A kávéházak közel kétszáz évig a magyar művészek második lakhelye volt, nélkülük irodalmunk, de a teljes magyar kultúra is másmilyen lenne. Ma azonban a kávéházak korszaka lezárult, de az egykori vendégek öröksége ma is velük él. Ennek a nyomába eredt Nyáry Krisztián a legújabb könyvében, amiből a továbbiakban egy részletet mutatunk.
Nyáry Krisztián: Itt kávéztak ők
Arankairtás a Hadikban
„Kaiser úr, ma valahogy nem az igazi ez a feketekávé” – szólította meg a Hadik kávéház bérlőjét, Kaiser Adolfot a kávéház leghíresebb vendége. A kávés vette a lapot. Vendége folyamatosan ugratta, és gyakran piszkálta azzal is, hogy pocsék a kávéja. Tudta, hogy nem szabad megsértődnie, inkább hasonló stílusban kell válaszolnia. „Át kell menni a Gebauerhez, Karinthy úr, hátha ott jobb!” – tromfolt. A néhány sarokra található Gebauer a Hadik legnagyobb konkurenciája volt, a híres vendég akkor járt ide, ha meg akart szabadulni felesége és szúrós nyelvű barátaik társaságától. „Mennék én, Kaiser úr – hangzott a válasz –, csakhogy ma nem vagyok úgy öltözve.” A napi szópárbajt ezzel le is tudták: Kaiser Adolf intézhette tovább a kávéház ügyeit, Karinthy Frigyes pedig elégedetten szürcsölhette törzsasztalánál a feketéjét. Mindketten tudták, hogy kölcsönösen függenek egymástól: az író és felesége tették városszerte ismert és divatos hellyé a Hadikot,
cserébe elnézték nekik, hogy a kávéházat a nappalijukként használják, és itt, a nyilvánosság szeme előtt élik viharos magánéletüket.
Mielőtt Karinthy Frigyes és felesége, Böhm Aranka áttették ide Pestről a székhelyüket, a Hadik nem élt meg igazán jó napokat. Ami nem csoda: a környék a 20. század elején egyáltalán nem számított polgári negyednek, ahol a kávéházak virágozni szoktak. A Gellért fürdőtől délre eső területet, a mai Műegyetem környékét a Lágymányosi-öböl feltöltésével hozták létre, és a századfordulón még külvárosnak számított. A mostani Bartók Béla út, amely ekkor még a Fehérvári út, 1920-tól pedig a Horthy Miklós út nevet viselte, csak lassan épült be bérházakkal. Másokkal együtt egy tehetős orvos, Palócz Ignác is fantáziát látott az olcsó környékben, és építési telket vásárolt itt. Az 1911-ben felépült házban 30, többnyire háromszobás lakás, a padlástérben egy műterem, a földszinten pedig egy tágas üzlethelyiség várta a bérlőket.
A műteremlakásba hamarosan be is költözött lakója, Csontváry Kosztka Tivadar. A hallgatag festő visszavonultan élte itt utolsó éveit. Már nem festett, csak kisebb vázlatokat készített, és művészeti írásain dolgozott. (Amikor 1919-ben meghalt, felgöngyölt hatalmas képei a műteremben maradtak: rokonai kocsitakaró ponyvának kívánták kiárusítani őket. Egy műtermet kereső építész, Gerlóczy Gedeon találta meg a félredobott vásznakat, köztük a Magányos cédrust.)
Hogy Csontváry megfordult-e a ház földszintjén nyílt kávéházban, ma már nem tudható.
De ha lement is, inspiráló művészközeget biztos nem talált itt. A hely üzletmenetét nem is annyira a lakókra, hanem a közeli Hadik laktanya tisztjeire alapozták. Túl jól nem mehetett, mert a kávéház tíz év alatt kétszer is bérlőt váltott.
A környék csak az első világháború után kezdett megtelni élettel. 1918-ban megnyitotta kapuit a Gellért Szálloda, amely a bukott forradalmak után a fővárosba bevonuló Horthy Miklós főhadiszállásaként működött. Éttermek és kávéházak várták az ideköltöző polgárokat, és a Hadik bérlői is reménykedhettek szerencséjükben. A szerencse azután jött el, hogy 1920-ban egy közelben élő fiatalasszony szánkóbalesetet szenvedett. A 27 éves Böhm Aranka kificamodott lába miatt nem mozdulhatott ki a lakásából, ezért barátnőivel telefonbetyárkodással szórakoztatták magukat. Az Írók és Újságírók Otthon Körét tárcsázták, és írókat kértek a telefonhoz. Először Szép Ernőt hívták, de ő nem volt a klubban, a második írót azonban sikerült a vonal végére kapni.
Ezzel a telefonbeszélgetéssel indult Karinthy Frigyes és Böhm Aranka viharos házassága.
Az elvált fiatalasszony és az özvegy író rövid ismeretség után kötötték össze az életüket, és szinte azonnal átköltöztek a Belvárosnál jóval olcsóbb új negyedbe, ahol korábban Aranka is lakott. Lényegében velük egyszerre érkezett a Horthy Miklós úti kávéház új bérlője is. Kaiser Adolf nevezte el a közeli laktanyáról Hadiknak a kávéházat – pont akkor, amikor a katonatisztek elszoktak innen, és megjelentek az új vendégek.
Kezdetben csak Böhm Aranka ült be ide délelőttönként kávéra és süteményre a barátnőivel, aztán a férje is megjelent a nyomában.
Más választása úgysem nagyon lehetett: ha reggelizni vagy uzsonnázni kívánt, jobban járt egy kávéházban, mint otthon: felesége büszke volt rá, hogy nem vezet háztartást. Karinthy szép lassan áttette ide a székhelyét a New Yorkból, és egy idő után minden reggel megjelent az ablak melletti sarokasztalnál.
Igazi kávéházi író volt, akinek életművét törzshelyei alapján is be lehet mutatni: a hírnevét meghozó Így írtok ti a New York-korszakban született, a Tanár úr kérem a Hadikban, az Utazás a koponyám körült már újra Pesten, a Centrálban fejezte be. De nem csak írásaival tette fel a Hadikot az irodalom térképére: nyomában megjelentek barátai és lelkes hívei is új törzshelyén. Karinthyék érkezése után nem sokkal Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, Tóth Árpád, Tersánszky Józsi Jenő, Hunyady Sándor és Füst Milán is felbukkant a Hadikban, az új generáció képviselői közül pedig Devecseri Gábor, Déry Tibor és Németh Andor. Az asztaltársaság megszilárdulásában kulcsszerepük volt a feleségeknek,
elsősorban pedig a kávéház koronázatlan királynőjének, Böhm Arankának.
A férfiak kicsit mind szerelmesek voltak belé, a nők pedig vagy féltékenyek voltak rá, vagy barátnőjükké akarták tenni. „Gyönyörű volt, még annál is több: különös, ingerlő – írta róla barátnője, Devecseriné Guthi Erzsébet. – Egész lénye csupa vitalitás, túlfűtöttség, leplezetlen tetszeni vágyás; ahova belépett, ott egyszeriben ő vonta magára a figyelmet, valami villamos légkört teremtett maga körül.” Így tehát Karinthy irodalmi hírnevének, ellenállhatatlan társasági humorának, valamint felesége lehengerlő természetének és erotikus vonzerejének egyszerre volt köszönhető, hogy az irodalmi élet néhány évre „átköltözött Pestről Budára”.
A Hadik hőskoráról több irodalmi mű is született, a társaság egyik tagja, Németh Andor pedig 1938-ban egész regényt szentelt törzshelyüknek. Az Egy foglalt páholy története című könyvében részletesen ismerteti a hadikosok szokásait, intellektuális játékaikat, szarkasztikus párbeszédeit. A kulcsregény főhőse, Jámbor Gyula a külföldről frissen hazatért Németh Andor alteregója, a társaság középpontja, Timár Titusz pedig Karinthy Frigyesé, míg a felesége, Aurélia Böhm Aranka alakmása. A mellékszereplők modelljei is kikövetkeztethetők: az egy jelenet erejéig felbukkanó filozófus, Mauthner modellje a fiatal Lukács György, míg a társaság életét kívülről elemző Mihályfi-Messer, a „blazírt világfi és sikeres író” Márai Sándor vonásait hordozza. A címbeli páholy a valóságban egy pamlagokkal és székekkel U alakban övezett asztal volt, amely körül sosem fogyott el a társaság, az érkezők és távozók nyitástól zárásig folyamatosan váltották egymást.
A barátnők egyike, az operaénekes és műfordító Devecseriné Guthi Erzsébet szintén megírta a maga visszaemlékezését. Ebben így festette le a páholy egy jellegzetes napját: „A Hadikban ugyanis öt óra körül kezdődik a rendelés, a hivatalos óra. Addigra be is szállingóznak a törzstagok (előbb rendszerint csak a nők, a férjek később érkeznek): Karinthy Aranka, Klug Böske, Kondor Lívia és én. Azonkívül olykor a szintén szomszédos utcákban lakó – még vagy már nőtlen – férfiak, mint Surányi Miklós, Somlyó Zoltán, Nagy Zoltán, Aszlányi Károly. Gyakran benéznek Buda más tájaira valósi tiszteletbeli tagok: Tersánszkyék, Kosztolányiék, Tóth Árpádék, sőt pesti illetőségűek is, mint Füst Milán, Nagy Lajos, Hunyady Sándor, Turcsányi Elek, Heltai Jenőék, Howard-Rejtő, Nótiék, Ascher Oszkár, továbbá Aranka leánykori barátnői, férjeikkel vagy férjeik nélkül. (...) Néha öten ültünk a törzsasztalnál, néha tizennyolcan. A kávé förtelmesen rossz, néha csaknem ihatatlan. Dehát nem is a kávé itt a csáberő.”
A csáberőt természetesen maguk a páholytagok jelentették, akiknek kihelyezett nappalijává vált a Hadik. „Vendégeinket is ott fogadtuk, a hivatalos időben történő telefonhívásokat is odairányítottuk – emlékezett Devecseriné. – Elözönlöttük, kisajátítottuk, elfoglaltuk ezt a senki földjét, amely klub-jellegűvé, második otthonunkká vált. Az, hogy odajártunk, cezúrát iktatott a délután és az est órái közé, ritmust adott a napnak, bizonyos tekintetben szabályozta életmódunkat. Olykor félóráig maradtunk, olykor késő estig, aszerint, hogy milyen volt a társaság, a hangulat. Hogy a létszámfölöttieknek is jusson hely, össze kellett tolni két vagy három asztalt.” A szomszédos asztaloknál üldögélő vendégek egy idő után már direkt az írói páholy megfigyelése miatt jártak ide, akik persze kicsit nekik is játszottak, amikor legújabb tréfáikat egymás rovására elsütötték.
A Hadik ezzel együtt sem számított olyan művészkávéháznak, mint a New York, a Centrál vagy a Japán.
A vendégkör páholyon kívüli része többnyire a környéken lakó polgárokból vagy erre dolgozó hivatalnokokból tevődött ki, akik uzsonnázni, újságot olvasni vagy éppen biliárdozni tértek be ide. Esetleg sakkozni: a kávéházban sakk-kör is működött, amelynek Karinthy volt az elnöke. Bár a sakkot inkább játéknak tekintette, „komoly” játszmákban is helyt tudott állni. Ha versenyről volt szó, többnyire csak tartalékként ugrott be a profibbak közé, de a barátságos partik során vicces bemondásokkal szórakoztatta az asztala körül tömörülő kibiceket. Aki pedig mondénabb szórakozásra vágyott, az lemehetett az alagsori bárba, ahol esténként jazzmuzsikát lehetett hallgatni.
A pince falát gyékényborítás fedte – az író el is nevezte a helyiséget Szatyornak.
Előfordult kevésbé szolid látványosság is a kávéházban. A Hadik egyik törzsvendége volt Klug Frigyes futballbíró, akinek felesége Böhm Aranka baráti köréhez tartozott. A bírót egy ízben megvadult, botokkal hadonászó szurkolók akarták a kávéházban felelősségre vonni egyik ítélete miatt. Az érkező tömeg elől Karinthyék lakására menekült. A folytatást az író fia, Karinthy Ferenc mesélte el: „Frici bácsit akkor apám mentette meg. Habozás, remegés nélkül kiállt az ablakba, s érces hangon beszédet rögtönzött. A tömeg, amikor megpillantotta, elcsitult: apámat mindenki ismerte Lágymányoson. Nagyon ügyesen és meggyőzően beszélt: mindenekelőtt merészen elismerte, hogy a futballbírónak igenis ő adott menedéket. Adott pedig azért, mert nem vak szenvedély, de az igazság józan keresése volt egész életének jelmondata. (...) Szavát adta, hogy az ügyet kivizsgálja, s ha valami szabálytalanságot talál, a megtévedt bíró nem kerülheti el a megtorlást. Akit érdekelnek a fejlemények: ő mindenkor rendelkezésre áll a Hadik Kávéházban.” Azt már nem árulta el az ifjabb Karinthy, hogy apja, aki szerint a foci csak „a hasba rúgás ürügyéül szolgál”, végül kivizsgálta-e a futballpályán történteket.
A Karinthy házaspár folytonos veszekedései és nagy kibékülései is a nyilvánosság előtt zajlottak. Egyik alkalommal, miután felesége a kávéházban leteremtette, Karinthy látványos bosszút eszelt ki. Az aranka gyomnövényt akkoriban szervezetten irtották a budai kertekben. Az író valahonnan szerzett egy „ARANKAIRTÁS” feliratú falragaszt, ezt diadallal bemutatta a Hadikban, majd kiszögezte Verpeléti utcai lakásuk ajtajára. Amikor a feleség hazaérkezett, ezt a plakátot megpillantva haragra gerjedt. Férjét kizárta a lakásból, és Karinthy akármennyire csöngetett, nem eresztette be: a szerencsétlen Frici a kávéház bezárása után a lépcsőházban éjszakázhatott.
Aranka tett is róla, hogy másnap az egész Hadik erről beszéljen.
Persze volt, amikor Karinthy hasznát vette felesége félelmetes hírnevének: egyszer egy hivatalban hiába mutatkozott be, nem ismerték fel, és semmibe vették; mikor aztán kiderült, hogy ő a Böhm Aranka férje, tüstént előzékenyen bántak vele:
Hát miért nem mondta rögtön, hogy maga a Böhm Aranka férje?! Valami egészen más nevet mondott az előbb.”
Annak ellenére, hogy Karinthy a legjobban kereső írók egyike volt, a házaspár rendszeres anyagi gondokkal küzdött, hó végén előfordult, hogy kikapcsolták náluk a villanyt vagy a gázt. A pénz kifolyt a kezük közül. Az sem volt olcsó mulatság, hogy mindketten a kávéházban éltek, de az végképp soknak bizonyult, hogy zárás után gyakran meghívták a lakásukra is a társaságot, akik kiették-kiitták őket mindenükből. (Egy ilyen esetet örökít meg Karinthy Ferenc novellája, a Baracklekvár is.) Ha az írónak sok volt a Hadik vendégeinek nyüzsgése, vagy csak nyugalomra vágyott, távol a feleségétől, átment a Gebauerbe, a konkurenciához. A mai Szeged étterem helyén álló, jóval csendesebb kávéházban nyugodtan írhatott, de meg is ebédelhetett, mert itt a konyha is híresen jó volt. Aztán, ha elege lett a csendből, visszament a Hadik zajos színpadára.
A házaspár szerelmi élete is ezen a színpadon zajlott. Böhm Aranka szépségének a férfiak nehezen tudtak ellenállni, ő pedig nem is aspirált rá, hogy bárki ellenálljon neki. „Milyen szép volt, milyen félelmetes, milyen tilalmas és milyen vonzó az a vértelen hindu-arc a koromfekete hajkoszorúval” – áradozott róla Németh Andor.
Karinthyné nem is nagyon rejtegette szeretőit, állandó témát adva ezzel a társasági pletykáknak.
Feleségével ellentétben Karinthynak csak egy félrelépése ismert, ez is egy Aranka elleni összeesküvés eredménye volt. Az író titkára, a későbbi rejtvénykészítő, Grätzer József 1926-ban kiszámolta, hogy főnökének azért fogy el minden hónap végére a pénze, mert a felesége számolatlanul költi. El is határozta, hogy megmenti Fricit Arankától. Tervét úgy próbálta kivitelezni, hogy megkísérelt szeretőt találni az írónak. Bemutatott neki egy csinos máramarosszigeti fiatalasszonyt, Róth Izsákné Felmesser Ibolyát, aki rajongott az irodalomért, s Gordon Ibi néven maga is írt verseket. Ibit a titkár a saját menyasszonyaként mutatta be a társaságnak, majd tett róla, hogy Karinthy is felfigyeljen a lelkes költőnőre. Az írónak meg is tetszett a csinos hódoló, akibe hamarosan beleszeretett. A viszony azonban kiderült, Aranka pedig óriási botrányt rendezett. Ibit kitiltotta a Hadikból, Grätzert pedig ingujjban, a gallérjánál fogva penderítette ki.
A következő napokban Karinthy is összekarmolt arccal gubbasztott törzsasztalánál.
A pórul járt Ibinek a házaspár barátja, Németh Andor talált menedékhelyet Aranka elől – Bécsben. Karinthy sokáig nem sejtette, hogy Németh Böhm Aranka szerelmi életébe is beleártotta magát: bemutatta neki a fiatal, pályakezdő írót, Déry Tibort. Déry később így foglalta össze első benyomásait a Hadik világáról: „Mint a színésznőket a nyilvánosság kandi bámulata, Arankát is udvartartásának hódolata ragyogtatta meg külön fénnyel, megduplázva saját eredeti sugárzását. A kávéház foglalt páholya számomra egy tropikus sziget volt Pest úgy ahogy ismert hullámverésében: bennszülöttei s vissza-visszatérő átutazói egy külön nyelvjárást beszéltek, (...) egy szabad akaratból meghosszabbított gyermekkort folytattak. (...) A Hadik kávéház távolról a XVII. századi francia irodalmi szalonokra emlékeztetett, kicsinyesebb pesti méretekben persze. Törzsvendégei (...) kik többnyire csak feleségük vagy szeretőjük uszályában sodródtak be a páholyba és K. barátságába, de alig múlt el nap, hogy egy-egy jelentősebb vagy ismertebb író is ne látogatott volna el közéjük. Nem irodalmi problémák megoldására gyűltek össze, hanem játékra, pletykára, malackodásra, K-hoz fűződő barátságuk ürügyén, valójában Aranka és barátnői kedvéért.” Déry és Böhm Aranka szerelmi viszonya hosszabb ideig tartott, mint Karinthyé, ám ugyanúgy lebukás lett a vége: a búvóhelyük ajtaján dörömbölő írót ugyan nem engedték be, de az eset után nem sokkal az asszony ejtette ifjú szeretőjét.
Karinthyék egy idő után kötelezően megtekintendő helyi látványosságnak számítottak.
Nemes Nagy Ágnes, aki a környéken nőtt fel, később úgy emlékezett, hogy szülei egyenesen Karinthy-kultuszban éltek. Sétájuk közben rendszeresen meg is mutatták kislányuknak az üvegportálon át a nagy embert és társait: „Anyám, a szenvedélyes olvasó, rakásra idézte Karinthy-Babitsot: Plútó e torzót márványból szoborta. (...) Kisded koromtól nevetgéltem Karinthy-szövegeken, nem csoda, hogyha csodálattal néztem a nagy embert a kávéház asztalánál. (...) Rögtön ráismertem, de amúgy is, a környék minden kisgyereke tudta, hogy lám, az ott Karinthy Frici bácsi.” A gyerekek számára másféle lehetőségek is adódtak errefelé: Devecseri Gábor visszaemlékezéseiből tudható, hogy egy közeli élelmes könyvesboltos némi zsebpénzt is fizetett azért, ha a nála árusított könyvekbe aláírást szereznek a kávéházba járó íróktól, ő pedig alapos felárral adhatott túl a szerzeményeken.
1934-ben azonban véget ért a mindennapos írószemle: a Karinthy család visszaköltözött Pestre. Reviczky utcai lakásuktól messzire esett a Hadik, így innentől a Centrál vált az író törzshelyévé. Persze, nem lett teljesen hűtlenné törzshelyéhez, ahol 13 éven át szinte mindennap megfordult: itt ünnepelte például 50. születésnapját is. Devecseri egy másik híres látogatásról is beszámolt: „Egy alkalommal visszazarándokolt a Hadikba, egy kísérlet kedvéért: – Elhatároztam – mondta –, hogy megmérem a vicc budapesti terjedési sebességét. Kigondoltam és elmondtam a Hadikban egy viccet (»Kérlek – szól Arisztid –, sürgönyt kaptam, hogy unokám született; de nem írták meg, hogy fiú vagy lány; és most nem tudom, nagypapa vagyok-e vagy nagymama.«), és átmentem másfél órával később a Centrálba. Ott már nekem mesélték.” Azóta tudható, hogy a pesti vicc terjedési sebessége kilométerenként fél óra.
Ha Karinthyék el is költöztek a környékről, az általuk odavonzott irodalmi szellem nem múlt el. 1930-tól tíz éven át minden szerdán a Hadikban gyűltek össze a magyar írónők, akik pár évvel később itt alapították meg a Kaffka Margit Társaságot. De nem lett hűtlen a Hadikhoz a közelben – a később róla elnevezett Körtér szomszédságában lakó – Móricz Zsigmond sem, aki ha nem is mindennap, de azért rendszeresen elzarándokolt ide. Előfordult, hogy élete utolsó szerelmével, a Csibe-novellák modelljével, Litkei Erzsébettel érkezett, máskor csak magányosan üldögélt feketéje felett. Így aztán nem meglepő, hogy amikor 1936-ban József Attila találkozót kért tőle, a kávéházba hívta ifjú pályatársát. Két órát várt rá, de a költő nem jött. „Máskor ültesd föl öreganyádat” – dohogott az író, és hazament. Otthon csöngött a telefonja: József Attila volt az, elnézést kért, hogy elkésett. Másnapra újabb találkozót kért. A következő nap Móricz megint két órát várakozott, és már menni akart, amikor lóhalálában berohant a költő. Kiderült, hogy nem volt pénze villamosjegyre, és gyalog jött pesti lakásából. Arra kérte Móriczot, beszéljen majd egy szerzői estjén: az angyali türelmű író persze igent mondott.
Ekkor már olyan hírneve volt a kávéháznak, hogy 1938-ban a Hadik grófi család egy elszegényedett tagja azt követelte, hogy a névhasználatért visszamenőleg fizessenek neki egy csinosabb summát. Kaiser Adolf hiába érvelt azzal, hogy a hely a Hadik laktanya után kapta a nevét, a gróf perre vitte a dolgot. Amíg a pereskedés folyt, Kaiser megkérdezte egykori törzsvendégét, Karinthy Frigyest, milyen nevet adjon a kávéházának, ha a bíróság eltiltja a régi névtől. Az író kapásból vágta rá a választ: Hadikávéház. Néhány hónappal később, éppen azokban a napokban, amikor Karinthy meghalt agyvérzésben, a bíróság salamoni döntést hozott, a név „Hadik Laktanya Kávéház” formában maradhatott.
A katonai név rossz ómennek bizonyult: a hamarosan bekövetkező háború alatt a kávéház lassú pusztulásnak indult.
A zsidó származású Kaisernek 1941-ben el kellett adnia a bérleti jogot, később az üldözött vendégek szorultak ki, majd a frontra induló családapák maradtak el. Kukorelly Endre író az utolsó vendéglátást is megörökítette: az ostrom idején egy rövid tűzszünetben édesanyja a szemközti házból átszaladt a betört kirakatú Hadikba, amelynek kifosztott pincéjéből elvitte magával az utolsó felbontatlan karton konyakot.
A kávéház a háború után sem nyitott ki újra. Karinthy Frigyes íróvá lett fia, Karinthy Ferenc többször javasolta az illetékeseknek, hogy legalább egy presszót nyissanak a Hadik helyén, de süket fülekre talált. A szebb napokat látott falak között ruhaáruház nyílt, amelynek helyére a rendszerváltás után egy cipőbolt költözött. Egészen 2010-ig kellett várni, hogy újra kávéház működjön itt. Egy vállalkozó kedvű vendéglátós, Bosznai Tibor annyira beleszeretett a békebeli kávéházak szellemi örökségébe, hogy Karinthy Frigyes unokáját, Karinthy Mártont is segítségül hívta az újjászülető kávéház tervezéséhez. Neki köszönhető az étlapon folyamatosan szereplő desszert, a Karinthy-szelet, amellyel a csokoládérajongó Karinthy család előtt tiszteleghet az édesszájú vendég. Az egykori üzlethelyiség két részre osztva várja a vendégeket: egyik a klasszikus berendezésű Hadik Kávéház, a másik pedig a föld alól a felszínre költöztetett, fiatalosabb Szatyor Bár és Galéria. Az újranyitáskor alakult meg Juhász Anna irodalmár vezetésével a Hadik Irodalmi Szalon, amely rendszeres könyvbemutatókkal és irodalmi estekkel közel egy évtizedig várta a vendégeket. Így az irodalom is újra megérkezett Karinthy és a többi törzsvendég arcképei alá. Bár a szalon azóta elköltözött a Hadikból, a kulturális rendezvények más formában megmaradtak. Csak Frici és Aranka veszekedése hiányzik.
