A regénynek több értelmezése is lehet, a legevidensebb megközelítés szerint a történet egy zsidó férfiról szól, aki a második világháború alatt elveszítette a szüleit, és egy olyan intézetbe került, ahol különös odafigyeléssel gondozták az árván maradt zsidó gyerekeket. Aztán a szocializmusban sikeres, sármos férfi válik belőle, aki megházasodik és apa lesz. Olvasóként ott vesszük fel a történet fonalát, hogy a már idős férfi kórházban betegeskedik. Röviden tényleg erről szól az Akit itt felejtettek, de ha távolabbról vizsgáljuk a történetet, azt látjuk, hogy a hangsúly inkább azon van, hogy hova kerültek és mi lett a zsidó árvákkal a világháború után. A szerző ennek mentén azt is vizsgálja, hogyan kötődhet a környezete egy egoista, nárcisztikus férfihoz.
1945 után Magyarországon is működött néhány cionista szervezet, akik az árván maradt zsidó gyerekek rehabilitálásával foglalkoztak.
Lugosi Viktória kiindulópontját egy ilyen intézmény adta, amely Deszken működött, és ahol az árva és félárva gyerekek nemcsak biztonságot, lakhelyet és ételt kaptak, hanem tanították, sőt különböző programok széles választékával szórakoztatták őket.
A kötet fikció, de a szerző komoly kutatómunkát végzett, és megszólított olyanokat is, akik személyesen ismerték a deszki tábort. Az egyik túlélő arról számolt be, hogy a tábor élete egyik legfantasztikusabb időszaka volt, ahol azonban soha nem beszéltek arról, hogy mi történt velük a tábor előtt. A gyerekek Deszken a Gerliczy-kastélyba kerültek, ahol reggeltől estig programokkal szórakoztatták őket, és dönthettek, hogy inkább medencézni vagy csónakázni van kedvük. A táborvezetők nemcsak szeretet adtak nekik, de abban is segítették őket, hogy később Izraelbe vándorolhassanak.
A rehabilitáló táborokat végül teljesen váratlanul, 1948-ban bezárták, mert az állam úgy döntött, hogy nincs rájuk szükség.
A regény első felében a főszereplőt kisfiúként ismerjük meg, aki Deszken rehabilitálódik. A kötet egyik fő kérdése az, hogy mi történt azokkal, akik soha nem beszélték el a traumákat. Ennek ellenére az Akit itt felejtettek nem holokauszt történet, sokkal inkább azt vizsgálja, hogy zsidóüldözés milyen hatással van az áldozatok gyerekeire és unokáira. Erről szól a kötet második fele, amiből szépen kirajzolódik, hogy milyen kötődési problémái vannak a főszereplőnek. Lugosi Viktória szerint azoknak a gyerekeknek, akik hasonló körülmények között nőnek fel, óhatatlanul torzul a személyiségük, ugyanakkor ez nem jogosítja fel őket arra, hogy az ebből adódó feszültséget a közvetlen környezetükön vezzessék le. A szerző úgy gondolja, legalább ilyen fontos megvizsgálni az érem másik oldalát, vagyis, hogy a következő generációnak - az Akit itt felejtettek esetében a főszereplő lányának -
milyen szerepe van abban, hogy felkutassa és megértse a felmenői történetét.
A történet tételmondata akár az is lehetne, hogy “Mindenkivel annyit lehet megtenni, amennyit hagy”. Ezt tanácsolja a főszereplő a lányának, aki egyébként sokáig semmit sem tud arról, hogy gyerekként miket élt át az apja. A lány ennek a tudásnak a hiányában is mindent elnéz és megbocsát neki. A lány ellenpontjaként a család többi tagja azonban máshogy reagál, amit a szerző azzal magyaráz, hogy a reakció generációnként változhat, mivel az unokák már egyre távolabb kerülnek az áldozattól. Lugosi Viktória azt mondta, hogy a jelenből tartott a múlt felé, azaz utólag próbált magyarázatokat találni a szereplők viselkedésére. Veiszer Alinda az 1945 című filmmel állította párhuzamba a regényt. A főszereplő és a család egy része ugyanis visszamegy abba a faluba, ahonnan egykor menekülniük kellett. Ehhez a jelenethez Lugosi Viktória szintén túlélők beszámolóiból merített ihletet. “Szégyen, félelem, ezekkel a szavakkal illették a történeteiket” - mondta a szerző. A deszki tábor és a traumák feldolgozása mellett a kötet harmadik mozgatórugója a halál és a szeretet. A főszereplőnek zavaros kapcsolata van a lányával, látszólag nem tudnak kötődni egymáshoz. “Mindketten szeretik a másikat, csak nem tudják egymást szeretni” - így jellemezte a szerző az apa-lánya viszonyt, és kiemelte, hogy a regény egyik főmotívuma, vagyis a megbocsátás lehet az, amivel át lehet hidalni a problémákat.
