A családregények nem véletlenül olyan népszerűek: a történelmi traumák emberi léptékűvé válnak egy-egy konkrét család és a leszármazottak sorsán keresztül. Meg akarjuk érteni, hogy hogyan éltek a nagyszüleink, dédszüleink, milyen választásaik voltak a világháborúk, diktatúrák idején, és milyen volt, amikor egyetlen generáció élete során többször is összeomlott az addig ismert világ.
A magyar felmenőkkel rendelkező 23 éves svájci író, Nelio Biedermann bestseller kötetét, a Lázárt választottuk a Hét könyvének. Családregény, de műfaj klasszikus kritériumainak sok szempontból nem tud, vagy nem akar megfelelni: gótikus regényként indul, közel 60 év történetét 280 oldalon, gyakran pillantképekben meséli el. Öt családregényt ajánlunk a kötet mellé, amelyekben a feldolgozhatatlan veszteségek és traumák mellett az újrakezdés és a remény is megjelenik.
Bán Zsófia: Alétheia él
Bán Zsófia regénye (a Hét könyve is volt nálunk) egy nagymama és unokája kapcsolatát rajzolja meg, amiben a történelmen keresztül bomlik ki egy darabokra esett család története. Ez a regény ott kezdi, ahol általában a családregények befejeződnek: a család már darabokban, az egyes tagok halottak vagy távol élnek, nincs kapcsolat, csak zavaros emlékek, néhány kép, anyakönyvi kivonat, arc nélküli nevek. Ebből próbálja meg összerakni az egyik főszereplő, Alétheia a saját és családja történetét, amit unokájának Agapénak mesél.
A történet részben ismerős, hiszen egy zsidó családról szól a a 20. századi Magyarországon, mégis izgalmasan beszéli el a regény.
A nagyamama töredezett, rövid történetekben tárja elénk hogyan is jutott el 1924-ben nagyjából a 2020-as évekig. A történelem nem áll meg a 20. századnál, a kötet felénél átlépünk a jelenbe, ahol az unoka, Agapé veszi át a mesélést. Ugyanott folytatódik a történet, ahol a nagymama abbahagyta.
Darvasi László: Neandervölgyiek I-III.
A Neandervölgyiek (itt beleolvashatsz) arra tesz kísérletet, hogy
generációkon átívelő regényben, ötvennél is több szereplővel mesélje el, hogyan alakult 1908-1957 között Magyarország története.
A regény onnan indít, hogy egy kastély grófja elpusztíthatatlan kertet akar építeni, miután meghalt a felesége. Egy olyan helyet, ami mindent túlél – a bibliai értelemben vett kertet azonban lehetetlen megvalósítani. Ez a kert egy zárt világ, ami még inkább a 19. századot idézi, de ez lesz a középpont, innen éljük át a politikai vagy ideológiai változásokat. A háttérben mindeközben szakadatlanul zajlik a történelem 1908-tól egészen 1957-ig, a szerző pedig mesterien mozgatja a szálakat, bár ahogy a bemutatón fogalmazott, ehhez „egyszerre kell alázatosnak lenni, valamint szörnyetegnek is”.
A regényfolyam 2024-ben a Könyves magazinnál az év legjobb magyar könyve volt (olvass bele!). A szerzővel korábban podcastben is beszélgettünk a regényről, amelynek már készül a folytatása.
Terék Anna: Jég
Terék Anna a vajdasági Topolyán született, de a kétezres évek eleje óta Budapesten él. Pszichológus, az egykori jugoszláviai események poszttraumatikus hatásáról írta a diplomamunkáját. Jég című verses regénye száz év háborúinak és békéinek történetét meséli el száz versben. Három generáció, hat elbeszélő nézőpontjából követi végig egy szétszakadó ország és egy széthulló család történetét. A verses regény öt nagy részből áll: békéből, háborúból, békéből, háborúból és békéből. Ahogy kritikánkban írtuk,
ezek nem óriásplakátokra írt szavak, hanem egy magyar család generációkon átívelő története.
Az egyes fejezetek hangulatai ebből a szempontból nem sokban különböznek egymástól, mert a történetek és a holttestek egymásra rakódnak, és ezért egy történetnek se lehet vége, beleíródnak a következő generációba. Nem is verseket olvasunk egymás után, hanem beszámolókat, amik át- és felülírják egymást.
Kornis Mihály: Minden ember
Az anya, az apa, a nagypapa és az elbeszélő fiú életére egy elveszett szerelem, a haláltáborokból soha haza nem térő családtagok árnya vetül, és azok felelősségének kérdése, akik életben maradtak. A pesti zsidó család életének minden mozzanatát meghatározza a történelem, a második világháború és a holokauszt. A főhős az 1956-os forradalom eseményeit nemcsak rádión hallgatja, de sokakkal együtt – azok akaratlan résztvevőjeként – a kor egyik fontos tanújává válik.
Az a világ, ahol a mese játszódik, az életem, amit előadok 11 és fél éves koromig, néha egy kicsit előreugorva benne, és amiben minden majdnem pont olyan, mint ebben a reális, nem költői, mindannyiunk által jól ismert világban…”
– írja Kornis Mihály nagyregényének előhangjában. A regény a saját hangját, nyelvét és identitását kereső gyerek szemszögéből meséli el a történelmi eseményeket és családi tragédiákat.
Visky András: Kitelepítés
Megrázó, mégis felemelő családtörténet Visky András Margó-díjas regénye is, ami 2022-es listánkon az év legjobb könyve lett. A kötet lapjain az 1956-os forradalom utáni Románia tárul elénk, ahol a református lelkész édesapát huszonkét év börtönre ítélik, feleségét és gyermekeiket pedig a Duna-deltába internálják. Miközben a szerző (itt és itt beszélgettünk vele) beavat minket a gulág nagyon is valóságos mindennapjaiba, olyan kérdésekkel néz szembe, mint hogy
hol van Isten, amikor ártatlan emberek dacolnak a gyötrő éhséggel, és miként őrizhető meg a belső szabadság az állandó félelem közegében.
„Szeretetről, fájdalomról, halálról és más irodalmi szempontból túlterhelt fogalmakról írni nem egyszerű vállalkozás, a Kitelepítés azonban nemhogy elkerüli ezeket, hanem egyenesen a tengelyükbe áll” – írtuk kritikánkban.
Nyitókép: Stephan Lehner, Unsplash
