Csak minden negyedik irodalmi publikáció szerzője nő

Női írók a folyóiratokban címmel rendezett online konferenciát a Szépírók Társasága és a SZÍN Női Érdekvédelmi Fórum március 26-án, amelynek fő kérdése az volt, vajon miért vannak kevésbé jelen a női szerzők a folyóiratokban és a kritikákban. Az előadások és beszélgetések arra próbáltak választ találni, mi az oka annak, hogy a folyóiratok kevésbé nyitottak a női szerzők szövegeire, mint a vezető szépirodalmi könyvkiadók, és hogy ez vajon összefüggésben van-e azzal, hogy szinte kizárólag férfiak szerkesztik a szépirodalmi folyóiratokat. A konferenciára egy kutatás is készült az öt legjelentősebb hazai folyóiratról, amelyből kiderült, hogy csak minden negyedik irodalmi publikáció szerzője nő. 

Forgách Kinga | 2021. március 30. |

Aranyemberek – A férfiközpontú magyar kultúráról

Az első előadást Hermann Veronika irodalomtörténész tartotta, aki úgy gondolta, ahhoz, hogy a kortárs helyzetről beszélni tudjunk, érdemes megnézni, miért alakult úgy, hogy 

a magyar irodalmi kánon extrémen férfiközpontú lett, akár a korpuszt nézzük, akár az irodalom intézményrendszerét, például a folyóiratokat.

Az előadásának címe így hangzott: Az aranyemberek – A férfiközpontú magyar kultúráról. Ezt egy aktuális eset ihlette, Tóth Krisztina interjúja a kötelező olvasmányokról, amelyet felkapott és kiforgatott a sajtó. Hermann Veronika szerint a jelenlegi magyar közélet és a humán tudományok megítélése és megbecsültsége régen látott mélységben van, a szakmai kérdéseket folyamatosan politikai térben is megítélik, aki pedig eltér a hivatalos politikai ideológiától, azt politikai boszorkányüldözés várja. Tóth Krisztina ebbe a csapdába esett bele, amikor Az arany ember kapcsán az irodalmi kánonról beszélt. De hogyan jutottunk idáig, mely tényezők befolyásolták a magyar nemzeti kánon férfiközpontúságát? – tette fel a kérdést.

Hogy miként alakult ki nálunk ez a patriarchális irodalmi kultúra és közeg, azt három okra vezette vissza. Előtte azonban megemlítette a diszciplináris nehézségeket is: nem politikusok joga, kompetenciája az irodalom korpuszát megítélni, ugyanakkor fel kell tenni a kérdést, hogy kik azok, akik legitim módon tudnak nyilatkozni ezekről a témákról. Olyan tudományos térnek kellene kialakulnia, ahol a részterületek művelői gondolkodnak közösen az irodalmi kánonról, a nemzeti irodalom létjogosultságáról – mondta.

Az irodalom maszkulinitását első körben az őstörténet kérdésével magyarázta. Szerinte, amikor a felvilágosodás után létrejött a nemzeti kultúra és a nemzetállam mint eszme, szüksége lett a magyar irodalmároknak egy őstörténetre. Ez lett Vörösmarty Mihálytól a Zalán futása. Ennek nyomán pedig a vérségi, patriarchális leszármazás fikcióján keresztül kialakult egy politikai nemzetfogalom. Azt is hozzátette, hogy az a nemzeti kánon, ami a 19. században kialakult Magyarországon, a mai napig fennáll, a feltűnően maszkulin politikai tér konzerválta azt. Ennek az is az oka, hogy a nemzeti identitás a stabilitásban érdekelt. Közben pedig nincs olyan integratív nemzeti identitás, ami lehetővé tenné a kánonról való beszédmód eltávolítását a szubjektív érzelmi beszédmódtól.

Hermann Veronika beszélt arról is, hogy a 19. században milyen volt a folyóiratok és a nők helyzete Magyarországon. A szerkesztők közt akkoriban egy nő sem volt, még azoknak a lapoknak sem volt női szerkesztője, amelyek kifejezetten női olvasókhoz szóltak. 

A nőket igyekeztek kiszorítani a nyilvános társadalmi terekből és beszorítani a privát terekbe, az otthon melegének őrzése a korabeli viták retorikájának egyik alapja lett.

A divatlapok is férfiak által szerkesztett lapok voltak, a szerkesztők megpróbálták kitalálni, hogy a nők nevelődéséhez hogyan lehetne hozzáállni, nők kevésbé nyilatkozhattak meg ezekben a kérdésekben. Közben pedig hiába volt egyre több női olvasó, a kulturális hierarchia alacsonyabb pontján álltak a női műfajok. Ez a kulturális hierarchia pedig tartotta magát végig a 20. században is.

Az irodalomtörténész kiemelte, hogy a nyílt kánon (a mindenkor aktuálisan érvényben lévő kánon) mellett mindig van egy ellenkánon és egy lappangó kánon. Utóbbi olyan kánon, ami azokat a népszerű olvasott szövegeket tartalmazza, amik valami miatt a nyílt kánonba nem kerülnek be. A női szerzők láthatatlanságának szerinte az is lehet az oka, hogy a lappangó kánonban lévő női szerzőket kevéssé vizsgáljuk. Tehát miközben tartja magát ez a roppant maszkulin kánon, ezzel szemben 

van egy lappangó kánon, amiben a női szerzők és olvasók sokkal inkább jelen vannak, ezt kéne jobban felfedezni.

A női reprezentáció a magyar irodalmi folyóiratokban

Hidas Judit egy friss kutatás eredményeiről számolt be előadásában, amelyet a SZÍN végzett az elmúlt három hónapban, és amely azt vizsgálta, mi történik a folyóiratoknál a női írókkal. A szervezet az őszi konferenciáján az irodalmi díjak kérdését vizsgálta, és akkor azt állapították meg, hogy az elismeréseknek 82%-a ment férfiakhoz, 18%-a nőkhöz. Most ebben a vizsgálódásban mentek tovább, hogy megnézzék, hol esnek ki a nők a kánonból. A folyóiratok ebből a szempontból azért jelentősek, mert ott érdemes egy szerzőnek a pályáját elkezdeni, hogy a nagyobb kiadókhoz be tudjon kerülni, illetve a folyóiratokban megjelenő kritikák a siker fokmérői, ami a díjaknál is fontos lehet.

A kutatás során a 2000-es és a 2020-as évfolyamot nézték meg, illetve azt, hogy milyen elmozdulás történt a húsz év leforgása alatt. Négy nagy vezető irodalmi folyóiratot vizsgáltak, az Alföldet, az Élet és Irodalmat, a Jelenkort és Kalligramot, valamint a Holmit, amely 2014-ben megszűnt. Arra jutottak, hogy

2020-ban a publikáló kortárs magyar szerzők közt 72% volt férfi, 25% nő és 3% nem bináris.

Ha az adatokat lebontjuk a különböző folyóiratokra, nagyjából hasonló számokat látunk. A négy folyóiratot vizsgálva 23-32% között mozog a nők aránya.

Ehhez képest mások a nemi arányok a vezető szépirodalmi kiadókban megjelenő szerzők közt. Öt kiadót vizsgálva (Magvető, Kalligram, Prae, Jelenkor, Scolar) megállapították, hogy 15 és 50% között mozog a női szerzők aránya. Kimagaslók ezek közül a Magvető és a Prae Kiadók, ezeknél 50-50%-ban jelennek meg női és férfi írók, illetve kiemelkedik a sorból legnagyobb különbséggel a Kalligram, ahol 15-85%-os az elosztás a férfiak javára.

Hidas Judit szerint ez az eredmény azt jelenti, hogy

sokkal kevesebb nő publikál folyóiratokban (25%), mint akinek könyve jelenik meg a nagy kiadóknál (38%),

tehát alacsonyabb a nők bejutási lehetősége a folyóiratokhoz, így jellemzően valamilyen más úton találják meg a kiadókat a nők, nem a folyóiratokon keresztül.

Vizsgálták a kritikusok arányát is: 36% volt női kritikus 2020-ban, 64% férfi. Azt is nézték, hogy milyen mértékben írnak férfiak nőkről és fordítva: 50%-ban férfiak írnak férfiakról, 20%-ban nők írnak férfiakról, 17%-ban nők írnak nőkről (itt történt a legnagyobb elmozdulás az elmúlt húsz évben), és 13%-ban írnak férfiak nőkről. A folyóirat szerkesztőségekben 84% a férfi és 16% a női szerkesztők aránya. A négy szerkesztőségben (Alföld, Jelenkor, Élet és Irodalom, Kalligram) az összesen 41 fő szerkesztői munkakörben dolgozó közül 34 férfi és 7 nő. Hidas Judit szerint fontos lenne feltárni, hogy ezek az arányok mennyiben vannak összefüggésben a férfiak dominanciájával. A vizsgálat ugyanis feltárta azt is, hogy milyen arányban születnek kritikák női szerzők munkáiról. 

Eszerint 2020-ban 70%-ban férfi szerző kötetéről készült kritika, míg a női szerzők műveivel csak 30%-ban foglalkoztak a kritikák.

Az előadásból az is kiderült, hogy az elmúlt húsz évben azért volt javulás ezen a téren. A publikáló szerzők közt 2000-ben még csak 13% volt a nők aránya, amely most 25%-ra bővült. A kritikák száma akkor 15% volt a női szerzők könyveiről (most 30%). A női kritikusok száma pedig szintén nőtt: 25%-ról 36%-ra. Hidas Judit összességében azt állapította meg, hogy a kiadóknál nagyobb számban jelen vannak a női szerzők, mint a folyóiratokban. A kritikák pedig kevésbé foglalkoznak a női szerzőkkel a könyvpiacon való jelenlétükhöz képest. 

Az elmúlt két évtizedben voltak pozitív elmozdulások, de a női szerzők szövegeire egyelőre kevésbé nyitottak a folyóiratok, mint a könyvkiadók.

A konferencián az előadások után írók személyes beszámolói (Karafiáth Orsolya, Szaniszló Judit), valamint kerekasztal-beszélgetések következtek, amelyeken írók (Péterfy-Novák Éva, Berg Judit, Karafiáth Orsolya), valamint szerkesztők (Nagy Csilla – Irodalmi Szemle, Vásári Melinda – Műút, Valuska László – Könyves Magazin) beszéltek a tapasztalataikról. A közel ötórás esemény a a Szépírók Társasága elnökének, Szkárosi Endrének záróbeszédével és irodalmi felolvasással zárult: Bán Zsófia, Gerevich András, Kiss Tibor Noé, Mán-Várhegyi Réka, Terék Anna és Zilahi Anna olvasták fel egy-egy művüket. A konferencia videón is visszanézhető ITT és ITT. 

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Kevesebbet keresnek a női írók, mint férfi kollégáik

...
Nagy

Női írók és főhősök, akiknek ott lenne a helyük a kötelezők közt (1. rész)

Ha egy gyerek ma Magyarországon a kötelező olvasmányokon nő fel, akkor szinte csak olyan könyvet fog a kezébe venni, amelyeknek a szerzői férfiak, és amelyekben a főszereplők is fiúk. Éppen ezért most olyan történeteket ajánlunk, amelyeknek a szerzői és/vagy főszereplői lányok, és amelyeknek a kötelezők közt lenne a helye. 

...
Nagy

Végre feltették a kérdést: létezik-e férfiirodalom?

Rengeteg izgalmas téma került elő a Létezik-e férfiirodalom? című online kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a napokban tartottak meg a Ms. Columbo Live!-sorozat részeként. A  beszélgetésen Bán Zsófia, Németh Zoltán és Seres Lili Hanna vett részt, a moderátor pedig Réz Anna volt. 

Film / Színház / Muzsika
...
Kritika

Egy agancsos fiúból lesz a járvány utáni világ megváltója?

...
Nagy

Attenborough szerint most kell cselekednünk, különben nem lesz visszaút a bolygó számára

...
Nagy

A Netflix földbe döngölte Mark Millar jupiteri hagyatékát

A hét könyve
Kritika
A gyilkos viharra először csak a bolondok figyelnek fel
...
Nagy

Finy Petra: Kék fal [Olimpia]

Július 23-án elkezdődött Tokióban az olimpia, nézők nélkül. Irodalmi játékra hívtuk a kortárs írókat, arra kértük őket, hogy írjanak olyan történeteket, amelyeket az olimpia egy-egy napja, versenyszáma vagy eseménye inspirál. Elsőként Finy Petra Kék fal című írását olvashatjátok. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Göncz Árpád így emlékezett meg A Gyűrűk Ura másik fordítójáról

A Gyűrűk Urát eredetileg Réz Ádám kezdte fordítani, viszont befejezni már nem tudta, halála után Göncz Árpád vette át tőle. 1986-ban, amikor Réz 60 éves lett volna, Göncz Árpád így emlékezett meg róla. Cikkünk az Arcanum Digitális Könyvtár segítségével készült el.

...
Nagy

A preraffaeliták nélkül Keats talán ma is ismeretlen lenne

A preraffaeliták művészete nem ért véget a festészettel, hiszen szenvedélyes és intenzív kapcsolatuk volt az irodalommal: inspirálta őket és írták is. Sőt, még a világ legszebb könyveihez is hozzátettek párat.

...
Nagy

Csányi Vilmos: Az emberiség magába révedt, de ez el fog múlni gyorsan

Az emberiségnek fontos lenne, hogy találjon egy nagy közös pozitív célt – vallja Csányi Vilmos. A Széchenyi-díjas etológussal a hiedelmek pozitív szerepéről, a járványt övező információhiányról és az érzelmi alapú döntésekről beszélgettünk.

...
Nagy

Hamisított tündérregény: így írtak Tolkienről a kádári Magyarországon

Negyven éve jelent meg magyarul A Gyűrűk Ura, ennek alkalmából az Arcanumon válogattunk, hogyan írtak a szocializmusban Tolkienről, a fantasyről, és ki volt, aki az írót védelmébe vette.

...
Nagy

Füst Milán az élete minden értelmének nevezte A feleségem történetét

Cannes-ban ma mutatják be Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjét, amely Füst Milán azonos című regényén alapul. De mit tartott a korabeli kritika a könyvről és hogyan emlékezett vissza az író az alkotás éveire? Utánajártunk.

...
Kritika

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

Az első tömeges, regisztrált transzporttal 999 fiatal, férjezetlen lányt hurcoltak el Auschwitzba 1942-ben, hogy velük építtessék fel a tábort, amelyben aztán százezrek haltak meg. Heather Dune Macadam megrázó könyve, a 999 fogoly ezeknek a nőknek, gyerekeknek állít emléket.

Polc

A fiatalság nem elég a boldogsághoz, a szégyennel és a dühvel meg kell küzdeni

...

Miért pont 999 fiatal, hajadon nőt vittek el először Auschwitzba?

...

Marina Abramović átment a falon, mi pedig beleshetünk a fal mögé

...

Miért csodálkozunk még mindig a hétköznapok abszurditásán?

...
...

Tolkien egy nyelvi ötlettel Atlantiszhoz kötötte A Gyűrűk Ura világát [podcast]

...

A Büszkeség és balítélet nem lányregény, hanem az előítéletesség kritikája[Az Austen-projekt]

...

A rendszer vesztesei: szolgálólányok és hívők [10 perc Könyves]

...

Miért húz be minket még mindig A Szolgálólány meséje? [podcast]