Sherlock és Moriarty, Anne Shirley és Gilbert Blythe, Batman és Joker, Rory Gilmore és Paris Geller, Marianne és Elinor Dashwood, Mark Darcy és Daniel Cleaver, Jean Valjean és Javert, George Smiley és Karla... A sor hosszan folytatható, hiszen az irodalom és a popkultúra hemzseg a riválisoktól (és akkor még a Bibliáról nem is beszéltünk, hiszen Káin és Ábel esete a testvérviszály azóta is sokat emlegetett példája). Mindenesetre a nagy párosok vetélkedései, összecsapásai óhatatlanul is olyan szimbiózist eredményeznek, amelynek hatása alól az érintett felek közül nem vonhatja ki magát senki. Ezek után nem csoda, ha Ruff Orsolya és Szeder Kata az ISON-ban rendezett irodalmi sorozata, a KultúrFlipper decemberben épp a rivalizálást emelte kulcstémává – ehhez ajánlunk most könyveket.
Szabó Magda: Az őz
Elpusztítom, ha már nem lehet az enyém – lehetne az egyik vezérlő gondolata Encsy Eszter és Graff Angéla regényének, amelytől még írója, Szabó Magda is tartott egy kicsit, habár a megjelenés évében mindezzel együtt a legkedvesebb írásának nevezte. Az őzben csúcsra jár a féltékenység és az irigység, szenvedélyes érzelmek feszülnek egymásnak, miközben mindvégig áthatja a szeretetre és elismerésre való sóvárgás. „Mindig gyanakodtam a jó emberekre. Soha kicsi koromban se hittem, hogy a jóság természetes állapot. Minden jóság mögött azt éreztem, hogy most kifizetnek valamit valakinek, vagy előre befizetnek valamiért” – mondja Szabó Magda hőse, aki végeredményben megöli az egyetlen embert, aki őt szerette. (A művet alaposan kitárgyaltuk A Szabó Magda-titok című podcast-sorozatunkban, ennek részeit ITT találjátok és hallgathatjátok vissza.)
William Shakespeare: Rómeó és Júlia
A világirodalom legismertebb szerelmi történetét írta színpadra több mint 400 éve William Shakespeare. A mű keletkezését 1591 és 1595 közé teszik a kutatók, és azóta nemcsak generációk zárták szívükbe a tragikus sorsú szerelmeseket, de a dráma sorait is számtalan élethelyzetben idézik. Közülük is talán az egyik legismertebb az „Oh Romeo! mért vagy te Romeo?”, ami rávilágít az egész drámán végighúzódó alapkonfliktusra, azaz a két, „egyaránt méltóságos” család, a Montague-k és a Capuletek szembenállására Veronában. Gyilkosság, ármány és vad rivalizálás árnyékolja be a szembenálló felek viszonyát, ez pedig az első pillanattól kezdve determinálja Rómeó és Júlia sorsát és kapcsolatát. A tragédiát rengetegszer adaptálták; a filmes változatok közül talán a legismertebb Franco Zeffirelli 1968-as feldolgozása, és Baz Luhrmann 1996-os filmje – utóbbiról ITT írtunk részletesebben –, de a Rómeó és Júlián alapul a West Side Story is. Shakespeare drámája Szász Károly, Kosztolányi Dezső, Mészöly Dezső fordításában is olvasható magyarul, legutóbb pedig Nádasdy Ádám új fordításában jelent meg a mű.
Devecseriné Guthi Erzsébet: Búvópatak
Karinthy Frigyes és Böhm Aranka viharos házasságának, szerelmi rivalizásálásának részleteit elég jól ismerjük a kortársak, barátok, ellenségek, asztaltársak visszaemlékezéseiből. Sorsukat Aranka telefonbetyárkodása döntötte el (a részletekért érdemes elolvasni Nyáry Krisztián Itt kávéztak ők - Írók, művészek és kávéházaik című új kötetének részletét is). Veszekedéseiktől és látványos kibéküléseiktől visszhangzott annak idején Lágymányos, már csak azért is, mert életük tetemes részét a Hadikban töltötték. Civódásaik, ugratásaik, hétköznapi gonoszkodásaik állandó beszédtémát szolgáltattak a környéken élőknek és színes baráti körüknek. De nemcsak beszéltek róluk, hanem később sokan meg is írták ennek a különös, magasságokkal és mélységekkel teli kapcsolatnak a történetét. Devecseriné Guthi Erzsébet a Búvópatakban elég nagy teret szentel a hadikos körnek; Böhm Arankáról például azt írta, hogy szerinte „mindjárt kezdetben eltökélte, hogy meghódítja [Karinthyt], majd azt is, hogy hozzáköti sorsát. Elszántan, tervszerűen haladt célja felé, amiben nyilván az a meggondolás is szerepet játszott, hogy a Karinthy névnek nagyon jó csengése volt, s hogy egy országos hírű, népszerű író feleségének élete bizonyára sokkal érdekesebb, színesebb, nagyvonalúbb, mint amilyen egy egyszerű orvosfeleségé”. Böhm Aranka állandó céltáblája volt a rosszmájú megjegyzések. Németh Andor A szélén behajtva című kötetében például írta azt, hogy Karinthynéről általában azt tartották az emberek, hogy szörnyen gonosz nő, ezt azonban elsősorban Böhm Aranka terjesztette megáról, hogy „pukkassza barátnőit, főleg Kosztolányinét.” A hadikos asszonyok tehát egymással is versengtek, és Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona a Karinthyról című kötetében sem állta meg, hogy ne szúrjon oda vetélytársnőjének, amikor felidézte Karinthy Frigyes egyik híressé vált bon mot-ját. Eszerint a halála után Karinthy a mennyországba kerül, ám Szent Péter nem akarja beengedni:
„– Voltaképpen ki vagy te, hogy a mennyországba akarsz jutni? – kérdezi Szent Péter.
– Karinthy Frigyes vagyok. – Hallja ezt az úristen és erre felkiált:
– A Böhm Aranka férje? Gyere, édes fiam, ülj ide a jobbomra, mars innen, te jampec – mondja Jézus Krisztusnak.”
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
Az Elfújta a szél könyvben és filmen is a huszadik század egyik legnépszerűbb alkotása lett (állítólag a Biblia után ez az amerikaiak második legkedvesebb olvasmánya), és ez még akkor is igaz, ha a mából visszatekintve a rabszolgatartás romantizálása miatt mostanra eléggé vitatott és éppen emiatt ismét sokat tárgyalt mű lett. A rajongók szemében mindenesetre Scarlett O'Hara minden idők egyik legemlékezetesebb női karaktere maradt, szélsőséges érzelmekkel fűtött viszonyai, különösen a Rhett Butlerrel való kapcsolata pedig az elfogult történelmi ábrázolás mellett vagy épp annak ellenére is a kedvenclistákon tartja még mindig a könyvet. Utóbbit a KultúrFlipper decemberi közös olvasmányának választottuk, hiszen a regény hemzseg a rivalizálástól, elég csak Melanie Hamilton és Scarlett barátságára/egymásra utaltságára, vagy éppen Butler kapitány és Ashley Wilkes folyamatos összevetésére gondolni, és akkor a testvéri viszályokról még nem is beszéltünk. Értékek, felfogások ütköznek egymással a regényben, hiszen a szereplők szeme láttára omlik össze a régi világuk és épül egy új, amelyben már nem mindenki találja meg a helyét: „Hogy mi a vétke? Másképpen cselekedett, mint más asszonyok, és ami még nagyobb bűn, sikerült is, amibe belekezdett. Mint ahogyan már mondtam egyszer, az, ha valaki különbözik a többitől, megbocsáthatatlan vétek. Aki kirí a többi közül, azt kiátkozzák. Nem érti, Scarlett?”
