Végre feltették a kérdést: létezik-e férfiirodalom?

Rengeteg izgalmas téma került elő a Létezik-e férfiirodalom? című online kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a napokban tartottak meg a Ms. Columbo Live!-sorozat részeként, a Szépírók Társasága és a SZÍN Női Érdekvédelmi Fórum támogatásával. A beszélgetésen Bán Zsófia, Németh Zoltán és Seres Lili Hanna vett részt, a moderátor pedig Réz Anna volt. Az est visszanézhető, de mi összeszedtük a legfontosabb témákat, gondolatokat.

Forgách Kinga | 2021. február 08. |

Irodalmi szocializáció és azonosulás

Réz Anna azzal indította a beszélgetést, hogy szerinte abban ki lehet egyezni, hogy valamilyen formában létezik férfi és női irodalom, a kérdés az, hogy milyen értelemben. Arra kérte a résztvevőket, hogy mondják el, nekik mi a személyes tapasztalatuk, ha egy nő ír szöveget, azzal hogyan bánnak a szerkesztők, a kritikusok, az olvasók, miben írnak másképpen a nők, mint a férfiak.

A beszélgetés résztvevői: Bán Zsófia író, kritikus, az ELTE Amerikanisztika Tanszékének oktatója; Seres Lili Hanna költő, író, a Prae.hu szerkesztője, az ELTE-BTK doktorandusza, Németh Zoltán kölő, irodalomtörténész

Seres Lili Hanna arról beszélt, hogy nemrég döbbent rá, hogy mint női olvasó mennyivel könnyebben, magától értetődőbben azonosul a férfi irodalmi hősökkel, elbeszélőkkel, szereplőkkel, szemben a férfiakkal. Erre egy férfi ismerősével beszélgetve ébredt rá, akinek szinte egzotikum volt egy női író által, női elbeszélőt alkalmazó kötettel azonosulni. „Nekem evidenssé vált azonosulni a másik nemmel, amióta tudok olvasni, mert sokkal több férfiirodalmat olvastam.”

Bán Zsófia nemrég az Élet és Irodalomba írt izgalmas esszét erről a témáról, Bovaryné megbukik - avagy a női irodalom és a Hézag címmel (ehhez kapcsolódó interjúnkat ITT találjátok), amelyben azt vizsgálta, hogy olvasóként hol nyílnak Hézagok, hogyan írnak a férfiak és hogyan látszanak a nők, amikor férfiak írnak róluk. Ő elmondta, hogy az irodalmi szocializáció nem megkerülhető kérdés, gyakran probléma. „Mi az, amiben szocializálódunk? Mi a norma, mi az, ami normálisnak tűnik és mi üt el tőle?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy amit normálisnak, természetesnek tekintünk, az nem látszódik, az átlátszó. Éppen ezért amíg az író definíció szerint férfi volt, addig fel sem merült ez kérdésként, a beszélgetés ironikus címe éppen erre akar utalni. „Az utóbbi tíz évben sok női szerző megjelent a magyar irodalmi szcénában, és ennek következtében egyre-másra szerveződtek az olyan beszélgetések, hogy létezik-e női irodalom. 

Az, hogy van-e olyan hogy férfiirodalom, fel sem merült, mert évszázadokon keresztül az irodalom férfiirodalom volt”

– mondta. Ezzel együtt azt is hangsúlyozta, hogy értékelni kell a női és férfi írók közti különbségeket, mert a különbségek adják az irodalom sava-borsát, és ezekről minden más területen szoktunk is beszélni.

Németh Zoltán elmondta, hogy ezekkel a kérdésekkel ő az egyetemi évei alatt kezdett foglalkozni, a feminista irodalomelmélet újszerű perspektívákat jelentett számára. Olvasói élményei közül Polgár Anikó Trója, te feltört dió című verseskötetét és a menstruációs verseket említette. Az elmúlt évekből pedig a metoo-irodalmat emelte ki.

Univerzalitás vs partikularitás

A beszélgetés során felmerült, hogy a női meg a férfiirodalmat gyakran az univerzalitás a partikularitás dichotómia mentén választják szét. Mintha a női írók trendszerűen jobban érdeklődnének a magánélet, a mikrotörténések, a testi tapasztalatok iránt, míg a férfiak által megjelenített tapasztalatok, értékek, érdekek univerzálisak lennének. Réz Anna feltette a kérdést, hogy vajon ez tényleg így van-e, vagy csak előítélet?

Bán Zsófia szerint ebben a kérdésben megkerülhetetlen a társadalmi kontextus és a tapasztalat. Szerinte érvényes az, hogy

a nagy számokat nézve gyakrabban jönnek elő az úgynevezett partikuláris tartalmak a női íróknál, bár az kérdéses, hogy valóban partikulárisak-e, hiszen az emberiség felének az életéről szólnak. 

Seres Lili Hanna azt mesélte, hogy neki is meg kell birkóznia ezzel a kérdéssel, mert amikor 20-as, 30-as nők problémáiról szeretne írni, nem érzi azt, hogy ez bárkit érdekelne, hogy ez valódi irodalom lenne. Pedig például, ha arról szeretne írni, hogy egy nő hogyan viszonyul a teherbe eséshez, abban nagyon sok minden benne van a társadalomról is, a részben ott van az egész. Pályakezdő női szerzőként szerinte ezeket le kell gyűrni. Az úgynevezett partikularitásban is ott van a nagy politikai lényeg.

Bán Zsófia is úgy vélte, tévedés a testtel való foglalkozást egy szűk témának tételezni. 

„A testnél kezdődik és végződik minden. Ennél univerzálisabb témát nem tudok elképzelni.”

Szerinte valami nagyon nem stimmel a kategóriáinkkal.

Németh Zoltán arról beszélt, hogy az, hogy mit tekintünk női és férfiirodalomnak, konvenciók és sztereotípiák kérdése. „Egy adott korban mi számít férfiasnak? Nem biztos, hogy néhány száz évvel ezelőtt az a viselkedésmód, nézőpont, ami ma férfiasnak tűnik, férfias volt akkoriban. A római légiósok szoknyában harcoltak. A Napkirály harisnyában van a festményeken. Az irodalomban is minden ilyen meghatározás egy sztereotípia. Azt érdemes vizsgálni, hogy most mi ez a konvenció és miért.” A férfiirodalmat illetően az aparegényeket, a sportnarratívát, valamint a trágár beszédet említette. A női vonalon pedig a metoo-narratívát.

Műfaji hierarchia

A beszélgetésen többször felmerült a műfaji hierarchia kérdése is. Bán Zsófia szerint az angol nyelvű irodalmakban a novella mint műfaj komolysága nem kérdés, míg nálunk történelmi koronként változik ez. Most egyértelműen a regény uralkodik. A kiadók is úgy érzik, a regényeket jobban el lehet adni. Éppen ezért nagyon erős nyomás nehezedik az induló szerzőkre, akik azt látják, ha be szeretnének kerülni a klubba, bizonyos tartalmú, műfajú könyvet kellene írniuk. Úgy vélte, a lírában hagyományosan sokkal könnyebben tudtak női szerzők érvényesülni, ott jobban átengedték a terepet a nők számára. Női költők sokkal gyakrabban váltak a kánon részévé, és ebben annak is lehet szerepe, hogy az irodalom sem mentes a piaci megfontolásoktól. Szerinte a 60-as évektől, a prózafordulat óta a próza átvette a stafétabotot a nagyon erős lírától, ami korábban szinte egyeduralkodó műfaj volt. És ez szabadabb utat nyitott a női szerzők számára a költészet terén.

Seres Lili Hanna ehhez kapcsolódva az idő kérdését említette meg. Verset, novellát, tárcát írni könnyebb gyereknevelés mellett, és ez befolyással lehet arra, milyen műfajban alkotnak a nők. 

Metoo, trauma, hatalmi visszaélések

A beszélgetésen azokat a kérdéseket is megvizsgálták, hogy hagyományosan milyen szövegeket vártak és várnak el a nőktől. Lehet-e például egy nő vicces vagy trágár? Feladata-e a kortárs nőíróknak, hogy a korábbi sematikus női karakterek helyett megmutassák, milyen a valódi nő? Milyen témákat lehet feldolgozni?

Seres Lili Hanna például megemlítette, hogy

Nemes Nagy Ágnes az érzelmesebb szövegeit takargatta, hogy a fősodrásban tudjon maradni.

Ezt azt jelzi, hogy kellettek bizonyos önkorlátozások, ha egy nő sikeres akart lenni az irodalomban. Neki magának 2019-ben jelent meg a verseskötete, a Várunk, és elmondása szerint meg kellett küzdenie azzal, hogy rengeteg női verse volt, sokat foglalkozott az abúzus, a traumák témájával például. 

Ezt követően előtérbe került a metoo-irodalom témája is. Réz Anna szerint a hatalmi visszaélések, a szexuális erőszak, a zaklatás, a gyerekkori abúzus nagyon erősen megjelent a nemzetközi közbeszédben, és egyfajta vallomásos jelleggel társult.

Bán Zsófia szerint ennek a történetnek nemhogy nincs vége, de eleje is alig van. Hazai példát alig lehet mondani. Születtek regények, színdarabok, publicisztikák, de nem olyan mértékben, mint amennyit a téma megérdemelne, így maradt azon a szinten a dolog, hogy a híres emberek ügyeit csócsáljuk. Ráadásul megpróbálták ezt abba a kontextusba helyezni, hogy a bohém színházi, filmes világban történnek ezek a dolgok, holott pontosan tudjuk, hogy a legkülönbözőbb munkahelyeken, illetve mindenféle helyzetben megeshetnek. Szerinte idő kell ahhoz, mire megteremtődik a nyelv, amivel majd lehet beszélni ezekről a tapasztalatokról.

Szóba került Seres Lili Hanna Intelmeink című verse is (a Literán olvasható), ami éppen ezt a témát járja körbe. Mint elmondta, ez a vers például pont a nyelvkeresésből született. Azért kezdte el körülírni ezeket a tapasztalatokat, mert megírni iszonyatosan nehéz. Szerinte most egy nyelvkeresési folyamatban van a művészet. Ebben a vallomásosságnak is van helye, de az oral speech nem szépirodalom. Meg kell találni, hogyan váltunk át egyikből a másikba.

Németh Zoltán ennek apropóján Borbély Szilárd A testhez című kötetét említette meg, amely éppen a női hangokkal kísérletezett, és amely szerinte megelőlegezte ezt a fajta irodalmat. Bán Zsófia szerint ennek gender szempontból többek közt azért is van jelentősége, mert lehetővé teszi a férfi áldozat narratívák megjelenését is.

Nagyon kevés férfi narratíva jelenik meg a “boys don’t cry”-kultúra miatt, holott férfiak is lehetnek áldozatok.

Mint mondta, azért is fontos, hogy ez a nyelv létre tudjon jönni, mert az nemcsak a női narratívákat segítené, hanem a férfi narratívákat is, amik egyébként hiányoznak.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Bán Zsófia: A nyelv sohasem ártatlan, mindig hordozza a kultúrát, amelyben működik

Bán Zsófia az Élet és irodalomban közölt esszét a nők és az irodalom viszonyáról, strukturális problémákról, illetve arról a Hézagról, ahol a nők megjelenhetnek. Az interjúban közoktatásról, olvasói szocializációról, nemzetközi trendekről kérdeztük az írót.

...
Hírek

Kevesebbet keresnek a női írók, mint férfi kollégáik

...
Nagy

Sajnos a cicijeim nem végeztek magyar szakot - Dolgok, amiket csak női írók hallanak

Olvass!
...
Beleolvasó

Máté Péter életét és halálát ellentmondások és rejtélyek övezték

Bauer Barbara archív anyagokból, családtagok, ismerősök, egykori zenésztársak visszaemlékezéseiből dolgozva fikciós regényt írt Máté Péterről, Most élsz címmel. Olvassatok bele!

...
Beleolvasó

Spiró: Mikor szabad ölni?

Új esszékötettel jelentkezik Spiró György. A Hamlethez kapcsolódó erős cím (Mikor szabad ölni?) szellemében az esszék empatikus és okos ajánlatok arról hogyan lehet szabadon gondolkodva élni.

...
Beleolvasó

Ez itt a pszichiátria, az új otthonod

„De ne rémüldözz: nyugi. Minden jel szerint ebben a fejezetben végre megvalósul vágyaidnak netovábbja. A pszichiátria.” Keresztury Tibor új könyvében különböző kórtermeken keresztül leshetünk be az élet fontos pillanataiba. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Less bele a Lars Kepler-krimik sorozatgyilkosának lelkivilágába!

Izgalmas novellát adott közre a skandináv krimi egyik legkedveltebb képviselője, Lars Kepler, aki valójában nem egy személy, hanem egy szerzőpáros, Alexandra Coelho Ahndoril és Alexander Ahndoril. A te sötét labirintusod a sorozatgyilkos, Jurek Walter életébe és sötét lelkivilágába enged betekintést. 

...
Beleolvasó

Nincsen hegedűtok, amibe egy hegedű pontosan illene

Szvoren Edina legújabb írásaiban senki sem csodálkozik, az írások mégis csodálkozásra késztetnek.

...
Beleolvasó

Az Afáziában a Föld már lakhatatlan, de az emberi faj továbbra is előszeretettel harcol

A krimik után ezúttal sci-fivel jelentkezik Baráth Katalin: az Afáziában totális háború van kitörőben, a katasztrófát egy génmódosított szuperkatona és egy veterán hírszerző akadályozhatja meg. Mutatunk egy részt a könyvből!

...
Nagy

Hegyi Ede: A foghúzás (3.)

Hegyi Ede A senki című regényével a top3-ban végzett 2020-ban a legjobb elsőkötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. Gyerekkorunk című tárcasorozatának ez a harmadik része.

Szerzőink

...
Forgách Kinga

A Páternoszter megmutatja a Rákosi-rendszer legabszurdabb oldalait

...
Sándor Anna

Perintfalvi Rita: Az elkövetők mindig hangsúlyozták, hogy “mondd nekem azt, hogy atya”

...
Ruff Orsolya

Finy Petra: A 80-as évekről mindenkinek van egy története

A hét könyve
Kritika
A regénybeli Kafka mögött felsejlik Borbély Szilárd alakja is
...
Kritika

Az utolsó indiánkönyv érzékeny pillanatfelvétel arról, hol tartunk ma az indiánozásban

Az utolsó indiánkönyv című antológiához a PIM 79 kortárs magyar szerzőt kért fel, hogy prózában vagy versben reflektáljanak arra, mit jelentett nekik az indián egykor, és mit jelent ma, felnőttként.