan részletet kihúzatott a kéziratokból, amelyek rasszistának vagy nőgyűlölőnek minősülhettek volna. Ezek olyan regények voltak, mint a Boszorkányok, A barátságos óriás vagy a Charlie és a csokigyár. A Boszorkányok esetében viszont például Dahl nem értett egyet Roxburggal, ő nem aggódott a nők regénybeli ábrázolása miatt. Az 1983-as megjelenésű könyvet viszont pont emiatt utóbb több brit könyvtár is tiltólistára tette, és a kilencvenes években a kötet rendszeresen felkerült az amerikai könyvtárszövetség azon listájára, amely a 100 legtöbbször betiltani követelt könyvet összegezte. Szintén sok kritika érte azt, ahogyan Dahl eredetileg az umpa-lumpákat ábrázolta a Charlie és a csokigyárban. Az 1964-es könyv szerint Wonka az afrikai dzsungel legmélyebb, legsötétebb részein bukkant az umpa-lumpákra, akik az éhhalál szélén álltak, és Wonka csempészte be őket Angliába. A kolonialista ábrázolás 1971-ben került megint a kritikák kereszttüzébe, amikor felmerült, hogy Amerikában film készülne a könyvből. A tiltakozások hatására Dahl átírta a karaktereket, amelyek immár hosszú hajú, rózsás arcú szereplők voltak Lumpa-szigetről. Dahl özvegye ugyanakkor egy 2017-es interjúban azt állította, hogy a Charlie és a csokigyár címszereplőjét az író eredetileg egy fekete karakternek tervezte, de Dahl ügynöke ragaszkodott ahhoz, hogy fehér legyen, mivel kétségei voltak egy "fekete hőssel" kapcsolatban.

Bár sokan értékelik a család bocsánatkérését, ám azt egyúttal megkésettnek tekintik. Az antiszemitizmus ellen küzdő Campaign Against Antisemitism nevű szervezet közleményében megjegyezte, hogy a család és a jogkezelő harminc évet várt rá, ami idő alatt nagyon is jövedelmező üzletet kötöttek Hollywooddal, és szégyennek nevezte, hogy a jogkezelő szimplán csak bocsánatot kért, ahelyett, hogy jelentős eszközeit latba vetve tevékenyen tett is volna valamit. A Board of Deputies of British Jews elnöke szerint is a bocsánatkérésnek már rég meg kellett volna történnie, és szerinte aggodalomra ad okot, hogy mindez olyan csendben történt. Szerinte Roald Dahl borzalmas antiszemita előítélete nem volt titok, és az beszennyezte az örökségét.