Lee és Andrew Child: Jack Reacher a közös családi tulajdonunkká vált

Lee és Andrew Child: Jack Reacher a közös családi tulajdonunkká vált

A 65 éves Lee Child úgy érezte, ideje visszavonulni a krimiírástól, legnépszerűbb sorozatát, a Jack Reacher-krimiket azonban nem akarta veszni hagyni, így azok folytatását a fivérére, Andrew-ra bízta, aki szintén thrillerekben utazik. A testvérek eleinte még közösen dolgoznak a Jack Reacher-sztorik folytatásán, később pedig Lee Child teljesen átadja majd az írói stafétabotot öccsének. Első közös történetük, Az Őrszem egy álmos kisvárosban játszódik, amelyet váratlanul megbénít egy kibertámadás. A szerzőpárost a közös munkáról és Jack Reacher jövőjéről kérdeztük, ők pedig azt is elárulták, milyennek látták egymást gyerekkorukban.

Nyitókép: Tasha Alexander

Könyves Magazin | 2021. március 05. |
Lee Child, Andrew Child
Az őrszem
Ford.: Gieler Gyöngyi, General Press, 2021, 308 oldal
Lee Child, Andrew Child: Az őrszem

Milyennek találták a közös munkát Az Őrszem írása közben?

L. C.: Amikor leültünk együtt, hogy megírjuk a könyvet, olyan érzés volt, mintha ez egy huszonöt éve zajló folyamat utolsó szakasza lenne. Amikor befejeztem a legelső Reacher-könyvet, az Elvarázsolt dollárokat, megmutattam a feleségemnek és a lányomnak, akik nagyon lojálisan és lelkesen fogadták, de egyikük sem szokott igazából krimiket olvasni, ezért aztán megmutattam Andrew-nak is, mivel úgy éreztem, ő szakértő véleménnyel tud szolgálni. Tudtam, hogy nehezére esne, ha kritizálnia kellene a bátyja munkáját, ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy ha szükséges, megteszi. Ő már csak ilyen. De szerencsére tetszett neki, és

attól fogva Reacher amolyan közös családi tulajdonunkká vált, szinte mintha a fivérünk lett volna.

Úgyhogy végül meglehetősen könnyen ment az együttműködés.

A. C.: Én nehéznek találtam az írást – Lee nagyon magasra teszi a lécet –, de maga az együttműködés sokkal természetesebben ment, mint amire számítottam. Évek, sőt évtizedek óta nem írtam semmit másokkal közösen, mert régebben, amikor megpróbálkoztam ezzel, olyan érzésem volt, mintha az árral szemben úsznék. Sohasem voltam egy ritmusban a partneremmel, és az ötleteim nem olvadtak egybe az övéivel. De Leevel az első perctől kezdve minden teljes szinkronban volt, és végig így is maradt.

Milyen volt regényt írni a Covid-19 járvány miatti karantén időszakában?

L. C.: A történet nagy részét már felvázoltuk és meg is írtuk a karantén előtt, de ezek a hónapok, amikor a kényszerű bezártság miatt nem volt semmi más tennivalónk, igazából nagyon hasznosak voltak, segítettek az összpontosításban.

A. C.: A karantén miatt kevesebbet tudtunk személyesen találkozni, mint amire eredetileg számítottam, vagyis többet kellett Zoomon és sms-en keresztül érintkeznünk, de egyetértek abban, hogy nagyon hasznos volt ez a lehetőség, hogy teljesen elmerülhessünk a kreatív alkotófolyamatban. 

Andrew, milyen volt Lee gyerekkorában?

A. C.: Nagyon kevés emlékem van arról, amikor még együtt éltünk, mivel elég nagy korkülönbség van köztünk, de egy eset igencsak megragadt az emlékezetemben. Úgy ötéves lehettem, amikor egyszer az apám nagyon megharagudott rám valami gyerekes csíny miatt.

Lee volt az egyetlen, aki mellém állt, és utána egyezséget kötöttünk, hogy mindig ki fog állni mellettem, én pedig őmellette.

A családom többi tagjával nagyon kevés közös volt bennem, úgyhogy miközben felnőttem, Lee volt nekem az egyetlen reménysugár – annak a bizonyítéka, hogy lehetséges megtalálni a saját utamat az életben, jól érezni magam és sikeresnek lenni. 

Lee, ugyanezt kérdezném Andrew-ról.

L. C.: Én már tinédzserkorban jártam, amikor ő megszületett. Barátnőim voltak, állandóan koncertekre és bulizni jártam. De nagyon aranyos kisbaba volt, és hamarosan megmutatkozott az elbűvölő személyisége is. 

Makacs volt, önfejű, mindenről megvolt a határozott véleménye, és nagyon vicces is volt.

Az első pillanattól neki magának kellett kiküzdenie a helyét egy népes családban. Szerettem együtt lenni vele. És jó gyakorlat volt a későbbi apaságra. Egyszer én vigyáztam rá, amikor még csak pár hónapos volt, és nem tudott elaludni, mert megfázott, és taknyos volt Úgyhogy megfogtam a bokájánál fogva, és fejjel lefelé lógattam, amíg kifolyt a takony az orrából. Aztán úgy elaludt, mint a bunda. Hasznos technika. Nem sokkal később elköltöztem otthonról, úgyhogy igazából inkább a barátja voltam, mint a bátyja, mert nem laktunk egy fedél alatt, és nem voltak közös testvérélményeink. 

Elég nagy kettőjük között a korkülönbség. Ezt kreatív szempontból hasznosnak találták?

L. C.: Teljes mértékben, épp ez az átmenet lényege.

Íróként nagyon is tudatában vagyok, hogy a világ kicsit elment mellettem, és szerettem volna, ha a Reacher-sorozat kap egy friss energialöketet.

Az, hogy Andrew csatlakozott hozzám, olyan, mintha egy nap rejtélyes módon tizenöt évvel fiatalabban ébredtem volna, tele új ötletekkel és szenvedéllyel. Mintha találkoztam volna a fiatalabb önmagammal.

A. C.: Ez a helyzet számomra teljes fordulatot jelent. A család legifjabb tagjaként mindig úgy éreztem, hogy én vagyok a leglassúbb, a legkevésbé képzett, a legkevésbé tanult. De most, életemben először az, hogy fiatalabb vagyok, az előnyömre válik, és lehetővé teszi, hogy valami különlegessel járuljak hozzá közöshöz. 

Volt valami, amiben nem értettek egyet?

L. C.: Nem igazán. Mind a ketten tudtuk, mi a célunk.

A. C: Egyáltalán nem volt ilyen, sőt. Én mindig tisztán láttam, hová tart a történet, de nem mindig tudtam, hogyan jutunk el oda, úgyhogy felbecsülhetetlen segítség volt, hogy Lee állandóan a megfelelő irányba tudott kormányozni minket. 

Köztudott, hogy mind a ketten imádják a kávét. Ki a nagyobb koffeinfüggő?

L. C.: Tudja, vannak, akik lefekvéskor odakészítenek az ágyuk mellé egy pohár vizet. Andrew egy időben egy csésze feketekávéval ment lefeküdni. Számomra rejtély, hogy nem robbant szét tőle a feje.

A. C.: Időnként még mindig ezt csinálom. Ha napközben nem ittam elég kávét, akkor este fáj a fejem, és nem tudok elaludni. Egy barátomtól egyszer kaptam egy bögrét, amin egy olyan rajz volt, amely egy emberalak teljes érhálózatát ábrázolta, és az volt hozzá a felirat: Túl sok vér van a koffeinkeringésemben. Nagyjából ez a helyzet velem.

Ugyanazok a Reacher-könyvek a kedvenceik?

L. C.: Én némi szerény büszkeséggel tekintek egyik-másik könyvemre, de igazából mindig a legújabb a kedvencem, amin épp dolgozom, mert elméletileg ott van lehetőség, hogy ez tökéletes lesz, bár az is aggaszt, hogy ha egy szerző teljesen meg van elégedve a könyvével, akkor mi lenne a motiváció arra, hogy folytassa az írást? 

A. C.: Nekem két fő kedvencem van, az Elvarázsolt dollárok, mert az volt a legelső, és sohasem fogom elfelejteni, mit éreztem, miután elolvastam a kéziratot. Óriás örömöt, amiért egy ilyen csodálatos könyvön vagyok túl. Megkönnyebbülést, amikor láttam, hogy milyen remek lett, mert tudtam, hogy mennyire fontos ez a bátyámnak. Ráadásul ott volt az az érzés, hogy tudok kapcsolódni a könyvhöz. Az elbeszélés első szám egyes személyben íródott, és elég sokáig Reacher nevét sem tudjuk meg, de már előtte is azt éreztem, hogy én ismerem ezt a fickót, valami egészen mély, alapvető szinten. A másik könyv, amely számomra különleges, a Néma város. Megvan benne minden összetevő, ami miatt kedveljük a Reacher-történeteket – a megragadó helyszín, a mindent átható rejtélyesség, a fantasztikus karakterek, az izgalmas (és részben felkavaró) cselekmény, az erőteljes próza, az akciójelenetek, az az érzés, hogy itt igazságot szolgáltattak – ráadásul úgy érzem, hogy ennek a könyvnek a nyelvezete líraiabb volt, és esztétikailag is kielégítőbb. 

Mit fognak érezni az emberek, ha elolvassák ezt a legújabb könyvet?

L. C.: Megkönnyebbülést és megelégedést, hogy igazságtétel történt, és a rosszfiúk nemcsak egy kis szóbeli megrovásban részesültek.

A. C.: Igen, ezt mind – és még többet fognak majd akarni! 

Mit tartogat a jövő Jack Reacher számára?

L. C.: Mint mindig, ez most is az olvasóktól függ. Ha ők akarják a folytatást, mi szolgálni fogunk vele!

A. C.: A legnagyobb örömmel.

Köszönet az interjúért a General Press Kiadónak. 

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Lee Child a testvérének adja tovább Jack Reacher karakterét

...
Nagy

5 krimi a júniusi Nincs időm olvasni kihívásra

A Nincs időm olvasni kihívás júniusi témája a krimi. Öt izgalmas, csavaros, friss krimit ajánlunk a nyár első hónapjára. 

...
Hírek

Mást olvasnak a nyomtatott, illetve a digitális könyvek szerelmesei

Először kerültek be az ekönyv kölcsönzések adatai az Egyesült Királyság könyvtárainak éves összesítésébe. Mint kiderült, a kölcsönzések alapján elég mást olvasnak azok, akik a digitális könyveket preferálják, mint azok, akik a nyomtatottban hisznek.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

A hét könyve
Kritika
Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

Olvass!
...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Otthonosság és idegenség Görcsi Péter debütáló regényében – Olvass bele!

Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Olvass bele a regénybe!

...
Beleolvasó

Szöllősi Mátyás regényében egy fizikusnőé a főszerep [KÖNYVRÉSZLET]

Szöllősi Mátyás új kötetének első része a család-, a bűnügyi és a lélektani regény emlékezetes ötvözete. Olvass bele!

...

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: A család olyan, mint egy falka

...

A Szegény párákban Frankenstein, a szex és Mary Shelley is a ma nőjéről beszélnek

...

Ezt senki nem mondta – Nádasdy Ádám: Lássa az a gyerek, hogy én is ember vagyok

Polc

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

...

Denene Millner két anya és egy lány sorsán keresztül számol le a tökéletes nő mítoszával

...

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

...

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

...