A podcastban Jordán Ferenc elmagyarázta, mivel foglalkozik egy rendszerökológus és miért a biológus „az utolsó bohóc egy szobában”, valamint azt is, hogy miért olyan nehéz megmondani, hogy kinek szól a könyve. Beszélt például arról, hogy mennyire tudjuk pontosan előrejelezni a természeti rendszerek működését, és arról is, hogy mi a természet törvénye arra, ha elszaporodik egy faj.
A podcast mellé ezeket a könyveket ajánlotta Jordán Ferenc:
Henry Grabar: Paved Paradise
Mindent elmond rólunk közösségként az, ahogyan parkolunk? Henry Grabar, a Slate munkatársa úgy véli, igen. Amerikai példa, de minden évben megdöbbentően sokan ölik meg egymást a parkolóhelyek miatt. Grabar szerint nevetséges dolgokat teszünk meg, hogy parkolhassunk, rontva ezzel a pénzügyi helyzetünket vagy akár a társadalmi megbecsültségünket is.
Az autó megjelenése óta eltorzítottuk a városainkat, mert mindent alárendelünk annak, hogy tárolni tudjuk a járműveket. A parkolás meghatározza az új épületek tervezését és a régiek sorsát, a közlekedési mintákat, a viszonyainkat a szomszédsággal, valamint az önkormányzati pénzügyeket és a közterületek általános minőségét is. Valóban ez a legjobb felhasználása véges erőforrásainknak? Tényleg minden másnál fontosabb a parkolás?
Marcus Gavius Apicius ókori szakácskönyve a különleges fűszeres boroktól a sáfrányos csirkéig
Marcus Gavius, az Apicius nemzetség legnevezetesebb sarja Tiberius korában élt Rómában, i. sz. az első században. A „feneketlen torkúnak” (Plinius így nevezte), a „falánkság díszpéldányának” (Juvenalis írta róla), „a mártások babérkoszorús királyának” (Tertullianus dicshimnusza szerint) leszármazottja – egy későbbi Apicius – marinírozott osztrigát küldött Traianusnak ajándékba. A pompás, könnyű ínyencség frissen érkezett meg a császár dáciai táborába. A „nagy szakácsmester” előírása szerint készült, zamatos, „tengeri gyümölcsök” Traianust és kortársait az apiciusi ételek rabjává tették. Receptjeit lejegyezték és tíz könyvét a „De re coquinaria” címen őrizték meg és terjesztették. Seneca bár vegetáriánus volt, s megvetette a terített asztal örömeit, „a gasztronómia bajnoka” címével tüntette ki a híres gourmand-t.
A középkor lélekcentrikus szemlélete mostohán bánt a testi élvezetekkel, a bölcs pápák mégis felfigyeltek Apicius diétás fogásaira, s hőn szorgalmazták fogyasztásukat.
A XVI. században már orvosi könyvekben szerepelt a köretek, fűszerek, mártások leírása; a házi fortélyokról, a tartósítás „művészetéről” szóló fejezetek tankönyvbe kerültek. Az újkori Apicius-hívek a szépség és egészség megőrzésének titkát olvasták ki soraiból.
Henri Charriére: Pillangó
1969 májusában jelent meg először Charriére regénye Franciaországban, és 1970 májusáig egymillió példányban fogyott el. Minden idők egyik legnagyobb francia könyvsikere, mindenhol, ahol csak megjelent, kirobbanóan sikeres lett.
A szerzőt, az 1973. júliusában elhunyt Henri Charriére-t (alvilági becenevén: Pillangót) 1931-ben egy selyemfiú meggyilkolásával vádolták, és a hamis tanúk segítségével életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Pillangó sohasem tudott beletörődni az ítéletbe. Tudta, hogy ki a tettes, és hosszú büntetése alatt megfogadta, sőt eszelősen ragaszkodott elképzeléséhez, hogy megszökik a fegyenctelepről, és bosszút áll az ügyészen, az esküdteken, a hamis tanúkon, mindazokon, akik az „enyészet útjára” küldték.
Elkezdődött tehát Pillangó elképesztő szökés- és kalandsorozata, s ezeket örökítette meg később Charriére a Dumas és Victor Hugo fantáziáját is túlszárnyaló, izgalmas, fordulatos könyvében.