Azzal indult a beszélgetés, hogy az Egy nőalak szürke kontúrja című regény egy abúzustörténet, amelyben egy tizennégy éves kislányt megerőszakol a nevelőapja. Miért vállalkozott arra az író, hogy ezt megírja, érkezett az első kérdés. A válaszból megtudtuk, hogy harminc éve hordozta magában a történetet, és nem bírt tovább csöndben maradni, mert nem tartja jónak, hogy hallgat az áldozat, és évekig nem derül ki, mi történt.
Az áldozatról azt gondolhatjuk, hogy gyávaságból nem mondja el, mi történt, de kiderül, hogy ez sokkal összetettebb. Kiss Judit Ágnes hozzátette,
felelősségének érezte, hogy ebből kiutat mutasson.
A könyvvel arra mutatott rá, hogy a szem- és fültanúknak milyen felelőssége van.
Rögtön egy felolvasás következett ekkor, ami éppen egy zaklatási aktust írt le. Ahogy Mészáros fogalmazott, a történet elején egy éles kezdéssel tudhatjuk meg, mi történik, ez a feszültség nyilván 300 oldalon át nem tartható, és a szerző mindig újabb és újabb szereplőket hoz be. Ennek okáról kérdezte Kiss Judit Ágnest, aki elmondta, hogy fullasztó lenne, ha három szereplő lenne csak benne, és úgy gondolja, hogy az áldozatnak a menekülési útvonalakat kívül kell keresnie, ám ehhez csak más nyújthat neki segítő kezet, mert ő általában egyedül képtelen erre.
A kérdésre, hogy miért a többes szám az útvonalaknál, kiutaknál, az író hangsúlyozza, akivel egy abúzus egyszer megtörténik, az explicit hordozza magában azt, és újra és újra generálja a hasonló helyzeteket. Aztán a vallás és hitközösség fontosságáról kérdezték az írót. Kiss Judit Ágnes szerint a megtérés élménye nyújthat a szereplő számára szó szerinti megváltást, de aztán kiderül, hogy ezekben a közösségekben ez is rejthet magában veszélyeket. Amikor a fundamentalista keresztény közösség azt tanítja, hogy a férfi alapvetően magasabb rendű lény, és az asszony fő dolga, hogy engedelmeskedjen a férjének, akkor ez egy olyan kapcsolata felé taszítja a lányt, ahol szintén kiszolgáltatott lesz. Tesztolvasók azt mondták a szerzőnek, hogy ha van ijesztőbb az első résznél, akkor az a második.
Mészáros Sándor rávilágított, hogy Kiss Judit Ágnes költészetében nagyobb mértékben van jelen a Biblia, a hit, ami a prózáját is áthatja, ez pedig ritka a kortárs irodalomban. „Hithű vagyok, egy nagyon nyitott református közösségben nőttem fel, aztán később szembesültem vele, hogy a református hitközösség milyen vaskalapos. Minden olyan árt Jézus ügyének, ami a személyességről a rendszer felé tereli az embert, és az Istennel való kapcsolatot a megfelelési kényszer váltja fel. Az egész mögött olyan rettenetes hazugság húzódik, hogy csak egy dolog ne történjen meg, mégpedig, hogy önmagad vagy.” Őt is bele akarták kényszeríteni a keresztény nő szerepébe, és évek kemény munkája van abban, hogy az Istenképéről levegye ezt az egyházi arcot, amivel összemosódott. Hozzátette, most nem tartozik egy gyülekezethez sem, és nem is akar.
Ezután a regény kapcsán a bátorságról esett szó, mégpedig arról a bátorságról, amivel szembenézünk a dolgokkal. A regény második része erről szól, és a Terápia címet kapta. Hihetünk-e a terápiában, kérdezte Mészáros Sándor. Az író elmondta, az áldozat, Gina nagyon szeretne filmet forgatni és meg kell írnia a saját forgatókönyvét, kicsit kívülről látva önmagát és újra átélve a történteket. Az első rész ezért kapta a Forgatókönyv címet. A második részt viszont már azzal kezdte a szerző, hogy a főhős el tudott szökni a bántalmazó kapcsolatából, így az olvasó kicsit fellélegezhet. A terápia egy visszatekintés, mely felfejti, hogyan jutottunk ide, és kiderül, hogy hiába tört ki az adott helyzetből, az még nem jelent megoldást.
A harmadik rész a Megszólítások címet kapta, ez levelekből áll, amiket Ginának írtak. Mindenki máshogy szólítja meg, és a levelekből derül ki, hogyan tud mégis magára találni. A szerző úgy gondolja, hogy nem egyetlen üdvözítő megoldás van erre a helyzetre, és azt sugallja a könyv, hogy
ebből a rendszerből egy rendszeren kívülivel lehet csak kilépni.
„Az áldozatoknak az én-erejük nincs meg, nem hiszik, hogy ez lehet máshogy, de ha valaki ezt felfesti nekik, akkor mernek hinni benne”, tette hozzá Kiss Judit Ágnes
Az egy nőalak szürke kontúrja kifejezés többször megismétlődik a történetben, mindig másfajta magyarázatot ad rá Gina, a főhős. Ez az egy lírai elem található a regényben, jegyezte meg Mészáros, majd megkérdezte, hogy a prózaíráshoz miért olyan későn kezdett Kiss Judit Ágnes. „A vers az irodalmi anyanyelvem. Ha valami megmozdít, az valószínű, hogy versként fog megszületni” - hallottuk a választ. Hozzátette, a versben spirálisan és formailag sokkal több fogódzó van. A vers impulzív, a regényhez türelem kell. De muszáj volt benne hagynia a lírai részt, hogy egy kicsit elemelkedjen a történet. Ez az első regénye, mondta, amelyben nincs csoda, a többi regényében mind van valami szürreális. Ami leginkább hatott rá, az Kafka mágikus realizmusa.
