Legutóbb a felnőttkori szülő-gyermek kapcsolatokról szóló könyvekből válogattunk, most pedig azokból a kötetekből adunk ízelítőt, melyek a gyermek szemszögéből mesélik történeteiket, melyeknek középpontjában egy-egy gyermek vagy kamasz áll, de hangsúlyozottan nem ifjúsági irodalomként számba vehető könyvek. A felnőttétől eltérő nézőpont általában egészen eredeti és különleges világlátást és világértelmezést eredményez, így ezen regények mindegyike frissítő, a megszokott pozíciónkból kibillentő olvasmány, a világ felmérése a gyermek perspektívájából.
Georg Klein: Gyermekkorunk regénye
A német prózaíró, Georg Klein a Lipcsei Könyvvásár Irodalmi Díját is elnyerő szövege, a Gyermekkorunk regénye a hatvanas évek elejére repít, ahol egy hat-tíz évesekből álló lakótelepi kis gyermekbanda különösen izgalmas és kissé szürreális nyári kalandjába nyerünk betekintést. A 2010-ben megjelent, Horváth Géza által fordított kötet nagyon különleges nyelvi univerzumot épít, különös csemege az irodalom kísérletezőbb változataira fogékony olvasóknak. Már elbeszélője is rendkívüli, hiszen a gyermekcsoport történetét egy olyan narrátor meséli, aki soha meg nem született (magzat), mégis mindenről tudomása van, különleges ötvözte a mindentudó és az én-elbeszélőnek. A furcsa narrációs technika, a gyermeki perspektíva és a gyakorta váltakozó idősíkok azt eredményezik, hogy a történetben a valóság és a valóságon túli tapasztalatok összekeverednek, az olvasó nehezen tudja szétszálazni őket. A Gyermekkorunk regénye nem ifjúsági regény, nagyon is felnőtteknek szóló olvasmány a gyermekkor kalandos időszakából, sokszor sötét, érthetetlen, megmagyarázhatatlan eseményekkel. A nyugatnémet lakótelep mint háttér, és a felbukkanó felnőttek (második világháborús veteránok) ráadásul szociográfiai és történelmi mélységet is adnak a kitartó befogadót kívánó, rétegzett regénynek, mely – a fülszöveg szerint – „a valóságos mert hihető és logikusan követhető történéseket mágikus-szürreális szférákba ragadja, és amelyben a gyerekek igaz fantáziavilágába olvasztott valós világ valamiféle magasabb szintű realitássá válik.”
Nicolas Mathieu: Gyermekeik is utánuk
Harminc évtizeddel későbbre, de ugyanúgy a gyermekkor tájaira vezet a Gyermekeik is utánuk, a francia Nicolas Mathieu könyve, mely jövő hónapban magyarul is megjelenik Király Katalin fordításában. A főhős, a tizennégy éves Anthony, és az 1990-es évek nyarai, az első szerelem, a felnőtté válás évei állnak a középpontban. Nemcsak a felnövekvés regénye, hanem a kilencvenes évek Franciaországának korrajza is, mellyel a szerző elnyerte a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. A „coming of age” történet Franciaország keleti felén játszódik, egy, a világ által kissé már meghaladott helyen, az ipar által kihasználatlan, elhagyatott kohók kisvárosában. A társadalomrajz mellett a legfontosabb a kamaszkor plasztikus megragadása, a szexualitás, az erőszakosság, a sérülékenység különös egyvelegének bemutatása, a felnőtté válás disszonáns érzelmeinek feldolgozása. Az elfeledett vidékeken felnőtt elfeledett fiatalok regénye, mely lakonikus, tárgyilagos nyelven szól arról a néhány nyárról, melyek sora a Nirvana Smells Like Teen Spiritjével kezdődik és az 1998-as labdarúgó világbajnoksággal ér véget.
Paul McVeigh: A jó fiú
A nyári szünet az alapja Paul McVeigh A jó fiú című regényének (fordítója Lukács Laura) is, ám itt nem több, csupán egyetlen nyár áll a középpontban: a tizenkét éves belfasti Mickey életének pár fontos hónapja. Ezúttal a nyolcvanas években járunk, az észak-írországi zavargások legádázabb időszakában, Belfast katolikus negyedében, ahol útikalauzunk egy nagyon érzékeny, álmodozó, az őt körülvevő erőszakos világból kilógó kiskamasz. Az ő gyermeki nézőpontjából figyelhetjük az eseményeket, melyek az írországi polgárháborús időszak mindennapjaiba engednek betekintést. A politikai helyzetnél azonban fontosabb a főhős személyiségfejlődése, a serdülőkor küzdelmei, a szerelem, a szülőkkel (elsősorban az erőszakos, alkoholista apával) való harcok, melyeket kilenc héten át követhetünk nyomon. A kamaszkor már önmagában a kívülállás időszaka, de Mickey esetében ez hatványozottan igaz, ő nemcsak életkora, hanem alapvető személyiségjegyei miatt sem illeszkedik abba a közegbe, melyben él. Csendes, érzékeny, befelé forduló, igazi „jó fiú”, akit nem érdekelnek a gonosz játékok, egymás ugratása, szívesebben ül otthon, játszik a testvérével vagy segít az édesanyjának. „Mássága” (mely talán szexuális orientációjával is összefügg, bár ezt csak lebegteti a szöveg, nem lehetünk benne biztosak) megnehezíti az életét egy olyan világban, ahol az erőszak, a hatalom és az erő az elsődleges igazodási pontok. Lendületes, sodró olvasmány egy outsider kiskamasz szemszögéből – sok humorral, mégis letaglózó, szívszaggató részletekkel.
Claudiu M. Florian: Játszadozások kora
Az ír szerző regényénél egy évtizeddel korábbra visz vissza az erdélyi szász-román vegyescsaládba született Claudiu M. Florian könyve, a Játszadozások kora, mely 2016-ban elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A Koszta Gabriella által fordított kötet is egy gyermek, egy óvodás nézőpontján keresztül láttatja Románia történelmének egy darabkáját. 1973-ban járunk, Brassó közelében, a kommunista Románia tájain - mindez egy kisfiú nézőpontján keresztül, azon átszűrve jelenik meg. A gyermek még kicsi, nem sokat ért a szülők, nagyszülők, szomszédok dialógusaiból, csak közvetíti azokat, és egyfajta mágikus, gyermeki értelmezéssel igyekszik is interpretálni őket. Az ő tudatán keresztül szűrődnek be a Ceausescu-időszak történései, melyekből egy hatéves természetesen keveset ért. A regény önéletrajzi ihletésű, a kis elbeszélő az író gyermekkori alteregója, aki multikulturális közegben, ugyanakkor diktatúrában nevelkedik, és így próbálja megérteni a körülötte lévő soknyelvű, bonyolult világot: „Nagymama velem, ha csak ketten vagyunk, kizárólag németül beszél – egyébként másként, mint a szomszédokkal vagy a szász rokonsággal. A velem beszélt németje olyan, mint egy puha, egyenes szélű, rojt nélküli repülőszőnyeg, a többiekkel beszélt szász nyelve viszont, mint a szőnyeg nélküli repülőrojtok. Ezzel szemben Nagyapa úgy beszél, mint Voicu doktor és az emberkék a barnásvörös tévében meg a fekete rádióban keresgélt és előcsalogatott műsorokban.”
A könyvek az Európai Unió Kreatív Európa programja támogatásával jelentek meg magyar nyelven.
