Miért nincs magyar horrorirodalom?

Miért nincs magyar horrorirodalom?

Júniusban hiánypótló kötettel jelentkezett a Gabo Kiadó: a Légszomj című antológia 15 weird- és horrornovellát tartalmaz magyar szerzőktől. Kritikánkban azt írtuk róla, hogy a Légszomj igazán alkalmas arra, hogy bemutassa a rémirodalom sokféleségét, ami már csak azért is aktuális, mert Magyarországon gyakorlatilag nem létezik horrorirodalom. Ez a hiány felkeltette az érdeklődésünket, ezért írásban megkerestük pár kérdéssel Roboz Gábort, a Légszomj szerkesztőjét, aki az antológia előszavában áttekintő igénnyel mutatta be a műfajt felkaroló eddigi hazai kezdeményezéseket.

Sándor Anna | 2021. július 08. |
SZERK.: ROBOZ GÁBOR
Légszomj - Kortárs magyar horror- és weirdnovellák
Gabo, 2021, 320 oldal
-

Azt írod az előszóban, hogy nincs magyar horrorirodalom, de közben azért az Egyesült Államokban is csupán a nyolcvanas években robbant be a fősodorba. Ez azt jelenti, hogy késünk vagy meg is kell teremteni az alapokat?

Az attól függ, mit értünk alapok alatt. Azok után, hogy az előszóban felsorolom azt a tizenegynéhány magyar regényt és novelláskötetet, amely így vagy úgy, de kötődik a zsánerhez (felvonultatja egyes jellegzetes figuráit, motívumait, történetsémáit, mint Szécsi Noémi Finnugor vámpírja vagy Farkas Balázs Emberteste), valamelyest önellentmondás lenne most azt állítani, hogy meg kellene teremteni az alapokat. De közben az is igaz, hogy a szóban forgó könyvek közül csak nagyon kevés nevezhető tisztán horrornak, úgyhogy szerintem egyelőre inkább csak foltokban van jelen itthon ez a zsáner. Röviden: 

késve bár, de már elkezdődött az alapok megteremtése, és még rengeteg munka van hátra ahhoz (ki kell épülnie az egyes alműfajoknak, tematikáknak, motívumkincsnek, és így tovább), hogy magyar horrorirodalomról beszélhessünk.

Van saját ötleted, sejtésed, miért a horror lett itthon a mostohagyerek? A sci-fi a kádári időszakban is virágozhatott, a fantasy a kilencvenes években beindult. A horror miért nem? Lehet ennek történelmi oka (pl. a szovjetek inkább a materialistább sci-fit támogatták)?

Köztudomású, hogy a zsánert külföldön is sokáig alantasnak tartották (sokan valószínűleg a mai napig így vannak vele), és ugyan nem ismerem a rendszerváltás előtti magyar kultúrpolitika vonatkozó álláspontját, az azért nem tűnik túl merész feltevésnek, hogy a horrornak nálunk sem volt presztízse. Egyes előképek és klasszikusok már viszonylag korán megjelentek magyar fordításban, de tudtommal a horror a nyolcvanas, érdemben inkább csak a kilencvenes évektől került be a magyar könyvkiadás érdeklődési körébe, és akkor is csak nagyon óvatosan, kevés szerzővel indult el a folyamat, leginkább a Valhalla Páholynak és a Szukitsnak köszönhetően. Az, hogy ezeknél a kiadóknál egyértelműen a sci-fi és a fantasy dominált, és a horror háttérbe szorult, szerintem a piaci igényekkel és a tulajdonosi preferenciákkal magyarázható, bár erről az érintettek nyilván pontosabban tudnának beszámolni.

Az előszóban írod, hogy az elmúlt 20 év hazai terméséből több horrorhagyomány hatását is be lehet azonosítani. Melyek ezek?

A klasszikus horrormonstrumok közül leginkább a vámpír figurájának szerepeltetésére hozhatunk fel példákat, de láthatunk törekvést a gótikus hagyomány és a népi hiedelemvilág egyes elemeinek felhasználására, illetve a Magyarországon kiugróan népszerű Lovecraft esztétikai örökségének gondozására is.

A Légszomj célja az is volt, hogy bemutasson egy spektrumot, hányféle lehet a rémirodalom. A pályázaton hozzátok beérkező szövegek alapján kirajzolódik, hogy a szerzők körében most milyen irányú érdeklődés, hagyományok a népszerűek?

Hogy ne legyen félreértés, itt is rögzítem, hogy az antológia novelláinak körülbelül kétharmada került be a nyílt pályázatunkon keresztül, a többi írás felkérésre született. Mindenesetre a kötet feltűnően heterogén lett (nem csak szerintünk, ezt az eddigi kritikák is megerősítik), és eleve ez jellemezte a pályaműveket is. Az őrült tudós, őrült sorozatgyilkos, őrült őrült figurájától kezdve a „csak úgy ott van” típusú szörny/gonosz/ördögalakon át kismillió karaktert és tematikát felvonultattak az írások, igazán látványos trendek az én szememnek nem rajzolódtak ki. Legfeljebb annyit tudok mondani, hogy viszonylag gyakori volt a vidéki közeg, az otthon/ház/lakás mint helyszín használata, a lovecrafti hagyomány megidézése és a zsánerkeveredés jelensége is, és 

kevéssé meglepő módon visszatérő elem volt a szövegekben az alkoholfogyasztás.

Mindenesetre a pályaművek nagy része egyértelműen azt tükrözte, hogy az alkotók még keresik a horror magyar nyelvét, egyelőre inkább csak az angolszász filmekből és könyvekből próbálják átvenni az azokban olajozottan működő megoldásokat.

Hírlevél feliratkozás

Azt mondod, nem meglepő, hogy visszatérő elem az alkoholfogyasztás a pályázatra beérkezett novellákban - és itthon valóban komoly és kiterjedt probléma az alkoholizmus. A horrornak van ilyen módon társadalmi “szerepe”? Megmutathat egy társadalomról, egy kultúráról olyat, amit így lehet a legjobban vagy csak így lehet elbeszélni?

A zsánerirodalom régóta jól működő csatorna egyes társadalmi feszültségek és problémák feldolgozásához vagy legalábbis megörökítéséhez, így a horror is, de azt nem gondolom, hogy érdemes kizárólagosságot tulajdonítani neki. Bármennyire is nagy hatású ötletnek bizonyult például – a zsánerfilm területén, de ez most mellékes –, hogy a zombi alakján keresztül meg lehet fogalmazni a fogyasztói társadalom kritikáját, ez utóbbi nyilván más zsánerekben, más eszközökkel is megvalósítható (csak élőhalottakkal látványosabb és szórakoztatóbb). Úgyhogy elvben nálunk is lehetne ilyen funkciója a horrornak, de ki tudja, mennyire képes ezt ténylegesen betölteni egy olyan társadalomban, amely egyébként nem remekel abban, hogy eredményesen szembenézzen bizonyos múltbeli traumáival és problémáival. Mindenesetre térjünk vissza a kérdésre, mondjuk, húsz év múlva, addigra már remélhetőleg lesz annyi mű, hogy levonhassunk belőlük bizonyos következtetéseket.

Írod, hogy még a legfontosabb angolszász művek közül sem jelent meg mind magyar fordításban. Melyek ezek? Tervezi a Gabo ezek közül kiadni valamelyiket?

Sok ilyen könyv van, tényleg csak egy-két példa: magyarul pár novellán kívül semmi sem jelent meg a bámulatosan termékeny Ramsey Campbelltől, ugyanez a helyzet Thomas Ligottival, és szintén alig valami érhető el a (nem csak horrorban utazó, de szintén nagyra tartott) Richard Mathesontól, de Gemma Files köteteit és akár Poppy Z. Brite korai műveit is jó lenne magyarul viszontlátni, és akkor az olyan szerzőkről még nem is beszéltünk, mint Kathe Koja és Nicole Cushing. De ez utóbbiak már Amerikában is csak kis kiadóknál jelennek meg, szűkebb közönség ismeri őket, szóval Magyarországon még sokkal nehezebb dolguk lenne. Mindenesetre a kortárs mainstream horrorból egészen jól állunk, és óriási késéssel bár, de időről időre azért felbukkannak egyes klasszikusok magyar fordításai is (például Matthew Lewistól A szerzetes, M. R. James novellái, Shirley Jacksontól a Hill House szelleme), úgyhogy még akármi is történhet. Mi a Gabo Kiadónál nyitottak vagyunk a külföldi horror megjelentetése felé is (adtunk már ki néhányat a közelmúltban, és nemsokára megjelenik nálunk Joe Hill 20. századi kísértetek című novelláskötete), de az ez irányú terveinket még érleljük, konkrétumokba most nem szeretnék belemenni. Annyit viszont mondhatok, hogy szívesen folytatnánk a Légszomjjal megkezdett munkát: alkotói oldalról is egyértelműen van itthon érdeklődés a horror és a weird iránt, hálás feladat lenne segíteni ezek felvirágzását.

(Kiemelt kép: Pete Linforth / Pixabay)

Kapcsolódó cikkek
...
Kritika

Simán lehetne Magyarország is horrornagyhatalom

Hiánypótoló kötetben olvashatunk 15 magyar horror- és weirdnovellát, ami bemutatja, hogy a rémirodalom sokfélesége túlmutat a megszokott sablonokon. Ráadásul a magyar közegben is nagyon jól működik.

...
Kritika

A Lovecraft földjén a horror és a rasszizmus határait mossa össze

A Lovecraft földjén címének többszörös áthallása egyszerre utal a népszerű horroríró, H. P. Lovecraft szülőföldjére, rasszizmusára és műveinek mítoszteremtő szörnyuniverzumára. Matt Ruff e két utóbbit mosta össze, megadva történetének sava-borsát.

...
Kritika

A varázslat és a horror keveredik Zafón első regényében

Carlos Ruiz Zafón legelső regényében megvan minden, ami egy jó thrillerhez kell: pörgős, titokzatos, különleges atmoszférája van és kísértetiesebbnél kísértetiesebb események sora követi benne egymást. Ha meg kéne fogalmazni, milyen könyv A Köd Hercege leginkább azt lehetne mondani, hogy egy olyan ifjúsági regényhez hasonlít, amelyhez Stephen King adott ötleteket. A horror mellett tele van varázslattal, és mesél arról is, hogyan fordul meg az emberrel a világ a felnövés pillanatában. A Köd Hercege a hét könyve.

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Ternovszky Béla: A Macskafogó minden szempontból kegyelmi állapotban íródott

Ternovszky Béla animációs filmkészítőként is megmaradt nézőnek, és saját bevallása szerint világéletében olyan filmeket akart rendezni, amelyekre máskülönben ő is beült volna. Interjúnkban a Macskafogóról, festészetről, színészi próbálkozásokról és Rejtőről beszélgettünk vele.

...
Szórakozás

Ezeket az irodalmi adaptációkat nézzük májusban!

Mutatunk öt adaptációt, amit nem érdemes kihagyni májusban. 

...
Nagy

A Tokyo Vice felfedi Japán másik arcát a szexipartól a szervezett bűnözésig

Egy amerikai oknyomozó újságíró, Jake Adelstein bennfentesként írt memoárt Japán éjszakai életéről és alvilágáról. A történetből, amely kendőzetlenül mesél az ezredfordulós japán valóságról, az HBO készített tévésorozatot .

...

Bereményinek egy páternoszterezés után elment a kedve a hivatalos írói szereptől

...

Palya Bea: Egygyökerű a beszéd és a zene. Minden hangadás kapcsolódás

...

Megtörni a hallgatást [Ms. Columbo Olvas]

...

A háború új jelentésréteggel ruházta fel Ruff Orsolya gyerekregényét

Olvass!
...
Beleolvasó

Vigh Bori könyve hasznos tanácsok sorával segít turistából utazóvá válni

A Túl a plafonon podcastsorozat májusi vendége Vigh Bori digitális nomád, akinek az utazás az élete. Olvass bele Hogyan menjünk világgá című könyvébe!

...
Beleolvasó

A Dominus a Római Birodalom aranykorába vezet, amikor keletről egy új szekta terjed el

Kr. u. 165: a Római Birodalom fejlődése eléri csúcspontját. A Pinarius család műhelye aranyozott szobrokkal és hatalmas, márványból faragott emlékművekkel járul hozzá a város ékesítéséhez. Ez a művészet és a józan ész kora. Csakhogy a történelem nem áll meg. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Lesújt az istenek haragja, amikor egy boszorkány beleszeret Lokiba

A megindító, elsöprő erejű történet újragondolja az északi mitológiát. Olvass bele!

...
Hírek

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor nyerte a Libri-díjat!

Idén hetedik alkalommal osztották ki a Libri irodalmi díjat és a Libri irodalmi közönségdíjat. 2022-ben a zsűri egy hosszú elbeszélést, míg a közönség egy politikai szatírát emelt ki a tíz döntős mű közül.

Szerzőink

...
Sándor Anna

Az Északi az a Hamlet, aki nem áll meg tépelődni, hanem lesújt a kardjával

...
Bányász Attila

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

...
Kolozsi Orsolya

A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel

A hét könyve
Kritika
A Fényes Köztársaságban a dzsungelből érkező gyerekek az ártatlanság képzetét számolják fel
...
Kritika

Hitler túszdrámája még a nagy szökést is elhomályosítja

A második világháború végén a nácik legértékesebb foglyai – államfők és katonatisztek, német összeesküvők és családtagjaik – váltak értékes túszokká az olasz Alpokban. Kálváriájuk feszültséggel teli, már-már abszurd túszdrámában csúcsosodott ki a hegyek közt, amelyről két történész írt könyvet.