Volt-e emlékezetes olvasmányélményed idén?
Turi Tímea Egyszerre egy beszéljen című verseskötete egészen padlóhoz vert. Picinek álcázott nagyversek vannak benne, az apró dolgok létköltészete az. És 30 év után újra olvastam Szabó Magda Mondják meg Zsófikának című ifjúsági regényét. Tanulságos könyv, egy igazán nagy író szeretnivaló kötete, sok nagy pillanattal és hibával. Elővettem újra az Iskolát is, és aggódtam, de nincs baj. Mármint velem, azt gondoltam, hogy Ottlik bekezdései a helyén vannak, de hogy én még mindig értem-e, attól féltem.
Szerencsére még nekem is mindig remekmű.
Van-e olyan író és/vagy dalszerző, aki középiskolás korod óta fontos neked, akinek azóta is várod a friss megjelenéseit?
Hogyne, sokan vannak, nem akarok felsorolást tartani. De egy Spiró kötet mindig ünnep, akkor is, ha egy rövid esszében mereng az Eötvös Collegium ürügyén. Vagy Kemény lírája, akkor is felkavar, ha önmagát értelmezi, és néha félreérti a saját versét. Vagy szerintem félreérti. Néha éppen az apró finomságok izgalmasabbak, mint a nagy művek.
Ha a világirodalom történetéből bárkit elhívhatnál a Margófesztre, hogy megegyetek a zalai dombok között egy-egy tál dödöllét, akkor kit választanál, és mi lenne az, amit feltétlenül szeretnél megkérdezni tőle?
Móricz Zsiga bácsit hívnám, és mikor megette a második tál dödöllét is, a Tükör-füzetekről kérdezném, elmesélném neki, hogy bántak vele az örökösei, és megkérdezném, hogy tényleg arra szánta-e a titkos életművét, hogy nyolcvanhárom évvel a halála után még mindig hozzáférhetetlen legyen. Vagy Adyról kérdezném. Annak fényében, amit az 1939-es naplókban ír róla.
Melyik az a szöveged, ami különösen közel került hozzád az évek során, és van-e olyan sorod, amit ma már másként írnál meg, esetleg olykor másként is adsz elő?
Egy mű sosincs készen, ha megbonthatnám a szerkezetét, bármibe belenyúlnék, örökké írnám, javítanám, valószínűleg addig, amíg szét nem esne darabjaira. Azért jó, hogy létezik határidő, és egyszer késznek van nyilvánítva a szöveg, mert egyáltalán van.
Ha csenhetnél egy sort, egy rímet vagy egy refrént a Margófeszt egy másik fellépőjétől, akkor mi lenne az?
Éppen a máskor fecsegő, ömlő, rímkényszeres Bérczesi Robinak van ez a négy tömör sora: „mikor aztán eljön majd a nap / amikortól nem mozdulhatok / temetetlen nem hagynak, hiszen / temetetlen nem marad halott”. Pazar. Ezt szívesen elvállalnám.
Ha a nyári fesztiválszezon után kivehetnél egy hónap szabadidőt, amit régi klasszikusok és friss könyvsikerek olvasására fordíthatnál, melyik műveket választanád?
Az új Krusovszkyt nagyon várom. De nem azért nem olvasom, mert nincs szabadidőm (mert sosincs), hanem, mert benne vagyok a regényemben és vannak tiltólistás szerzők, akiket regényírás közben nem olvasok.
