Eredetileg 1991-ben, magyarul viszont éppen húsz éve, 2003-ban jelent meg Steven Saylor Roma Sub Rosa-sorozatának első kötete, a Római vér. Itt bukkant fel először Gordianus, a nyomozó alakja, aki aztán még több folytatás hőse lett. Érdekesség, hogy bár tényleg ez volt az a könyv, amelyben Gordianus először nyomozott, a sorozat sikere miatt Saylor a 2010-es években több olyan előzményregényt is írt, amelyekben visszaugrott az időben: például az eredetileg 2012-ben megjelent A hét csodában Gordianus még alig 18 éves, kalandozásai viszont alaposan megágyaznak a későbbi nyomozói munkának, vagy ott van A nílusi rablók című kötet (eredeti megjelenés: 2014.), amelyben emberrablók nyomát követve vetődik el a Nílus deltavidékére (kritikánk ITT olvasható).
Adott tehát egy nyomozó, de még inkább egy kor, amelyet a legtöbben legfeljebb a történelemkönyvekből vagy a History Channel műsoraiból ismernek.
A texasi születésű Saylor kezdeti érdeklődését ugyanakkor nem az iskolai oktatás, hanem Hollywood piszkálta fel.
Még gyerek volt, amikor tátott szájjal nézte az olyan blockbustereket, mint a Ben Hur, a Kleopátra vagy a Spartacus. A megalapozott történelmi tudáshoz mindez persze még édeskevés lett volna, sokat lendített a felkészültségén, hogy egyetemistaként történelmet tanult. Az viszont elvitathatatlan, hogy már fiatalon ókor-fanatikus volt, és ehhez jött még a Sherlock Holmes-történetek és általában a krimi iránti rajongása, ami aztán együttesen ki is dobta a Steven Saylor-i receptet.
Steven Saylor 1991-ben indította útjára kedvenc ókori nyomozója azóta másfél tucat kötetet számláló fordulatos történetét, melynek első darabja, az idehaza is nagy népszerűségnek örvendő Római vér most újraszerkesztett kiadásban jelent meg. Olvass bele!
Tovább olvasokA Kr. e. 80-ban kezdődő Római vér központi alakja ugyanis nem más, mint Gordianus, akit az első regény így jellemez: „Nyomozónak nevezik. Nagy tapasztalatra tett szert az igazság megtalálásában”. Egy fiktív alak, eredetileg viszont nem is benne gondolkodott az író, a kézirat ősváltozatában ugyanis még Ciceró volt a főhős. A legelső krimi ugyanis egy megtörtént esetet dolgoz fel, amelyben egy férfit azzal vádolnak, hogy megölte az apját, előbbit pedig nem más védte a tárgyalásán, mint Ciceró (akinek amúgy ez volt egyben az első nagy pere is). Saylor viszont nagyon hamar arra jutott, hogy a maga részéről nem szeretne napi 24 órát tölteni Ciceróval, ezért úgy döntött, hogy ad mellé egy magánnyomozót, és így született meg Gordianus alakja, aki aztán a regényfolyam központi figurája is lett.
Az amerikai író néhány éve interjút adott a Könyvesnek, akkor így beszélt a kezdetekről: „Amikor elkezdtem írni az első könyvet, még Ciceró volt a főhős, egyfajta Sherlock Holmes, titkára, Tiro pedig az ő Watsonja.
De nem akartam minden napomat Ciceróval tölteni!
Ezért kitaláltam Gordianust, aki inkább a köznépből való, és őt állítottam a történet középpontjába. Nincs bizonyítékunk arra, hogy lettek volna ilyen nyomozók Rómában abban az időben, de ha mégis, és jól végezték a dolgukat, akkor láthatatlanok a történelem számára. Róma minden hatalmas családja érintve volt különböző perekben, így van értelme az elképzelésnek, hogy fölbérelhettek független nyomozókat.”
A rajongól ma már természetesnek veszik, hogy több regényen vagy akár novellásköteten követhetik végig kedvenc ókori magánkopójuk nyomozásait, pedig a kezdet kezdetén a Római vér igencsak egykönyves kalandnak indult. Saylor egy interjúban el is mondta, hogy ha volt, amit megtanult hosszú írói pályafutása alatt, hogy soha ne mondja azt valamire, hogy soha. Amikor ugyanis a Római vért írta, boldog-boldogtalannak azt mesélte, hogy ez egyszeri fikciós kiruccanás, viszont amikor a kiadója felkérte a folytatásra, rájött, hogy itt az alkalom, és lényegében egy nyitott végű (azaz bármeddig húzható) sorozatot írhat az emberi történelem szerinte leginkább lenyűgöző periódusáról. Ebben a folyamatban nagyon sokat jelentettek neki az olvasói visszajelzések is, mert amikor elbizonytalanodott a folytatást illetően, mindig az olvasók reakciói voltak azok, amelyek megerősítették a terveiben.
Gordianusszal mindenesetre a történelmi krimik egyik emblematikus nyomozóját teremtette meg Saylor. Aki kitartó, elkötelezett, és – ami nem utolsó szempont – becsületes. (Ciceró egyszer Róma legtisztességesebb emberének nevezte.) Státuszát tekintve közember, aki viszont a munkájának köszönhetően az ókori társadalom széles spektrumával kerül kapcsolatba. Ráadásul Saylor rengeteg valós szereplőt is mozgat a történeteiben, így a fiktív Gordianus olyan személyekkel is találkozik a nyomozásai során, mint Julius Caesar, Lucius Cornelius Sulla, Catullus vagy a már előbb említett Ciceró. Korábbi interjúnkban az író elárulta azt is, hogy a valós történelmi személyiségek karakterét szerinte erősen sugallják az ismert részletek, és íróként ezek ismeretében próbálja kitalálni, milyen ember lehetett az illető:
„Gyakran a legfurcsább vagy legérdekesebb momentumok közvetlenül a történelmi feljegyzésekből valók,
mivel a történészek mindig az érdekességeket keresték. Például tudjuk, hogy Kleopátra, mikor látta a halálát közeledni, sok mérget kipróbált rabszolgákon, hogy lássa, melyik tűnik a legfájdalommentesebbnek. Milyen ember képes ilyesmire? Az én dolgom, hogy ilyen részletekből alapján elképzeljem az illető lelki alkatát.”
Saylor nagy gondot fordított Gordianus családi hátterének felrajzolására is (a történet előrehaladtával felszabadítja ágyasát, aki lányt szül neki, és a nyomozó az évek során három fiút is örökbe fogad), és a krimiszál mellett legalább ennyire fontos neki az ókori világ mindennapjainak az ábrázolása: hogy hova jártak vásárolni a rómaiak, milyen villákban éltek az arisztokraták, hogyan fogadták a vendégeket és mivel kínálták őket, milyen ruhákban jártak, hogyan bántak a szolgálóikkal, milyen szagok keveredtek az utcákon… A rajongók sokszor nem is a krimiszálért, hanem a szemük előtt megelevenedő ókori metropoliszért vannak oda. Érdemes átfutni a Római vér egyik rövid részletét:
„Nem ismerek várost, mely vetekedhetne Róma kicsattanó életerejével ezen a kora délelőtti órán. Róma elégedett nyújtózással ébred, mélyen beszívja a levegőt, hogy tüdejét megtöltse és pulzusát felgyorsítsa. Róma mosolyogva ébred, és derűje álmából fakad, melyben hatalmas birodalomként él. Reggel, amikor kinyitja a szemét, nekilát, hogy az álmát valóra váltsa a nappali világosságban. Más városoknak nem akaródzik ébredni – Alexandria és Athén a múltról szőtt álmaikhoz, Pergamum és Antiochia pompázatos keleti takarójukhoz ragaszkodnak, míg a kis Pompeji és Herculaneum belefeledkeznek a délig tartó szendergés kényelmébe. Róma készséggel maga mögött hagyja az éjjeli álmokat, és napirendje szerint munkához lát. Rómának feladata van. Róma korán kel.
Róma nemcsak egy város, hanem több város egyben.
Bármely órában is szeljük át, csaknem egész ruhatárát felvonultatja. Aki az arcokat figyeli, elsősorban a rabszolgák városának látja, hiszen belőlük több van, mint a polgárokból és szabad emberekből. A rabszolgák mindenütt láthatók, éppúgy hozzátartoznak Rómához, mint a Tiberis hullámai vagy a napfény. Ők a város éltető vérárama.”
Nem a Roma Sub Rosa az egyetlen prózafolyam, amelyben Saylor kiélhette az ókori Róma iránti rajongását: még javában írta az előbbit, amikor tett egy kis kitérőt, de csak azért, hogy megírja a város ezer évét bemutató regényét, a Rómát. (Jellemző rá amúgy, hogy egyszer a kétlakiságról beszélve elmesélte, hogy az idejét jelenleg is megosztja Texas és Kalifornia között – viszont a legtöbb időt fejben az ókori világban, azon belül is Rómában tölti.) Mindenesetre a Róma című opuszt még két folytatás követte: a Birodalom a Pinariusok öt generációját követte nyomon Saylor, Augustus korától egészen Hadrianusig (erről ITT írtunk), valamint a Dominus, amely tavaly jelent meg magyarul. Olvass bele itt:
Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg. Olvass bele!
Tovább olvasokSteven Saylor az ókori témájú könyvein kívül írt már regényt Amerika első sorozatgyilkosáról is – tíz éve jelent meg magyarul A holtak méltósága, akkor készült interjúnkat itt újraolvashatjátok:
Forrás: Crime Fiction Lover, UNRW, PW
