Pléh Csaba: Ha író lennék, azt mondanám, hogy helyre akartam tenni az árnyakat azzal, hogy megírom őket

Pléh Csaba: Ha író lennék, azt mondanám, hogy helyre akartam tenni az árnyakat azzal, hogy megírom őket

A Margó Fesztivál utolsó napján zsúfolásig telt a Kristály terem, ahol Pléh Csaba és Till Attila beszélgetett a szerző egy hete megjelent Árnyak című kötetéről. Ez Pléh Csaba első igazán személyes írása, bár a szerző azt mondta, soha nem készült emlékiratot írni magáról. Az Árnyak azonban nemcsak róla, a családjáról és kalandos életútjáról szól, hanem azokról is, akik már nincsenek köztünk, mégis nagy hatással voltak a nyelvész-pszichológus életére.

Fotó: Valuska Gábor

Simon Eszter | 2023. május 14. |
Pléh Csaba
Árnyak
Magvető, 2023, 505 oldal
-

„Amióta idős, mesternek tekintett kollégáim meg nem engedett módon elhaláloztak, sokszor eszembe jut, hogy mi marad meg róluk az emlékek világában. Az életük csak a kortársak emlékezetében élhet tovább.” Ezzel a megállapítással kezdte a beszélgetést Pléh Csaba, majd elmesélte, hogy régóta halogatta, hogy elhunyt barátairól személyes hangvételű portrékat írjon, és végül a járvány alatt belekezdett a munkába. Írás közben senkinek sem mutatta meg a készülő szövegeket, mert csak a saját emlékezetére akart hagyatkozni. „Amikor meghalnak az emberek, árnyakká válnak, akik az élők fejében árnyakként élnek tovább. Ha író lennék, azt mondanám, hogy

helyre akartam tenni az árnyakat azzal, hogy megírom őket”

- mondta a szerző, akinek mindez egyfajta önismereti munka is volt, ugyanis az írás mély önvizsgálatra kényszerítette, de ahhoz ragaszkodott, hogy ettől függetlenül a kötet nem terápiás írás. A kész portékat először a Magvető Könyvkiadó igazgatója, Dávid Anna láthatta, az ő javaslatára kapta a kötet a keretes szerkezetet, aminek az elején és a végén Pléh Csaba élettörténetéről olvashatunk. 

Szóba került jó néhány személyes szál, amelyek helyet kaptak a kötetben, és amiket a szerző, elmondása szerint, csak most értett meg igazán. Hetvenhat évesen értettem meg, hogy az anyám, aki még csak húszéves volt, amikor születtem, apám pedig huszonöt, hihetetlenül éretlenül és fiatalon kötelezték el magukat egymás iránt. Én pedig a sorsuk része lettem. Ezt az ember az aktív, dinamikus szülő-gyerek kapcsolatban még nem tudja objektíven átélni.” 

-

Till Attila szerint, ha egy szerző a családjáról ír, azzal egyszerre önmagát, és az identitását is meg kell vizsgálnia. És mivel az Árnyak tele van élénk emlékképekkel, egészen részletes leírásokkal, arra volt kíváncsi, hogyan tudott mindenre ennyire pontosan emlékezni. Apámnak is nagyon jó emlékezete volt, ezt örököltem tőle.” Pléh Csaba igazodási pontokat keresett, olyan támpontokat, amiket forrásokkal alátámaszthat. Jól emlékszem, hogy az óvodában nagy építőkockákból építettünk Sztálin-hidat. Ennek nyilván abban az évben kellett történnie, amikor átadták a Sztálin-hidat. Azt is tudom, hogy mikortól tudok olvasni. A nagyanyám mindig arra panaszkodott, hogy nincs meg a szemüvege, és megkért, hogy olvassak fel neki, bár valószínüleg csak nem tudott olvasni. Mindenesetre emlékszem, hogy én olvastam fel a Sztálin-nekrológot.” 

A kötetből egy színes, élénk családi élet rajzolódik ki,

ami azt a kérdést vetette fel Till Attilában, hogy vajon minden család ilyen izgalmas-e, csak kell valaki, aki különösen jól el tudja mesélni a történeteket, vagy inkább arról van szó, hogy Pléh Csaba családja tényleg rendkívül izgalmas. A szerző szerint mindenkinek érdekes családja van, sőt mindannyian megismerhetnénk a felmenőink életét, ha olyan jól dokumentált lenne, mint a brit uralkodói családé. Mondjuk az alapján, amit Pléh Csaba elmesélt, talán még sincs mindenkinek olyan izgalmas családja, mint neki. Az apai nagyapám nagyon különleges ember volt. Örök kalandor, ezermester, aki hadifogságba került, de ő lett a tábor császára, mert állandóan kijárt a táborból vodkát csempészni. Nagyon megbízhatónak bizonyult, mert sosem itta meg a vodkát, és így ismerte meg az orosz nagyanyámat.” Pléh Csaba életében fontos szerepet játszottak a család női tagjai: „A női közeg máig sokat jelent az életemben”. A szerző azt tanulta tőlük, hogy vannak olyan konfliktushelyzetek, amikbe nem érdemes beleállni, de azt hangsúlyozta, hogy ebből még nem következik egyértelműen, hogy jól is értene a nőkhöz. 

-

Pléh Csaba a motiváció kapcsán azt mondta, mindig az hajtotta, hogy bizonyítson a szüleinek. Ez vezette rá később az értelmiségi pályára, de azt, hogy végül pszichológus és nyelvész lett belőle, azzal magyarázta, hogy gimnazista korában beszippantották a könyvek. Eleinte azt hittem, hogy író leszek, mindenképpen bölcsész akartam lenni. Aztán azt gondoltam, hogy az egyetemen csak lecsupaszított marxizmust fognak tanítani. A hatvanas években Magyarországon a francia egzisztencializmus volt az igazi filozófia.” A szerzőt Camus és Sartre érdekelte igazán, meg akarta fogalmazni, hogy mit jelent a szabadság. A kötetben szó esik a humanista pszichológiáról, ennek kapcsán Pléh Csaba megjegyezte, hogy valójában azért kezdett pszichológiát tanulni, mert azt gondolta, hogy egyrészt hasonlít a filozófiára, másrészt abban bízott, ha megismeri az embereket, akkor jó regényeket ír majd róluk. A szerző egy rövid ideig az egykori Lipótmezőn dolgozott, de hamar rájött, hogy ez nem az ő útja. „Azt vettem észre, hogy a betegeknek többnyire életviteli problémájuk volt, ami nagyon fontos dolog, csak rájöttem, hogy ez engem nem izgat.” Till Attila megjegyezte, hogy a szakembereket sokszor egy bizonyos terület érdekeli, és arra volt kíváncsi, volt-e olyan vágyott kutatási terület, ami igazán foglalkoztatta. Pléh Csabát inkább az hajtotta, hogy megértse egy-egy jelenség tünetegyüttesét, mintsem, hogy felcímkézzen egy viselkedési mintát. Saját bevallása szerint voltak szakmai válságai és intellektuális feszültségei, amelyek abból adódtak, hogy meglátása szerint sokkal racionálisabb embernek kellett volna lennie. A 18. században azt számolták a nyelvészek, hogy kinek hány etimológiája van. Az én időmben azt, hogy kinek hány szabálya van. Nekem egy szabályom van összesen.” Pléh Csaba ezt a feszültséget abban oldotta fel, hogy összekapcsolta a pszichológiai és nyelvészi tudását.

-

A tudományok után éles váltással a bulizásra terelődött a szó, és amikor Till Attila megjegyezte, hogy a kötetből úgy tűnik, Pléh Csaba igencsak szeretett szórakozni, a szerző rögtön kikérte magának a múlt időt. A könyvből kirajzolódik Pléh Csaba nagy teherbírása, aki szinte mániákusan sokat dolgozott.

A szerző utólag visszaemlékezve maga is csodálkozik, hogy milyen teherbírása volt.

A hetvenes évek közepén egyszerre voltam egyetemi tanársegéd, nagyjából kétezer diákot tanítottam, közben jártam a nyelvészet szakra. Volt olyan hetem, amikor négyszáz dolgozatot kellett kijavítanom, és ugyanazon a héten kellett leadni a szakdolgozatomat”. A nyelvészet kapcsán Till Attila arra volt kíváncsi, hogy a nyelv vajon egyet jelent-e a szabadsággal. A szerző szerint igen, éppen ezért beszél oroszul, franciául, angolul, németül és lengyelül, egyedül a latint tanulta az iskolában, amit később akkor használt, amikor ismerkedni próbált. Egyszer latin mondatok segítségével próbáltam olasz lányokat felcsípni. Azt mondtam nekik, hogy ego habeo vodka. Egyébként tényleg volt nálam egy üveg vodka, de nem lett belőle semmi. Biztos nem volt jó a latinjuk”. Pléh Csaba viccein ekkorra már az egész közönség hangosan nevetett, így azok a témák sem váltak szárazzá, amikor a szerző hosszan ecsetelte az 1968-as francia mindennapok jellegzetességeit, Pléh Csaba ugyanis éppen akkor tanult Párizsban. Elmondása szerint megdöbbentő különbségek voltak a magyar és a francia oktatás között. A szerző úgy írta le a külföldi tanulmányait, mint egy sokkal személytelenebb közeget, mégis annyi lehetőség és tudás állt a rendelkezésére, hogy késő estig a könyvtárban maradt, és megállás nélkül olvasott. Ekkoriban kezdett azzal foglalkozni, hogy a nyelv mint tiszta forma létezik-e az elmében, illetve azzal is, hogy miben több a csoport, mint az egyének sokasága.

Till Attila végezetül arra volt kíváncsi, milyennek látja a szerző önmagát.

Pléh Csaba örök optimistának tartja magát, és úgy gondolja, jó élete volt.

Azt is megosztotta, hogy az Árnyak után most egy olyan pszichológiai kötettel van elfoglalva, amit húsz évig írt, nemrég pedig elfogadta egy híres svájci és brit kiadó is. A kézirat eredetileg ezerhatszáz oldal volt, amit hatszáz oldalra kellett rövidítenie, de hosszú hónapok munkájával is csak ezer oldalig jutott. A könyv végül idén télen két kötetben fog megjelenni az angol kiadónál.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

A bántalmazottaknak az én-erejük nincs meg, a segítségnek kívülről kell jönnie

Kiss Judit Ágnes új regényének hőse egy kislány, akit a nevelőapja bántalmazott. A kötetről Mészáros Sándor szerkesztő beszélgetett a szerzővel szombaton a Margón. Szóba került az áldozatok körül lévők felelőssége, a kívülállók részéről érkező segítség, és a szerző arról is beszélt, mennyi veszélyt rejthetnek a hitközösségen belüli viszonyok.

...
Nagy

Lugosi Viktória regényéből kiderül, hogyan hatott a zsidóüldözés az áldozatok gyerekeire és unokáira

Lugosi Viktória arra keresi a választ, hogyan lehet megbocsátani egy egoista, nárcisztikus apának, a sorsnak és a politikai rendszernek. A Margó Fesztivál második napján Veiszer Alinda beszélgetett a szerzővel, a kötetből Borbély Alexandra olvasott fel.

...
Panodyssey

Az igazi mentor hatalmi hierarchia helyett partnerséggel fordul a pályakezdő íróhoz

Kinek jelentett fordulópontot az orvosi váró, ki és miért tartja toxikusnak  az irodalmi közeget, és kit segített egy fotókiállítás, hogy felismerje, mi a valódi professzionalitás? A Panodyssey nagykövetei beszéltek íróvá válásról és pályakezdésről.

Olvass!
...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

A díjnyertes író, Kimberly Brock titkokkal teli, gyönyörűen megírt történetében magával ragadóan mesél a roanoke-i elveszett kolónia rejtélyéről, és a szeretet, a család, az anyaság és az emberi szív határtalan misztériumairól. Olvass bele!

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

Hogyan nyílik ki és csukódik be estére a tündérrózsa, mennyire más a mező napfényben, mint naplementében, és merre oson az esti sötétben a róka? Rachel Williams altatóverseiből kiderül - olvass bele!

...
Könyvtavasz

A németalföldi festő megtanít arra, hogy szavak nélkül is lehet beszélni

Johannes, a néma festő a homokdűnék között találkozik egy lánnyal, de milyen esélyük lehet a boldogságra a 17. századi Hollandiában? Olvass bele Mörk Leonóra új regényébe!

Szentjánosfű című regényben

Hírek
...
Könyvtavasz

Amikor anya és lánya hazatér, a család ősi birtokán egy több száz éve eltűnt telepeskolónia rejtélye is megoldódhat

...
Zöld

A 19. századi dán festők a sörfőzés maradékát használhatták vásznaik alapozására

...
Hírek

Lefagyasztják az olaszországi áradások miatt elázott régi könyveket

...
Hírek

Floridai alsó tagozatosok már nem olvashatják Amanda Gorman versét, a Fehér Ház tiltakozik

...
Könyvtavasz

Mesés versek ringatják álomba a gyerekeket

...
Nagy

Földi Andrea: Az AI segíthet az illusztrálásban, de a kreativitás egy megfoghatatlan és végletekig emberi tulajdonság

...
Hírek

Ők kapták idén a ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatást!

...
Hírek

A Biblia soha nem látott, 1500 éves részletét találták meg

...
Szórakozás

Ismét film készült Amerika egyik legtöbbet kifogásolt kedvencéből

Még több olvasnivaló
...
Nagy

A Dreherek sikertörténetét csak az államosítás tudta megakasztani

A Dreher bejáratott márkanév Magyarországon, a mögötte meghúzódó család- és cégtörténet pedig legalább annyira színes, szerteágazó és fordulatokkal teli, mint az elmúlt durván kétszáz év magyar történelme. Iglódi Csaba első regénye, a Dreher-szimfónia négy tételben meséli el az egymást követő generációk felemelkedését.

...
Nagy

Gurubi Ágnes: Kőr Dáma

Gurubi Ágnes a Szív utca című regényével 2021-ben a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Volt értelme megőrülni című tárcasorozatának ez a harmadik része.

...
Kritika

Levélfolyamból bontakozik ki a Kner család megrázó és felemelő története

A magyar történelem egyik legtragikusabb korszaka elevenedik meg a Magvetőnél megjelent könyv lapjain, és a családregényszerű szövetet kirajzoló epizódok arról győznek meg, hogy kivételes szellemi és érzelmi kohézió fogta össze a Kner család egymást követő nemzedékeit.

...
Nagy

Pléh Csaba életútja a soha el nem fogyó kíváncsiság története

 A pszichológus-nyelvész a Magvető Kiadó Tények és tanúk sorozatában most megjelent Árnyak lapjain saját élettörténetét, tudományos pályafutását, és ezen keresztül a korszak pszichológiai és a nyelvészeti tudományos világát is bemutatja, miközben annak kiemelkedő alakjairól (munkatársairól, barátairól) is portrékat rajzol.

...
Nagy

Pam Jenoff a Covid alatt értette meg, hogyan változhat meg radikálisan az élet egy másodperc alatt

Pam Jenoff a kilencvenes évek közepén Krakkóban kezdett el dolgozni diplomataként, ahol többek között a holokauszttal kapcsolatos ügyeken, a zsidó tulajdon visszaállításán dolgozott. Szoros kapcsolat alakult ki közte és az idős túlélők között, történelmi fikciós regényeit a tőlük hallott történetek inspirálják. Interjú.

...
Nagy

Behrouz Boochani: Kurd vagyok. Az ellenállás az identitásom része

Behrouz Boochani iráni kurd újságíróként dolgozott, mikor menekülni kényszerült, majd illegális bevándorlóként éveket töltött embertelen körülmények között egy ausztrál börtöntáborban. A Margó előtt beszélgettünk a kurd ellenállásról, az iráni tüntetésekről, a börtöntábor rendszeréről, kontrollról és migrációról is. Interjú.