Fotó: Bende Csaba
A napsütötte rész című új album január 29-i megjelenése után (PREMIER az Indexen itt), április 12-én érkezik Bérczesi Róbert, a hiperkarma frontemberének életrajzi könyve Én meg az Ének – behúzott szárnyú felfelé zuhanás címmel. A kötetet Kiss László jegyzi szerzőként, a könyvet a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatják majd be.
Kiss László, Bérczesi Róbert: Én meg az Ének - behúzott szárnyú felfelé zuhanás
Athenaeum Kiadó, 2019, 350 oldal, 3999 HUF
A hiperkarma zenekar énekesének-frontemberének-szövegírójának pályája igen tanulságos: az idén negyvenhárom éves Bérczesi Róbert élete egy poklokat megjárt, erősen magának való fiatalember sajátságos küzdelmeinek története. A kötetből nem csupán a kábítószerekkel démoni csatát vívó tehetséges művész élettörténete bontakozik ki, de korrajzot is kapunk. Egy alföldi kis tanyától a Mecsekig, majd a pezsgő Budapestig utazunk, háttérnek pedig ott a kései Kádár-kor, majd a rendszerváltás környéki és utáni Magyarország. A könyvben rengeteg szórakoztató, sokszor meghökkentő anekdotát olvashatunk filmekről, zenékről, zenészekről, miközben bepillantást nyerhetünk Bérczesi Róbert alkotóműhelyébe is.
„A dob+basszus kislemez megjelenése 2000. augusztus 5-ére esett, és mivel ezen a szombati napon adtuk a hiperkarma első koncertjét is a Szigeten, ezt a napot tekintjük a zenekar születésnapjának. A 1G Records, mint akkoriban sok más kiadó, minden frissen piacra dobott kiadványa mellé szórólapokat és plakátokat is gyártatott. Tojáspapírra nyomott, csillogó, fehér alapon piros logós hiperkarma-plakátunk volt, baromi jól nézett ki. A 1G-s zenekarok szórólapjait meg különösen szerettük, akárhányszor csak a kiadóban jártunk, mindig fölmarkoltunk belőlük egy jó nagy adagot, mivelhogy tökéletes filteralapanyagnak bizonyultak. A cigisdobozt nem lehet a végtelenségig hajtogatni, a papírlap meg túl vékony, arról nem is beszélve, hogy szívnánk vele együtt a kátrányt is, a 1G-s szórólapok viszont mind anyagukat, mind vastagságukat tekintve tökéletesen alkalmasak voltak spanglifilternek, egyetlen ilyen szórólapból nyolc tip kijött. A tekerés akkorra már tényleg komoly problémának számított, előfordult, hogy felforgattuk az egész lakást, mire sikerült filternek való papírt találnunk. A szórólapokkal ez a gond egy időre megszűnt, sőt vérszemet kaptunk: kitaláltuk, hogy a hiperkarma-szórólap legyen eleve perforált, mint a bélyegek, hogy ne kelljen vacakolni a tépkedéssel, maguktól váljanak le a kis darabkák, hogyha valaki tekerni szeretne.” (részlet az Én meg az Ének című könyvből)
Olvassatok el egy hosszabb részletet a könyvből:
ksz részlet.doc by on Scribd
