Meg kell ismernünk a női írókat, akiket elfelejtettünk

Meg kell ismernünk a női írókat, akiket elfelejtettünk

A nők társadalmi helyzete sokáig nem tette lehetővé, hogy belépjenek az irodalmi életbe, vagy hogy egyenrangú partnerként vegyenek részt benne. Mindennek a nyomai a mai napig megvannak, számos női író életműve feledésbe merült, kiadatlan vagy kevésbé kutatott maradt, az iskolában pedig szinte csak férfi szerzőkről tanulunk. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával megvalósuló podcast-sorozatunkban olyan női írók és költők pályájáról beszélgettünk, akik még mindig nem nyerték el méltó helyüket a kánonban, pedig fontos műveket hagytak ránk. Elindult a N/ők is írtak.

Forgách Kinga | 2022. augusztus 09. |

Amikor arról beszélünk, hogy ideje lenne, hogy a női írókkal is kiegészítsük az irodalomtankönyveket és általában véve az irodalmi kánont, gyakran kerül elő az érv, hogy ne keressünk olyasmit, ami nincs: fogadjuk el, hogy jó ideig csak a férfiak írtak, női szerzők nem hagytak ránk jelentős műveket. Ez az álláspont azonban egyszerűen nem állja meg a helyét: igenis voltak fontos női íróink, alkotóink, sokan közülük azonban feledésbe merültek, mert nem kapták meg azt a figyelmet, lehetőséget és elismerést, ami egy férfinak járt. Sok női életmű a mai napig kiadatlan maradt, ráadásul még mindig sokkal kevesebb kutatás foglalkozik a női írók szövegeivel. 

Az irodalomtörténészeknek még bőven van mit pótolniuk.

Női írók és főhősök, akiknek ott lenne a helyük a kötelezők közt (2. rész)
Női írók és főhősök, akiknek ott lenne a helyük a kötelezők közt (2. rész)

Ha egy gyerek ma Magyarországon a kötelező olvasmányokon nő fel, akkor szinte csak olyan könyvet fog a kezébe venni, amelyeknek a szerzői férfiak, és amelyekben a főszereplők is fiúk. De milyen női szerepmintákat láthatnak ma a lányok, ha a kötelezőkben alig találkoznak nőkkel? Milyen reményekkel, lehetőségekkel indulhat el az írói pályán később egy nő, ha azt tanulja meg az iskolában, hogy az írók alatt csak férfiakat értünk és az irodalomban az ágensek csak fiúk lehetnek? Ezekről a kérdésekről pár hete Bán Zsófiával beszélgettünk, aki éppen erről a Hézagról mesélt, illetve arról, miért káros a minta, az előkép hiánya, és miért lenne szükség rendszerszintű változtatásra. A múlt héten már készítettünk egy összeállítást általános iskolások számára, most pedig a gimnazistáknak gyűjtöttünk össze olyan könyveket, amelyeknek a szerzői és/vagy főszereplői nők, és amelyek szerepelhetnének a kötelezők közt (jelenleg csak Agatha Christie és Szabó Magda van benne a kerettantervben.)

Tovább olvasok

Addig ugyanis, amíg a kánon felülvizsgálata nem történik meg, teljesen jogosan van hiányérzete azoknak, akik ma felcsapják az irodalomtankönyveket, végigböngészik a kötelező olvasmányok listáját, vagy megnézik akár a NAT-ot, akár az egyetemi tananyagot. A helyzet ugyanis az, hogy

ha egy gyerek ma Magyarországon a kötelezőkön nő fel, akkor szinte csak olyan könyvet fog a kezébe venni, amelyeknek a szerzői férfiak, és amelyekben a főszereplők is fiúk.

A diákok végigolvassák a Tüskevárat, A Pál utcai fiúkat, az Egri csillagokat, a Szigeti veszedelmet, Jókai, Mikszáth és Móricz könyveit, bemagolják a János vitézt, a Toldit, és közben alig találkoznak női hősökkel, női tapasztalatokkal. A lányoknak állandóan férfi szereplőkkel kell azonosulniuk, miközben a fiúknak ezt fordítva meg sem kell próbálni. Bán Zsófia két évvel ezelőtt az Élet és Irodalomba írt egy izgalmas esszét erről a témáról Bovaryné megbukik - avagy a női irodalom és a Hézag címmel, amelyben éppen azt pedzegette, hogy ez a hiány, vagy ahogyan ő nevezi, ez a Hézag milyen rendszerszintű problémákról árulkodik, és milyen társadalmat, közéletet szül, ha újabb és újabb generációk nőnek fel úgy, hogy nem találkoznak a női tapasztalatokkal. Az esszé kapcsán készült interjúnkban ezt mondta erről:

„Nagyon káros az ilyen minta, illetve a minta hiánya, mert hazug képet fest a művészetről és a társadalomról. Ha nincs előkép, nincs minta, mindenkinek nulláról kell kezdeni, újra és újra fel kell találni a »melegvizet«, olvasóként és szerzőként egyaránt. Nincs kontinuus történet, és nincs mi ellen lázadni – hacsak nem éppen ez ellen. De a semmi, a hiány ellen nagyon nehéz felvenni a harcot, főként, ha az ellenpárja nagyon is jelen van modellként. A férfi szerzőknek »meg kell ölniük« a túl nagy hatással bíró irodalmi apafiguráikat ahhoz, hogy tovább tudjanak lépni – de van mihez képest továbblépniük, van egy alap, amit meg kell haladni, amit le kell vedleni, mint a kígyóbőrt. A női szerzőknek és olvasóknak viszont pőrén – hogy a hasonlatnál maradjak –, kígyóbőr nélkül kell kiállniuk, nincs mit levedleni, ezért tökéletesen kiszolgáltatottak. És ezen a kiszolgáltatottságon az sem segít, hogy a meglévő, gazdag merítés (az, ami van), valahogy mégsem tűnik elégnek.”

Bán Zsófia: A nyelv sohasem ártatlan, mindig hordozza a kultúrát, amelyben működik
Bán Zsófia: A nyelv sohasem ártatlan, mindig hordozza a kultúrát, amelyben működik
Május közepén izgalmas esszét közölt az Élet és Irodalom Bán Zsófiától Bovaryné megbukik - avagy a női irodalom és a Hézag címmel, ami így kezdődött: "Mikor kislány valék, ha belenéztem a tükörbe, férfi írók, férfi festők és férfi filmrendezők kétségkívül csodálatos nőalakjai néztek vissza rám." Bán Zsófia Esti iskola című könyve tavaly Amerikában ment nagyot, a Lehet lélegezni című novelláskötete júliusban az ORF listáján megosztott első helyen állt, augusztusban még mindig a második. Az ÉS-írás sok érdekes kérdést vet fel az irodalom rendszerszintű problémáiról, amelyek mellett nem lehet elmenni, ezért emailen tettük fel kérdéseinket , hogy beszélgetni kezdjünk a témáról. Bán Zsófia írása azért is továbbgondolásra érdemes, mert a társadalom szerkezeti problémáira is rámutat: milyen lesz a társadalmunk, közéletünk, ha újabb és újabb generációk nem találkoznak a női tapasztalatokkal? 
Tovább olvasok

A Hézagnak hatása van arra is, ahogyan a női írókról gondolkodunk, erről Bán Zsófia ezt mondta:

„Történetesen (és történelmileg), a magyar kultúrában az írónő kifejezésnek akarva-akaratlanul is pejoratív konnotációja van, ezt a halvány, mégis mindig kiérezhető, ironikus élt mindenki hallja, akinek a magyar nyelv csodás rétegzettségeire füle van. Az ok egyszerűen (vagy inkább nagyon is bonyolultan) az, hogy más kultúrákhoz hasonlóan, az író szerepét a miénkben is, kezdettől fogva, egészen a közelmúltig, per def férfi töltötte be, hiszen a nőkre rótt társadalmi nemi szerep – igen, a gender-szerep – nemigen adott lehetőséget arra, hogy valaki nőként jelenjen meg a férfiak számára gyakorlatilag kizárólagos szerepet biztosító irodalom vagy közélet porondján. A kultúra és a politika »nem nőnek való vidék«-ként volt számontartva, és ez – a szerencsére egyre sokasodó kivételektől eltekintve – nagyjából a mai napig így van – elég csak ránézni az irodalmi antológiák tartalomjegyzékére, a díjazottak listájára, a szerkesztőségek, döntőbizottságok, kuratóriumok nemi összetételére, vagy a mindenkori NAT irodalom-anyagára – melyek természetesen mind elsősorban hatalmi, és nem esztétikai viszonyokat tükröznek. Mindez nyílt titok, természeti tüneményként vállalt »körülmény« – netán az ún. »minőség« jelzőrendszere –, mellyel úgymond »nincs mit csinálni«, »ez van, ebből kell főzni«, »ha egyszer nincs, nincs«.”

2021-ben a magyar szépirodalmi díjak 39 százaléka jutott női szerzőnek

Két évvel ezelőtt drasztikus torzulásokat tárt fel az irodalmi díjak odaítélése terén a SZÍN, a Szépírók Társasága Női Érdekvédelmi Fóruma. Egy kutatás során arra jutottak, hogy az irodalmi díjaknak Magyarországon csak a 18%-át kapták nők a felmérést megelőző másfél évtizedben. A díjmonitoring ezután is folytatódott, nemrég azt vizsgálták meg, hogy javult-e azóta helyzet, azaz hogy miként alakult a nemek aránya 2020-ban és 2021-ben a húsz legfontosabb kortárs magyar szépirodalmi elismerés díjazottjai esetében. A kutatást Horváth Györgyi vezette, most az ő összefoglalóját olvashatjátok az eredményekről.

Nyitókép: Halász Rita / Fotó: Posztós János

Tovább olvasok

A probléma persze összetett, mert

a nők irodalomba való belépésével egyidős a nők által írt irodalom stigmatizációja és lekicsinylése.

Nagyrészt ennek köszönhetően sok női író, költő csak az asztalfióknak írt, mert nem mert színre lépni, vagy nem kapott lehetőséget szakmai fórumokon. Másoknak csak bizonyos művei jelenhettek meg, azok, amelyek a férfiak által meghatározott „női témákról”, például az anya- vagy feleségszerepről szóltak. Amikor a 19. században már a nők is kicsit jobban hozzáfértek az oktatáshoz, egyre többen kezdtek el színre lépni az írásaikkal, ez pedig heves vitákat váltott ki. Gyulai Pál például Írónőink címmel írt dühös cikksorozatot 1858-ban a Pesti Naplóba, amely aztán évtizedekre meghatározta a női írókról szóló diskurzust. Gyulai erősen kétségbe vonta, hogy a nők alkalmasak-e egyáltalán az írói pályára. Úgy gondolta, hogy a nőnek „korlátolt helyzeténél fogva csak pár gyöngédebb húr állhat rendelkezése alatt, ami nem ad nagyobbszerű költészetet”. És ha a nőknek is adatott volna tehetség, már fel kellett volna bukkannia egy-két Shakespeare-kaliberű női alkotónak. Madách Imre hasonló véleményt fogalmazott meg 1864-ben akadémiai székfoglalójában, amelynek A nőkről, különösen esztétikai szempontból címet adta: „A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik…, a művészetet és tudományt előre nem viszi.”

Hogy mennyire nehezített pályán mozogtak azok a nők, akik írni szerettek volna, azt jól mutatja ez a vita is. A női szerzők helyzete pedig ezután még sokáig nagyon nehéz volt. A Kisfaludy Társaság még azokat a nőket sem fogadta be, akiknek munkásságáról egyébként nem volt rossz véleménnyel. A Nyugat már valamivel több női szerző művét közölte, nyitottabb volt, ugyanakkor az tévhit, hogy a Nyugat teljes mértékben beengedte a nőket. A női írók mindössze két százalékát tették ki a szerzőknek. Többségüket ráadásul – Kaffka Margitot kivéve – ma sem találjuk meg a nyugatosokról szóló tankönyvi fejezetekben vagy a fennmaradt fotókon.

Végre feltették a kérdést: létezik-e férfiirodalom?

Rengeteg izgalmas téma került elő a Létezik-e férfiirodalom? című online kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a napokban tartottak meg a Ms. Columbo Live!-sorozat részeként, a Szépírók Társasága és a SZÍN Női Érdekvédelmi Fórum támogatásával. A beszélgetésen Bán Zsófia, Németh Zoltán és Seres Lili Hanna vett részt, a moderátor pedig Réz Anna volt. Az est visszanézhető, de mi összeszedtük a legfontosabb témákat, gondolatokat.

Tovább olvasok

Mindez pedig a mai napig érezteti a hatását, egyrészt abban, hogy kiknek a nevei és művei maradtak fenn, másrészt pedig abban, hogy a mai Magyarországon hogyan lehet női szerzőként érvényesülni, és milyen hagyományhoz lehet kapcsolódni. Friss kutatások bizonyítják, hogy a női írók a mai Magyarországon még mindig kevesebb lehetőséget kapnak a publikálásra, és jóval kevesebb díjat kapnak, mint a férfi kollégáik.

Többek közt ezért is feladatunk, hogy visszamenőlegesen is megismerjük, feltárjuk a női szerzőink életútját, életművét.

Új podcast-sorozatunkban, amely a N/ők is írtak címet kapta, erre tettünk kísérletet. Az egyes epizódokban olyan írók, költők pályáját jártuk körbe mint Szendrey Júlia, Czóbel Minka, Karig Sára, Kádár Erzsébet, Lesznai Anna vagy Galgóczi Erzsébet. A célunk az volt, hogy bemutassuk, milyen izgalmas női alkotóink voltak a magyar irodalomtörténetben, és hogy megvizsgáljuk, nőként hogyan tudtak érvényesülni az irodalmi életben. A sorozatból kiderül többek közt, hogy milyen sztereotípiák éltek Szendrey Júliával kapcsolatban és ahhoz képest milyenek a fennmaradt lírai és prózai művei, hogy miért feledték el már az életében Czóbel Minkát, hogy Lesznai Anna milyen sokrétű tehetség volt, hogy milyen Kádár Erzsébet feszes, szinte kegyetlen prózája, hogy mekkora erkölcsi tartás húzódik meg Karig Sára versei mögött, és hogy Galgóczi Erzsébet hogyan vált az 1970-80-as évek egyik legnépszerűbb szerzőjévé.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Női írók és főhősök, akiknek ott lenne a helyük a kötelezők közt (2. rész)

Olyan könyveket ajánlunk, amelyeknek szerzői és/vagy főszereplői nők, és amelyeknek a kötelezők közt lenne a helye. 

...
Nagy

2021-ben a magyar szépirodalmi díjak 39 százaléka jutott női szerzőnek

Két évvel ezelőtt drasztikus torzulásokat tárt fel az irodalmi díjak odaítélése terén a SZÍN. Egy kutatás során arra jutottak, hogy az irodalmi díjaknak Magyarországon csak a 18%-át kapták nők a felmérést megelőző másfél évtizedben. A díjmonitoring ezután is folytatódott, most Horváth Györgyi összefoglalóját olvashatjátok arról, hogyan alakult azóta a helyzet. 

...
Nagy

Bán Zsófia: A nyelv sohasem ártatlan, mindig hordozza a kultúrát, amelyben működik

Bán Zsófia az Élet és irodalomban közölt esszét a nők és az irodalom viszonyáról, strukturális problémákról, illetve arról a Hézagról, ahol a nők megjelenhetnek. Az interjúban közoktatásról, olvasói szocializációról, nemzetközi trendekről kérdeztük az írót.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

A hét könyve
Kritika
Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez
...
Nagy

Markovics Botond: A technológia elhozhatja a kort, amikor a diktátorok nem halnak meg

Markovics Botond húsz éve erősíti regényeivel a magyar science fiction irodalmat. A Felfalt kozmosz című legutóbbi regényében örökéletű diktátorok és egy napjainkban is ismerős kataklizma állítja kihívás elé az emberiséget. Nagyinterjú.

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Most vagy soha! – Petőfi Sándorból hiányzik a nagypöcs-energia

Ápolt arcszőrzetek, tengernyi sár és pompás díszletek. Lóth Balázs Petőfi-filmje klasszicista képregénydramaturgiát követve mondja fel március 15. történetét, de esélyt sem ad arra, hogy azonosuljunk a hőseivel.

...
Szórakozás

Az Oscar-díjas American Fiction beavat egy bonyolult gyászfolyamat részleteibe

Cord Jefferson első játékfilmje nyerte a legjobb adaptált forgatókönyv kategória Oscarját. Utánajártunk, melyik regény volt az alapanyaga, és eláruljuk, hogy tetszett nekünk a Magyarországon egyelőre csak a Prime Video kínálatában elérhető mozi.

...
Szórakozás

Dűne 2: Hőssé válhat, aki tétovázik, mielőtt megragadja a hatalmat?

A Dűne ismét monumentális és epikus, minket viszont az is érdekelt, milyen párbeszédben áll a filmklasszikussal, aminek eredetije Frank Herbertet is inspirálta. És az is, hogyan cáfol rá már most egy rendezői döntésre a valós történelem.

Polc

Denene Millner két anya és egy lány sorsán keresztül számol le a tökéletes nő mítoszával

...

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

...

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

...

A diktatúra fenntartóinak süketnéma a lelkiismerete

...
Még több olvasnivaló
...
Nagy

Bánhidi Lilla: Kétezer-négyszáznyolcvan nap

„A hét első felében késő estig dolgozott, hogy el tudjon jönni, holnaptól ki akarja kapcsolni a telefont” ‒ Bánhidi Lilla A töltőm ott maradt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez az első rész.

...
Nagy

Petőfi Sándorról, a tojásspekulánsokról és Vorosilov marsallról szóltak a hírek 1948. március 15-én

Kik, mit és hogyan írtak az újságokba a szabadságharc százéves évfordulóján?

...
Nagy

Szilágyi István a 20. század egyik legnagyobb regényét írta meg

Március 13-án elhunyt Szilágyi István, aki az elmúlt fél évszázad egyik legfontosabb prózaírója, Kő hull apadó kútba című regénye a magyar irodalom klasszikusa. 

...
Kritika

Denene Millner két anya és egy lány sorsán keresztül számol le a tökéletes nő mítoszával

Egy vér című regényében Denene Millner azt vizsgálja, hogyan kötötték és kötik gúzsba még ma is a nőket a velük szemben támasztott elvárások. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Mintha bezárnának egy dobozba – beszélgetés a kortárs roma irodalomról

A Romakép Műhely a kortárs roma irodalomról tartott kerekasztal-beszélgetést. A Balogh Attiláról és Rafi Lajosról szóló filmek vetítése után Galyas Éva, Kele Fodor Ákos és Fehér Renátó beszélgettek. 

...
Nagy

Ferencvárosi születés és halál – Bősze, Fullajtár és Vágvölgyi B. Sántakutya-sztorijai

Egy zenetörténész, egy színésznő, egy főszerkesztő meg egy kerület. 117 vágány, két ceruzacsonk és pár korty Traubi. Bősze Ádám, Fullajtár Andrea és Vágvölgyi B. András voltak a Sántakutya – ferencvárosi sztorikoktél márciusi vendégei.