Lydia Davis: A valóság és a fikció közötti szürkezóna érdekel

Lydia Davis: A valóság és a fikció közötti szürkezóna érdekel

Az amerikai Lydia Davist a rövidpróza mesterének tartják, íróként nehéz beskatulyázni, nem is nagyon lehet – amikor például 2013-ban elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, munkásságát a zsűri a költészet és a filozófia közé sorolta. Nemcsak ír, hanem tanít és fordít is – néhány éve ő fordította újból angolra a Bovarynét. Flaubert nyilvánvalóan nagyban hatott magyarul nemrég megjelent novelláskötetére is. „Történetei időnként leltárszerű felsorolásokban, álomképekben, máskor abszurd levelekben, nyelvi játékokban bomlanak ki. Jellemző rájuk a perspektívaváltás, a távolságtartás, miközben a maguk hétköznapi módján ismerősen szürreálisak is” – írtuk kritikánkban. Lydia Davis írásban válaszolt kérdéseinkre: Flaubert és az álmok mellett szóba került egy magyar vonatkozású gyerekkori kedvenc, és kiderült az is, miket tanácsolna a kezdő íróknak.

Ruff Orsolya | 2021. március 18. |

„Nincs az életnek olyan szeglete, amely ne hordozna magában költészetet” – mondta Flaubert. Engedje meg, hogy csavarjak az idézeten egyet: vajon az élet minden szeglete, pillanata alkalmas arra, hogy próza legyen belőle?

Igen, valóban nincs olyasmi, amiben ne lenne valami érdekes, attól függően, ki szemléli. Az írói pályám legelején még azt gondoltam, hogy például egy vers témája csak valami magasztos lehet, mint az Igazság. De nem, az embernek csiszolnia és gazdagítania kell az elméjét, és akkor minden, de minden alkalmas lehet arra, hogy egy írásmű tárgya legyen.

Lydia Davis
Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is
Ford.: Orzóy Ágnes, Magvető, 2021, 336 oldal
-

Az Elég jól vagyok, de lehetnék egy kicsit még jobban is utószavában írt arról, hogy Flaubert leveleit akkor olvasta, amikor a Bovarynét fordította, és az egyik novella narrátora fel is idézi Flaubert tanítását „a sajátos nézőpontról”. Flaubert prózája mennyiben hatott az írói stílusára, az írói nézőpontjára? És különösen a Bovaryné mennyiben hatott a szóban forgó novelláskötetre?

Az írói fejlődésem ezen szakaszában alapvetően nehezen befolyásol egy másik író – egy új történet megalkotásában inkább ösztökél vagy megihlet valami, amit egy másik író mond. Esetleg modulál. Másként fogalmazva, egy másik író a saját írásom vagy érdeklődésem irányát egy picit elmozdítja, átállítja. Ez történt Flaubert és a Bovaryné esetében is. Egy másik könyve, amelyet fiatalon olvastam tőle, a Bouvard és Pécuchet, sokkal mélyebb hatást gyakorolt a korai fejlődésemre.

Vissza tudja idézni azt a momentumot, amikor életében először egy esemény novellaként, valamiféle fikcióként tűnt fel önnek? És mikor ébredt rá arra, hogy nem muszáj hosszú prózát írni ahhoz, hogy el lehessen mesélni adott esetben akár egy hosszabb történetet is?

Nem ment olyan könnyen. Először elkezdtem élvezni az írást, valószínűleg iskolai fogalmazások, vagyis olyan írások révén, melyekre rá voltam „kényszerítve”. Aztán jött az elképzelés, hogy „író akarok lenni”. Utána az erőfeszítés, hogy témát találjak a történetekhez. Először a hagyományos utat követtem – hosszabb történetek párbeszédekkel, stb. – és a saját életemből merítettem. Majd évek múltán, de még mindig a húszas éveimben, kifejlesztettem a történetmesélés egy olyan formáját, amelyet kielégítőbbnek találtam.

A húszas éveim végén rájöttem, hogy az a forma, amelyet a legjobban szeretek, eléggé rövid…

habár természetesen ugyancsak örömet találok a hosszabb történetekben is. 

A rövidpróza ledobja magáról a sallangot, a felesleges szavakat – gyakran érez késztetést a törlésre, kihagyásra, gyakran szerkeszti a kész szövegeit, vagy jobb szeret inkább fejben szerkeszteni? Mi dönti el, hogy miből lesz egysoros próza? 

Általánosságban egy szöveg már eleve olyan hosszú, amilyen lesz – egyszerűen röviden születik meg. Nem szerkesztek fejben vagy papíron. Csak alkalmanként fordul elő, hogy azt látom, van egy felesleges mondat, amit ki kellene venni vagy néhány extra szó. De természetesen a fejlődésem korai szakaszában valószínűleg sokkal többet írtam, mint amennyit megtartottam. A történetek néhanapján hosszabbra is nyúlnak, sokkal hosszabbra annál, mint amilyen hosszúnak eredetileg szántam őket. Általában megengedem nekik, hogy hosszúak maradjanak. Az egy sor hosszúságúak rendszerint már a legelején úgy íródnak. Csupán egyszer fordult elő, hogy egy bekezdéshossznyi történetet addig húztam, amíg két mondat nem lett belőle.

Szemlátomást nagyon sok olyan benyomást használ az írásaihoz, amelyeket a való életből merít – jegyzetelő típusnak tartja magát? Hogyan kell elképzelnünk önt egy hétköznapi szituációban, mondjuk utazás vagy kávézás közben?

Kétségkívül jegyzetelő típus vagyok.

Ez nem valamiféle kívánalom magam felé. Csupán annyi történik, hogy amikor egyedül ülök a vonaton vagy egy kávézóban (természetesen egyiket sem csináltam már egy éve!), elgondolkozom dolgokon, még akkor is, ha olvasok, így aztán leírom a gondolataimat vagy a megfigyeléseimet mindarról, ami körülöttem történik. Ha társaságom van, akkor ezt általában nem csinálom. És az iPhone gátol is ebben, emiatt próbálom korlátozni a „kütyüvel” töltött időt.

A kötet tele van álomtörténetekkel – számít önnek, ki álmodta azt a bizonyos álmot, amelyből később szépirodalom lett? És mi izgatja a legjobban az álmokban?

Felhasználtam a saját álmaimat, de olyan álmokat is, melyeket a barátaim meséltek nekem, majd a kategóriát kiszélesítettem és olyan valós, éber élményeket is belevettem, amelyek álomszerűek voltak. Tehát nem az álom „jelentése” érdekel, hanem

a valóság és a fikció közötti szürkezóna, és hogy egy valós, éber élményt hogyan lehet úgy elmesélni, hogy álomnak hangozzon.

És persze az a tény, hogy a sok tényleges, éber tapasztalat akkor hasonlít az álmokhoz, ha bizonyos aspektusait kiválogatja valaki, másokat pedig kihagy belőle.

Elég nyilvánvaló, hogy vonzza a szavakkal és a hangokkal való játék. Ez vajon a gyerekkorából ered? Fel tudja idézni, milyen könyvek, milyen irodalom hatott önre kiskorában?

Gyerekkoromban körülölelt a nyelv iránti figyelem, mivel a szüleim mindketten írók voltak, és irodalomról meg nyelvről beszélgettek (és a napi hírekről is, amik abban az időben hidegen hagytak!). Sokat jelentettek nekem azok a könyvek, amelyeket gyerekként olvastam, bár inkább a történeteik, mint a nyelvezetük miatt. Frances Hodgson Burnett könyvei, köztük A padlásszoba kis hercegnője és A titkos kert, fontosak voltak számomra, ahogy J.R.R. Tolkien, C.S. Lewis, George MacDonald könyvei is (A királykisasszony és a manó, azt hiszem, ez volt a címe). Ami azt illeti,

volt egy Magyarországon játszódó is,

amelyet Kate Seredy írt angolul, de a magyarországi gyerekkora alapján, a The Good Master. Ez egy csodálatosan mókás és varázslatos könyv egy féktelenül lázadó lányról, akit fokozatosan megszelídít a nagybátyjánál, nagynénjénél és unokatestvérénél töltött vidéki élet. Minden gyereknek, legyen magyar vagy amerikai, el kellene olvasnia! (Meg is fogom rendelni az angol unokahúgomnak.) 10-12 éveseknek való könyv, egy lánynak valószínűleg jobban tetszene. És persze ott volt a Heidi Johanna Spyritől. És a Hans Brinker, or the Silver Skates, amit egy amerikai írt, de Hollandiában játszódik. És még sok más.

Gyakran konzultál a fordítóival? Általánosságban milyen tanácsot szokott adni nekik?

Nem egyeztetek gyakran a fordítóimmal – általában csak megválaszolok néhány kérdést emailben –, de eléggé nyitott vagyok rá, és szerintem ez jó elgondolás. Persze azt szeretem, ha nagyon közel maradnak az eredetihez a saját nyelvük stilisztikai határain belül, hiszen én is így állok a fordításhoz. Általában megpróbálok vetni egy pillantást a fordításra, már ha egyáltalán el tudom olvasni – sajnos a magyarral nem így áll a helyzet!

A Levél az alapítványnak narrátora a tanítást igazi teherként éli meg – ön személy szerint hogy érez ezzel kapcsolatban? És mit szokott tanácsolni azoknak a fiatal, feltörekvő íróknak, akik önhöz fordulnak tanácsért?

Az a történet eléggé visszaadja a tanítással kapcsolatos érzéseimet, bár persze az elbeszélő hangja és panaszának mértéke nem pontosan az enyém. A tanítás bizonyos aspektusai nagyszerűek voltak – a dolgozatok olvasása, amikor szemtől szemben lehetett beszélgetni a diákokkal, és az osztálybeli viták némelyike. Amit nehéznek találtam, az a lámpaláz – annak a nehézsége, hogy az ember besétál az osztályterembe és szembenéz a diákokkal –, és a kurzus megszervezése. Ami a tanácsokat illeti, ez kemény dió, hiszen olyan sok mindent kell észben tartani. Kezdetnek

írj világosan és egyszerűen, részletezz, ne csak általánosíts,

mintának olvasd a legjobb írókat, olvass minden évszázadból, ne csak a sajátunkból, légy türelmes, ne mutasd meg azonnal a munkádat, csak arról írj, ami érdekel, ne gondold, hogy konvencionálisnak kell lenned, az elején ne aggódj a publikálás miatt, ne változtass a munkádon azért, hogy megjelentessenek. És így tovább, és így tovább!

A Hagyd és halaszd elbeszélője azért nem kapott meg egy díjat, mert túl sok összevonást használ. Nem követném el azt a hibát, hogy összekeverjem a narrátort az író személyével, de tapasztalta már valaha, hogy íróként teljesen félreértették?

Örülök, hogy nem keveri a narrátort a szerzővel, mert bár gyakran közel állnak egymáshoz, sosem azonosak. Ezért sosem tagadtak meg tőlem írói díjat, de egyszer azt álmodtam, hogy megtörténik velem. Mindig voltak olyan olvasók, akik nem voltak elégedettek azzal, ahogyan írok, és én együtt tudok érezni velük. Mindig voltak páran, akik szimplán azt gondolták, hogy egy ilyesfajta nagyon rövid történet nem is igazi történet vagy igazi szépirodalom. Ez is egyfajta félreértés, de ki vagyok békülve vele.

Olvasóként mindannyian mások vagyunk, és más dolgokat keresünk.

Karl Ove Knausgard egyszer azt nyilatkozta, ha lehetősége nyílna rá, azt szeretné, ha Krasznahorkai László vagy ön írná meg az élete történetét. Engedje meg, hogy továbbpasszoljam ezt a kérdést: ha választhatna, kivel íratná meg az élete történetét?

Örülök, hogy Karl Ove Knausgard ezt mondta – nem is tudtam erről. De nem vagyok biztos abban, hogy erre gyors válaszom volna. Először azok az írók jutnak eszembe, akiket a legjobban csodálok, de már vagy meghaltak, vagy ha élnek is, akkor nem akarnám, hogy egy efféle feladat elvonja az idejüket a saját írásuktól. Így aztán azt mondanám, hogy olyasvalakiben reménykednék, akit még nem ismerek, valakiben, aki lelkiismeretes, és kedves, intelligens, és csodálatos író, aki hivatásának érzi, hogy mások életet tanulmányozza és dokumentálja…

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Lydia Davis a hétköznapi sodródásban is meglátja a rendet

Az Elég jól vagyok, de lehetnék még egy kicsit jobban is Lydia Davis harmadik magyarul megjelent kötete, amelynek történetei időnként leltárszerű felsorolásokban, álomképekben, máskor abszurd levelekben, nyelvi játékokban bomlanak ki. Jellemző rájuk a perspektívaváltás, a távolságtartás, miközben a maguk hétköznapi módján ismerősen szürreálisak is. Lydia Davisé a hét könyve.

...
Kritika

Lydia Davis hősei komplett világokat építenek fel a hiányból

...
Hírek

Amerikai nyertese van a Nemzetközi Man Booker-díjnak

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Esther Perel: A modern magány felfalja az életünket

Mi az a mesterséges intimitás, és milyen hatással van az életünkre? Esther Perel belga-amerikai pszichoterapeuta tartotta az idei Brain Bar záró előadását.

...
Zöld

Ez a könyv minden kérdésre válaszol, amit feltettél sörivás előtt, közben vagy után

Mark Dredge Sör mesterkurzusa az erjesztett ital karakterjegyeinek felismerése terén segít magabiztosságot szerezni, és abban is a segítségünkre siet, hogy megértsük, hogy kerültek oda.

...
Zöld

Csányi Vilmos: Biológiailag meg lehetne hosszabbítani az életet, de nem biztos, hogy érdemes

Csányi Vilmos és Barát József Jövőpánik Beszélgetések a lehetséges határairól című kötetében a jövő bizonytalanságairól beszélget tudományos igénnyel, így szóba kerül robotosítás, a közösségek átalakulása, szülőség és szerelem, de a biológiai határaink is.

A hét könyve
Kritika
Andrei Dósa megírta a Dekameron spangliparázstól izzó spinoffját
...
Nagy

John Scalzi: Miért akarna bármi az emberhez hasonlóvá válni?

Miért vesz valaki templomot magának? Segít-e az alkotói válságban a zenélés? Hogyan reagálnának az emberek, ha tényleg megjelenne az igazi mesterséges intelligencia? John Scalzival, a Könyvfesztivál díszvendégével beszélgettünk. Interjú.

Olvass!
...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

A családomban mindenki gyilkos Agatha Christie és Arthur Conan Doyle találkozása a Tőrbe ejtve-filmekkel és A csütörtöki nyomozóklubbal. Ördögien csavaros történet, ami a klasszikus krimik szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami felejthetetlenül újat. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Roderik Six hátborzongató történetet írt az emberi alkalmazkodókészségről

A Helikon Margó Könyvek sorozatában megjelent Özönvíz egy ökológiai katasztrófa küszöbén játszódik és a kíméletlen túlélési kényszerről mesél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ughy Szabina novelláiból kiderül, hogy milyen áron válhat láthatóvá egy nő

Milyen árat kell fizetni egy nőnek, hogy szépnek, egészségesnek tűnjön? Ughy Szabina elbeszéléseiben a nők számára az önmagukra ismerés, testük és szellemük újrafelfedezése alapélmény. Olvass bele!

Hírek
...
Beleolvasó

És te mit tennél, ha éjszaka beállítana hozzád a bátyád egy zsák pénzzel és egy hullával?

...
Beleolvasó

Szöllősi Mátyás szerint Roderik Six világa lágy, nedves, szürke purgatórium

...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

...
Gyerekirodalom

Hétlábú paripák és jó boszorkányok bújnak elő Zalka Csenge Virág mesekönyvéből

...
Hírek

Margó Könyvek néven indít könyvsorozatot a Margó Irodalmi Fesztivál és a Helikon Kiadó

...
Hírek

Meghalt Szirtes András

...
Hírek

Egy vesszőhiba miatt ugorhat a Líra 12 milliós büntetése

...
Hírek

Murakami idén is az irodalmi Nobel legnagyobb esélyese a fogadóirodáknál

...
Gyerekirodalom

Mesés böngészők, varázslatos népmesék, kalandos történetek - Tíz gyerekkönyv a Könyvfesztivál kínálatából

Még több olvasnivaló
...
Nagy

John Scalzi alázatával és a jövőbe mutató hüvelykujjal nyitott az idei Könyvfesztivál

Mi köze lehet a hüvelykujjunknak a sci-fihez és a fiatal generációhoz, milyen a rém kellemetlen laudáció, és mit jelent spekulatív irodalmi nagykövetnek lenni? A Könyvfesztivál megnyitóján jártunk.

...
Kritika

Miért gyilkolnak a gazdagok, ha a pénz és a hatalom már nem elég motiváció?

Jeneva Rose thrillerjében a város leggazdagabb feleségei olyan döntésre szánják el magukat, ami örökre összeköti őket.

...
Nagy

Bognár Péter: Az unokatestvérek bosszúja

„…egy pillanatra az őz jutott szembe, mert hiszen mégiscsak az őz okozta a galibát, az őz, amely az autó reflektorának fénycsóvájában hirtelenjében torzszülöttnek és vámpírnak látszott lenni, és amely hosszan nézett rám, egészen addig, míg félre nem kaptam a kormányt...” Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

...
Nagy

Ludmán Katalin: „A ködlovag alakja egyszerre megfoghatatlan és jelenvaló”

Kik, mikor, kikre és miért mondták azt, hogy ködlovag? Ludmán Katalinnal, „A rejtelem volt az írósága…” szerkesztőjével beszélgettünk. Szóba kerültek Schöpflin, Márai vagy Mészöly Miklós „ködlovagozásai”, Hazai Attila prózája és Hajnóczy szöveguniverzuma, továbbá kiderült, hogy hungarikum-e a ködlovagság.

...
Kritika

„A világ egy hidegvizes medence” – Felnőtté válás gyásszal, öngyilkossággal, szerelemmel

Elena Ferrante Nápolyi regényeit idéző atmoszféra és történetvezetés jellemzi A tó vize sohasem édes című könyvet, bár ezúttal egy Róma környéki kisváros a helyszín, ahol a fiatal főhős-elbeszélő története zajlik. Az olasz író harmadik, díjnyertes regényét több mint húsz nyelvre fordították le. 

...
Nagy

Ma már világirodalmi klasszikusok, de ki sem akarták adni őket

A kilencedik alkalommal meghirdetett Margó-díj támogatója, az Erste idén először különdíjjal jutalmazza azt a rövidlistás szerzőt, aki saját történetével vagy prózájával példaként szolgál a #higgymagadban faktorra. Cikkünkben négy híres, mára klasszikussá vált szerzőt mutatunk be, akik hittek magukban annyira, hogy ne futamodjanak meg a visszautasítások miatt.