A záporokkal tarkított késő délutáni beszélgetés Bérczesi alkotói módszereire vonatkozó kérdéssel indult, a válaszból kiderült, hogy a magát elsősorban szerzőként, és csak másodsorban előadóként definiáló művész a belső hangoknak adja át az irányítást olyankor, amikor dalokat szerez. A szövegeket, a zenét egyaránt a „jövőből diktálják” neki, az ő tehetsége abban áll, hogy képes pár lépéssel lemaradni, és hagyni, hogy a dal vezesse őt, ne pedig ő akarja mindenáron megírni a dalt. A dalszövegek kapcsán arra is kitért, hogy kisgyermek kora óta író akar lenni, jelenleg is dolgozik egy sci-fin, melyet élete főművének szán. A science fiction egy színdarab formájában íródik, melyből már kész is vannak dalbetétek (Finálé). Ezután a tavalyi évben készült Karanténlemezről beszélt, melyet szerinte nagyon kevesen, mindössze pár ezren hallgattak meg, pedig a legsikerültebb alkotásának tartja. Ennek kapcsán említette, hogy az írás, a zeneszerzés számára terápia is, és a kezdeti albumok borongós, depresszív világától egyre inkább a napsütötte témák felé kíván fordulni, az élet örömeiről szeretne zenélni. Arra a kérdésre, hogy melyik az értékesebb, azt válaszolta, hogy mindegy, majd kifejtette, hogy ez a mindegy szinte a világ összes kérdésére megfelelő válasz lehet.
Bár a keménydrogokkal teli múltjáról nem akart beszélni (mivel unalmasnak találja már egy ideje a témát), mégis érintették, hiszen a kötetben nemcsak a dalszövegek, hanem az egyes albumok és dalok keletkezésének körülményei is olvashatók, és így a drogokkal teli húsz év sem maradhatott ki ezekből a leírásokból. Bérczesi a tőle megszokott módon ezúttal is nagyon őszintén beszélt az életéről, küzdelmeiről, újjászületéseiről, azt is megosztotta a közönséggel, hogy augusztusban lesz az első évfordulója annak, hogy teljesen tiszta. Majd a drogoktól mentes hétköznapokról mesélt, arról is, hogy bár a tudatmódosító szerek megnyitnak bizonyos kapukat, de „ezeken a kapukon sok olyan hang is beáramlik, amit az ember nem kért”, amit nehezen tud feldolgozni. Tisztán könnyebb az élet és könnyebb az írás is, bár megjegyezte, hogy örülne egy alkotói válságnak is, hogy végre meg tudjon nézni teljes egészében egy filmet, ne kelljen ötpercenként lejegyezni az ötleteit.
Jelenlegi munkái között említette, hogy Müller Péter Sziámival készítenek egy Napi dalok című projektet, amely négy lemeznyi anyagot tartalmaz, és amelynek első darabja szeptemberben fog megjelenni. Arról is beszélt, hogy a Hiperkarmával nem tervez több albumot, elavultnak tűnik a formátum, helyette évi négy dal megjelenését tűzte ki célul. Az első ezek közül a zenekar fennállásának 21. évfordulóján jelenik majd meg augusztusban, egy klip kíséretében, címe pedig a Falon túl lesz. A „titkokkal és sugallatokkal” dolgozó Bérczesi Fekete Gy. kitartó kérdéseinek hatására saját magáról is beszélt mélyen és hosszasan. Kiderült, hogy ő egy igazi „loner”, egy „magányzó”, befelé forduló és otthonülő alkat, aki egészen kicsi korától nagyon jól elvan magában, akinek a klasszikus rocksztárélet kliséi mind megvoltak az életében, mégsem extrovertált, a közönség szeretetével könnyen bánni tudó személyiség. Olyan valaki, aki mindig kívülről látja önmagát és akinek folyamatosan hangok harcolnak a fejében. Ennél a résznél az esten viselt Autista vagyok feliratú pólóra is kitért, saját magában is felfedezni vél bizonyos autista vonásokat. Isten meghatározó szerepéről, édesanyjához való viszonyáról is beszélt, de a Beatles történetét feldolgozó könyv óriási hatását és a komlói magányos, elszigetelt éveket sem hagyták ki a beszélgetésből, amely összességében nem annyira a DaLSZöVeGKöNYVRől, mint inkább Bérczesi Robiról magáról szólt, de a kettő olyan szorosan összefonódik, hogy valószínűleg senkiben sem maradt hiányérzet a közel egyórás beszélgetés végén.
