Volt-e emlékezetes olvasmányélményed idén?
Kádár Pétertől a Tekergő Habakuk, mégpedig azért, mert borzasztóan fordulatos és megható ‒ annak ellenére, hogy gyerekeknek szóló mese.
Van-e olyan író és/vagy dalszerző, aki középiskolás korod óta fontos neked, akinek azóta is várod a friss megjelenéseit?
A HIPERKARMA ilyen, elsősorban a szövegeik miatt.
Ha a világirodalom történetéből bárkit elhívhatnál a Margófesztre, hogy megegyetek a zalai dombok között egy-egy tál dödöllét, akkor kit választanál, és mi lenne az, amit feltétlenül szeretnél megkérdezni tőle?
Talán Kosztolányit, de nem lenne konkrétum, amit megkérdeznék tőle,
csak lógnék vele egy picit.
Tegyük fel, hogy létezik egy fesztivál, ahol a ráadás előtt a frontemberek felolvasnak egy verset vagy egy prózarészletet. Te kinek a művéből olvasnál fel a rendezvény headlinereként?
Tegnap, a Született feleségekben volt egy jelenet, amiben elhangzott Mary Elizabeth Frye Ne jöjj el sírva síromig című verse az nagyon tetszett, most épp az lenne.
Melyik az a szöveged, ami különösen közel került hozzád az évek során, és van-e olyan sorod, amit ma már másként írnál meg, esetleg olykor másként is adsz elő?
Olyan, ami évek során hozzám tapadt, talán nem volt. Jelenleg egy még kiadatlan dal egyik sorát érzek sokszor a magaménak. Úgy szól, hogy
„hazamennék, de már itthon vagyok”.
Ha csenhetnél egy sort, egy rímet vagy egy refrént a Margófeszt egy másik fellépőjétől, akkor mi lenne az?
A Galaxisoktól a Galaxisok című dalt egy az egyben. De csak akkor, ha utána elfelejthetem, hogy elloptam.
Ha a nyári fesztiválszezon után kivehetnél egy hónap szabadidőt, amit régi klasszikusok és friss könyvsikerek olvasására fordíthatnál, melyik műveket választanád?
Ami elém kerül, és tetszik a borítója meg a címe!
