Tömegközlekedésen, kávészünetben, várakozás közben – a novellák előnye, hogy akkor is nagy élményt adnak, ha épp csak egy kis időt tudsz olvasással tölteni. Most öt magyar és külföldi szerző nemrég megjelent vagy előjegyezhető elbeszélésköteteit ajánljuk figyelmedbe.
Leonora Carrington: Fehér nyulak
Tavalyi regényéhez hasonlóan, mely az év legjobb könyvei közé is bekerült, az angol-mexikói festőművés zabolátlan fantáziával megírt, morbid humorú novelláiban minden teketóriázás nélkül rántja be a gyanútlan olvasót a szürrealizmus legmélyére. A történetek kivétel nélkül a tündérmese és a (rém)álom határmezsgyéjén mozognak, és át- meg átszövi őket a dekadencia és a színtiszta lázadás.
Az ódon házakban, elhagyott kertekben, elátkozott erdőkben, elvarázsolt sivatagokban a legnagyobb természetességgel bukkannak fel és elevenednek meg a festményeit is benépesítő teremtmények: egyszerre emberi és állati lények, beszélő hiénák, öntudatra ébredt hintalovak, halált hozó nyulak, harcias erdei nimfák, tékozló szentek, vidám hullák.
Leonora Carrington történeteiben semmi sem az, aminek látszik, viszont a lények, stílusok, témák, sőt nyelvek kavalkádjából messzi tündököl egy csodálatos művész zseniális és elnyomhatatlan szelleme.
Kurt Vonnegut: Míg a halandók alszanak
Vonnegut harmadik posztumusz novelláskötetét veheti most kézbe az olvasó, 16 kitűnő történettel. És bővelkednek életrajzi elemekben. Egy falusi asszony elhatározza, hogy megkeresi szerelmes levelezőpartnerét. Az ateista lapszerkesztő akaratán kívül lesz a karácsonyi ünnep motorja. A diktafonról dolgozó vidéki gépírólány egy gyilkos szavaitól gyúl szerelemre. A ripacs hőstenort fánküzletével tartja távol az operaszínpadtól saját énektanára. És hát a két festő felejthetetlen párviadala!
Csupa döbbenetes írás, melyek mulattatnak, de meg is rendítenek. Valószínűleg 1950 és 1954 között keletkeztek, amikor az amerikai emberek a győztes háború után vagyonról és hírnévről, könnyű életről álmodoztak, de kemény falakba ütköztek. Vonnegut abszurd humora és kimeríthetetlen fantáziája már a pályakezdés idején is pontosan jelezte, hogy a földkerekség egyik legragyogóbb és legnépszerűbb gondolkodója lesz belőle.
Hegedüs Vera: Mondass egy misét értem
Hegedüs Vera kisprózái modern balladák. Futkos a hideg a hátunkon. Nők vágnak át az erdőn, és olvasóként ránk hárul a visszaszámlálás feladata: látjuk, hogy egyre kevesebben és kevesebben vannak. Majd virágként nyílnak a sebek a testeken, és a megváltó nem más, mint Csöpi, a százötvenkilós nílusi krokodil. A halált pedig itt gyakorolni kell.
Hegedüs Vera novellái mind egy jól elkapott helyzetből épített mikrovilágok, különállóak, de hasonló a színezetük: valahogy minden kicsit torzult, összetapadt, szétfolyt. A szürke mezőben vagyunk: nincsenek jók és rosszak, nyertesek és vesztesek. Tragédia van giccs nélkül, szeretet is akad, persze mértékkel. De minden valahogy torzultságában emberi, deformáltságában szent.
És a háttérben történik az, ami a mi valóságunk, a mi történelmünk, a mi jelenünk. Ez elé viszont szürke függönyt húz az író. Tüntetőleg nem beszámol. Itt csak a nyelv beszél. A mindennapjaink háttérként, a homályon átütő körvonalaikban vannak jelen, hiszen bár mindig azt hisszük ez, de valóban nem ez a lényeg. A figyelem itt e háttér előtt zajló árnyjátékon van: egy-egy jellegzetes testtartáson, egy aszimmetrikus párbeszéden vagy épp azon, hogy merről fúj a szél.
Reke Balázs: Panelprogram
„Reke Balázs új kötetében is bebizonyítja, hogy szereti, egyszersmind érti is a történeteket, s tisztában van azzal, hogy a mesélés felelősség és feladat, ezért nem hiányoznak a csavarok és a csattanók, ezért a novellák szereplői hús-vér alakok, ezért a helyszínek plasztikusak, élettel teliek, valóságosak – ráadásul az értelmezést sem kényszeríti szigorú korlátok közé a szerző.
Bizony, Reke Balázs szereti a történeteket, s az olvasó különösen hálás lehet ezért a vonzalomért, mert egy szerethető, élvezhető történetcsokrot kap, amely sokáig elkíséri majd még akkor is, miután letette a könyvet” – eképp ajánlja a kötetet Bene Zoltán író.
Joyce Carol Oates: Vad éjszakák – Edgar Allan Poe, Emily Dickinson, Mark Twain, Henry James és Ernest Hemingway utolsó napjai
A magyar olvasók által jól ismert Joyce Carol Oates az amerikai irodalom nagyjait idézi meg ebben a kötetben. A szerző az alkotók bőrébe bújva, nyelvezetüket, egyéni stílusukat finom árnyalatokkal utánozva életük utolsó heteit, hónapjait mutatja meg.
Edgar Allan Poe halálának körülményeit posztumusz – a valóságban természetesen nem létező – naplójából ismerhetjük meg, amelyet egy csendes-óceáni sziget világítótornyának magányos őreként vezet, és talán nem meglepő, hogy számos hőséhez hasonlóan ő is tébolyultként távozik a világból. Mark Twain utolsó hónapjai azzal telnek, hogy szeretne minél közelebbi kapcsolatba kerülni az egyik legfiatalabb rajongójával, egy tizennégy év körüli kislánnyal. A novella közel felét kettejük levelezése teszi ki, de az író életének számos részletére is fény derül: szó esik kudarcokról, sikerekről, tragédiáról és boldogságról.
Fotó: Vitaly Gariev / Unsplash
