Ahogy mi is beszámoltunk róla, Peer Krisztián különleges ajándékkal ünnepelhette 50. születésnapját. Július 22-én, a kerek évfordulón ugyanis számára összeállított antológiával lepték meg barátai, író- és költőtársai. A harmadik félút című kötet azóta már bolti forgalomban is kapható, a Tea Kiadónál megjelent válogatásban húsz szerző, köztük Cserna-Szabó András, Garaczi László, Kemény István, Németh Gábor és Simon Márton is szerepel.
Peer Krisztián a kedves gesztust hasonló kedvességgel viszonozza, természetesen versek formájában. Az antológiába író szerzőknek egyesével, Facebook-posztban kis válaszversekkel mond köszönetet. „A meghatódás szüneteiben azt eszeltem ki, hogy a hozzám írt sorokat játékba hozó válaszversikékkel köszönöm meg és viszonzom a gesztust, hogy az árverésre és az őszi könyvbemutatóra már egálban legyünk”– írja a verseket felvezető bejegyzésében.
Versre vers felel
A posztokban Peer Krisztián megosztja a születésnapjára íródott vers fotóját, és bejegyzésében egy válaszverset ír a szerzőnek, hogy így köszönje meg a figyelmességet. A versfolyam július 25-én indult a Simon Bettinának szóló verssel: „Sűrűn álltak a fák, és rám is sötétedett,/ ezerszer megbántam már a szökésemet,/ rettegni kezdtem, hogy nem látlak többé,/ teljesen egyedül válok felnőtté.”
Az általában reggel posztolt, négysoros versekben reagált már többek között Kemény Istvánnak nagyon erős sorokkal: „Préselni a kiszűrődő zajon át a szavakat./ Az ablakról kiderül, hogy kirakat./ Megválogatod, mégis az kelt figyelmet,/
hogy túlüvöltöd a kocsmát, de nem beszéled a nyelvet.”
Valamint Simon Mártonnak, Gerevich Andrásnak, Németh Gábornak is, sőt, úgy tűnik, Tolvaj Zoltánnal egy korábbi vitát is elrendezett. Neki ugyanis ezt írta: „Kigyúrt mimóza, alkatát meghazudtoló alak,/ megbántam már, hogy letiltottalak!”
A Facebook algoritmusa nem igazán érti a költészetet
Úgy tűnik, a népszerű közösségi oldal nem kedveli vagy nem érti a képes beszédet, a köszönőversek közül ugyanis hármat is eltávolított, egyes esetekben teljesen érthetetlen okból. A Cserna-Szabó Andrásnak címzett versben talán érthető, mit nehezményezett a humortalan algoritmus („Íme az egyedüli példány: sorsa/ nem sikerült méltányosra./ Egyetlen öröme (az is állati),/ ha működnek a testnyílásai.”), de a másik két köszöntővers esetében ez elgondolkodtató rejtély marad.
Nyitókép: Valuska Gábor
