Az ókori világról szóló feljegyzések sokat felfednek a férfiak szexuális életéről – de mi a helyzet a nőkkel? A fennmaradt források meglehetősen elzárt életekről tanúskodnak: a görög poliszokban élő nők többnyire csak lefátyolozva léphettek az utcára, míg Rómában férfi „gyámok” figyelték őket.
Daisy Dunn The Missing Thread (A hiányzó szál) című könyvében ezeknek a titokzatos nőknek ered a nyomába, hogy az ő életükön keresztül mutassa be az ókori történelmet. A könyvben többek között arra is fény derül, mit gondolhatott egy 2500 évvel ezelőtt élő nő a saját szexualitásáról.
Férfiak, mikor nőkről írnak
Mondanunk sem kell, a fennmaradó írásos emlékek nagy része férfiaktól származik, akik közül sokan hajlamosak voltak különböző módokon eltúlozni a nők szexuális életét. (Egy szokás, amit, valljuk be, egyesek azóta sem nőttek ki.)
Leírásaikban így többnyire olyan nők bukkannak fel, akik vagy már szinte emberfeletti erényességgel, vagy
megbotránkoztató szexuális étvággyal rendelkeznek.
Ezen források alapján könnyen arra a meggyőződésre juthatnánk, hogy az ókori nők mindegyike vagy rendkívül szemérmes, vagy valódi szexőrült volt. Szerencsére azonban van lehetőségünk arra, hogy ennél mélyebb megfigyelésekkel is találkozhassunk.
Szexsztrájk a békéért
Ott van rögtön Arisztophanész, az ógörög drámaíró, aki férfiként is képes volt időről időre meggyőző képet festeni a nőkről. Kr. e. 411-ben bemutatott Lüszisztraté című darabjában például az athéni nők elhatározzák, hogy addig nem engedik be az ágyukba a férjüket, amíg azok el nem fogadják a peloponnészoszi háborút lezáró békét.
A darabból kiderül, hogy a sztrájkban részt vevő nők közül
többen is szenvednek a szex hiányától,
a címadó Lüszisztratétól pedig egy komolyabb elmélkedés is elhangzik arról, hogyan sújtja a háború az otthon maradt nőket.
Ahogy Lüszisztraté rámutat, a nők nem vehettek részt a katonai stratégiát megvitató gyűléseken, emellett sokan több férfit is elveszítettek a háborúban. Azonban a férjes nőknél is többet szenvedtek azok, akik hajadonként élték át a konfliktus éveit, mivel sokan örökre elvesztették a házasság lehetőségét. Míg a háborúból visszatérő férfiak megőszült hajjal is gond nélkül találtak párt, az otthon maradt szüzekre ez nem volt igaz: néhány év elég volt ahhoz, hogy az eladósorból véglegesen a vénlányok közé kerüljenek.
Szapphó és a dildók
Természetesen nem lehet az ókori nők szexuális életéről beszélni az ikonikus Szapphó említése nélkül. Tőle maradt fenn például az a versrészlet, amelyben
egy férfival beszélgető nőt figyel megigézve.
Az érzések, melyekről itt beszámol – lüktető szív, megcsukló hang, lángoló vér – ismerős lehet bárkinek, akit valaha is elragadott a vágy.
Bár Szapphó életéről szinte semmit sem tudunk, és versei is csak töredékekben maradtak fenn, tudósoknak sikerült beazonosítaniuk egy utalást egy úgynevezett „olisbosra” – ez pedig tulajdonképpen nem más, mint egy ókori dildó, amit termékenységi ünnepeken és élvezeti célokra egyaránt használtak.
Tippek, versek és levelek
De más nőktől is maradtak ránk időtálló gondolatok. A Pitagorasz körébe tartozó Theanó például egy barátjának írt levélben – melynek hitelességét egyesek vitatják – a következő tanácsot adta: a nő szabaduljon meg ruhájával együtt a szégyenétől is, ha a férje ágyához lép, hiszen mindkettőt visszaszerezheti, amint újra talpon van.
Aztán ott van még Elephantisz, az ógörög költő, aki a pletykák szerint olyan szívesen adott szextippeket női barátainak, hogy saját kézikönyvet is írt a témában. A munkásságából sajnos semmi sem maradt fenn, azonban mind a római költő, Martialis, mind a római életrajzíró, Suetonius beszámolt róla. Az utóbbi még azt is feljegyezte, hogy a szexuális étvágyáról ismert
Tiberius császár saját példánnyal rendelkezett.
Végezetül pedig megemlíthetjük Sulpiciát, azon kevés római költőnők egyikét, akinek a versei fennmaradtak. Sulpicia egyik művében gyötrelméről számol be, amiért születésnapját szeretőjétől távol kell töltenie – és az örömről, mikor megtudja, hogy mégis Rómába utazhat.
Dunn szerint ezek a források bepillantást nyújtanak az ókori nők titokzatos életébe. „Nem kellett közönséges szavakat használniuk ahhoz, hogy tudjuk, mit gondolnak a szexről – írja. – Lehet, hogy a férfiak leuralják a források nagy részét, de, ahogy Aphrodité is megmondhatja, a nők éppoly elsöprő szenvedélyre voltak képesek a házuk rejtekén.”
Nyitókép: Wikimédia
(BBC)
