Kristian Bang-Foss: A halál Audival jár
Igazi krízisregény A halál Audival jár, melynek hőse egészen kényelmeen ellötyög egy reklámcégnél, míg tudtán kívül fel nem használja egy olasz fasiszta szervezet vezetőjének fotóját az egyik kampányhoz. Rögtön lapátra kerül, ráadásul beüt a gazdasági válság, így lépéskényszerbe kerül, és elvállal egy betegápolói állást egy Waldemar nevű fickó mellett. Ahelyett viszont, hogy a négy fal között tengetnék az életüket, autóba ülnek, hogy felkeressenek egy híres marokkói gyógyítót. "A halál Audival jár szimbólumai bár túlságosan tolakodóak lehetnek, Kristian Bang Foss fekete humora, a dán jóléti rendszer árnyoldalait kifigurázó jelenetei, egyedi hangvétele kellemesen pörgeti előre a sztorit" - írtuk kritikánkban. A szerzővel ITT interjúztunk.
Nathan Filer: A zuhanás sokkja
Nathan Filer évekig írta A zuhanás sokkját, és sokat merített azoknak az éveknek a tapasztalatából, amikor egy pszichiátriai intézetben dolgozott. Korábbi interjúnkban ugyanakkor fontosnak tartotta leszögezni, hogy nem azért ment ápolónak, hogy kutatást végezzen a regényéhez: "Egyáltalán nem sztorikra és karakterekre vadásztam, de a regény annyiban persze reflektál a munkámra, hogy első kézből tapasztalhattam meg, milyenek a mindennapok egy ilyen intézményben." Hősének, a skizofréniával küzdő Matthew-nak bár igazán nehéz dolgokon kell keresztülmennie (gyász, bűntudat, stb.), Filer nem akart búskomor kampányregényt kiadni a kezéből, és abban bízott, hogy könyve inkább a Zabhegyező-típusú narratívák sorába illeszthető be. Kritikánkat ITT olvashatjátok, a teljes interjúért pedig katt IDE!
Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik
Ioana Pârvulescu hősei arról a jövőről álmodtak, ami a mi jelenünk. A bukaresti közép- és felsőosztály az 1897-es év utolsó napjait éli, tagjai látszólag elégedettek az életükkel, mindennapjaikba ugyanakkor egy fura cipős idegen felbukkanása és egy tragikus párbaj hoz izgalmakat. Az élet pénteken kezdődik egy irodalmi krimi, amelynek nincs feltétlenül feloldása. Mindeközben sóvárog egy olyan kor után, amelyben az emberek olyasminek voltak a birtokában, amely alapesetben hiánycikk a hétköznapjainkban - ez pedig az idő. Karanténidőszakban már csak ezért is érdemes lehet újraolvasni a könyvet (kritikánk róla ITT olvasható).
Ian McEwan: A gyermektörvény
Elképesztő morális dilemmát tárgyal Ian McEwan regénye, amelynek kiskorú, leukémiás hőse nem akarja, hogy megmentsék. Hogy a fiú akarata ellenére közbeavatkozhatnak-e az orvosok, azt egy Fiona Maye nevű bírónőnek kellene eldöntenie. Bár McEwan többször hangsúlyozta, hogy A gyermektörvény fiktív történet, olvasását nem könnyíti meg, hogy az abban szereplő bírósági ügyeket valós perek inspirálták. Sok idő mindenesetre nincs a mérlegelésre, hiszen a fiú állapota óráról órára romlik. Az ítélet megszületik, de - mint azt kritikánkban írtuk - az még nem a végkifejlet, csak egy fontos állomása a regénynek.
Szczepan Twardoch: A király
A lengyel Szczepan Twardoch regényében az öreg Mojżesz Bernsztajn emlékezik vissza gyerekkorára, amikor a háború előtti Varsóban egy Jakub Szapiro nevű sztárbokszoló vette a szárnyai alá. Utóbbi a Koma nevű maffiavezér jobbkeze és intézőembere, rajta keresztül pedig az olvasó is nyakig merülhet a csillogással, pénzzel, rettegéssel és mocsokkal teli alvilágban. Közben persze a mindennapokba egyre inkább beszüremkedik a történelem, a társadalom ezer részre szakad, és látszólag mindenkit csak az egyéni érdeke igazgat. Twardoch története ugyanakkor nem egy sima gengszterregény, és még arra is maradt kreatív energiája, hogy egy hatalmas narratív csavarral a feje tetejére állítson mindent.
Janne Teller: Minden
Janne Teller elsősorban fiataloknak szóló könyvei élénk vitát kavarnak a világban. Elég, ha csak a Semmi körüli nemzetközi botrányokra gondolunk – a ma már kötelező olvasmánnyá avatott regényt először még a nagyon toleráns Dániában is betiltották. (A szerzővel készített interjúnkat ITT tudjátok elolvasni.) A dán írónő Minden című novelláskötetében is olyan konfliktusokat helyezett a középpontba, melyek mindannyiunkat érintenek. Mi kényszerít például egy fiatalembert arra, hogy erőszakot alkalmazzon? Meg lehet-e érteni az intoleranciát és a szélsőségességet? A bosszú mikor elfogadható indíték? Bár Teller szerint látszólag az erőszak a novellák közös pontja, írásai inkább azt mutatják meg, mit hoz a felszínre az erőszak. A kötetbe olyan szöveg is került, amit eredetileg felnőtt olvasóknak szánt, ám az író úgy érzi, ezzel a novellagyűjteménnyel elmondott mindent, amit a benne élő fiatal felnőtt hangja mondani akart. A Semmi egy borzalmas hely volt, ahol semminek nem volt értelme, a Minden viszont „a mindenkori emberiség kiapadhatatlan tava”, ahol mindennek van értelme. Olvassátok el a kötet utószavát.
Jana Benová: Café Hyena
Pozsony külvárosának panelrengetegében játszódik Jana Benová különös hangulatú kisregénye, a Café Hyena. A szimbolikus városrészben sok furcsaság történik: a polgármester fizet a lakóknak azért, hogy kimenjenek az utcára, nehogy a turisták megijedjenek az ürességtől; a gyerekkori traumáikkal küszködő emberek megvakulnak a kilátástalanságtól, lebénulnak a tehetetlenségtől, és – azok, akik nem költöznek el – előbb-utóbb mind a Sárga Házban végzik. A történet két fiatal értelmiségi párról szól. A négy céltalanul sodródó művészlélek, Elza, Ian, Rebeka és Elfman, minden napjukat a Duna-híd lábánál lévő Café Hyenában töltik, ahol esznek, isznak, regényeket írnak és álmodoznak egy jobb életről, amely mentes a múlt terheitől és a jelen depressziójától.
Javier Marias: Rossz kezdet
A Rossz kezdetben Javier Marias a spanyol polgárháború következményeit dolgozza fel, amelynek apja is áldozatul esett. Ahogy a diktatúra okozta sérülésekről beszél, lassan egy másik háborús színtért is felfed: a rossz házasságot. Hol a határ múlt és jelen között? Fontos ismernünk a múlt bűneit? Mennyire lehetnek hatással jelenünkre? A könyvről kritikánkban ezt írtuk: „A Rossz kezdet már az elején úgy megragadja az olvasó figyelmét, hogy utána egy pillanatra sem engedi el, aki így a történet résztvevőjévé válik. Mikor főnöke megbízza fiatal titkárát, hogy derítsen ki minél több információt a család egyik barátjáról és annak múltjáról, a fiú a kémkedés során nem csak a diktatúra éveiben elkövetett bűnökkel szembesül, de megbízója szörnyű házasságát is közelebbről megismeri. Az írói trükk, hogy a bűn éppúgy megjelenik a társadalomban – és így felépül egy korszak regénye –, mint az egyén legintimebb kapcsolataiban. Mintha Marías azt mondaná, hogy a tömeg előtt az igazság fejet hajt, így nem lehet kollektív igazságot szolgáltatni, azonban nagyobb bűn nincs, mint az, amit szeretteink ellen követünk el. Mariástól nem szokatlanul sorra jönnek a fájdalmas dolgok, halál, szeretet és összetörés, kiszolgáltatottság és magányosság.” Olvassatok bele a kötetbe ITT.
Rosa Liksom: Ideglenes
Monológszerű, groteszk és olykor egyenesen kegyetlen hangvételű egypercesekből áll Rosa Liksom Finlandia-díjas író Ideglenes című kötete. A tömör és frappáns szövegek éleslátó fekete humorral ragadják meg a nyugati társadalmak visszásságait, s a peremre szorult emberek sorsát. Az abszurd történetek főként olyan emberek életét mutatják be, akik a függőség, a munkanélküliség vagy egyéb nehézségek miatt kiszorultak a szociális térből. Rosa Liksom az Ideglenesről ezt mondta interjúnkban: „Azért írtam meg ezeket a történeteket, mert a nyugati világban az emberek két osztályra oszlanak: miközben a gazdag emberek egyre gazdagabbak lesznek, a szegények egyre szegényebbek. A köztük lévő szakadék minden nappal növekszik. Az északi országokban volt egy eszménk az egyenlőségről és a jóléti társadalomról, és mindkettő nagyon fontossá vált számunkra. (…) De most ez a rendszer össze fog omlani az egész világon. A helyzet azért szörnyű, mert, ha a gazdagok és szegények közötti megosztó folyamat fennmarad, az fasizmushoz fog vezetni, ugyanis ez az állapot erős nacionalizmust fog generálni az emberekben, s felébred az igény az erőskezű vezetőkre.”
Olga Tokarczuk: Hajtsad ekédet a holtak csontjain át
A Nobel-díjas Olga Tokarczuk regénye egy különös, kifordított krimi, amelyben a gyilkosok válnak áldozattá. A Hajtsad ekédet a holtak csontjain át egy gyilkossági rejtély és egy sötét feminista komédia keveréke. A történet egy sziléziai faluban játszódik, ahol az egyik lakó különös körülmények között meghal. Szomszédja, egy nyugdíjas tanítónő nyomra bukkan, amelyet ugyan elárul a rendőröknek, de senki nem hisz neki, leginkább azért, mert bolond vénasszonynak gondolják, aki ráadásul túl sokat foglalkozik asztrológiával. Egy újabb haláleset után azonban jó páran meggondolják magukat. A könyvről ITT írtunk.
