Jordan B. Peterson szerint a művészek rendet teremtenek a káoszban

Jordan B. Peterson szerint a művészek rendet teremtenek a káoszban

Peterson szabályai – most március óta már 24 van neki – rengeteg embernek nyújtanak iránymutatást, és majdnem ugyanannyian háborodnak fel rajta. Aki semmi egyebet nem hallott még Jordan B. Petersonról, azt valószínűleg mégis, hogy megosztó figura. Az emberek szerte a világon vitáznak vele, vagy vitáznak róla. A két könyvét (közvetlenül egymás után) végigolvasva én is álltam hol ezen, hol azon az oldalon, és a skála két pólusa között mindenhol, épp ezért elsősorban talán nem is arról számolnék be, mit, hanem arról, hogy hogyan állít a szabályok megfogalmazásakor. Nem egy-egy szabályt emelnék ki, hanem egy módszert, egy szemléletmódot – ami irodalomterapeutaként hozzám különösen közel áll.

Jakobovits Kitti | 2021. április 29. |

Jordan B. Peterson
12 szabály az élethez - Így kerüld el a káoszt!
Ford.: Horváth M. Zsanett. 21. Század Kiadó, 2018, 430 oldal
-

Történetek a szabálytanulás eszközeként

Bibliai történetek, esetek a saját klinikai praxisából, Harry Potter – második könyvében talán velük szemlélteti leggyakrabban az egyes szabályok lényegét. Peterson mesélve magyaráz, ahogy azt természetesen sokan mások is teszik, és nem véletlenül: a történetmesélés figyelemfelkeltő, megértést és emlékezést segítő, és szoros érzelmi kötődést lehet vele kiváltani a mondandónk (vagy mi magunk) és a hallgatóságunk között. Az utóbbi években a marketingvilág kezdte előszeretettel használni a storytelling kifejezést, mint egy olyan egzotikusnak hangzó eszközt, ami garantáltan ráveszi az embereket arra, hogy ránk figyeljenek, vagy megvegyék, amit árulunk. Pedig nincs ebben semmi egzotikus, ahogy arra Peterson is sokszor rámutat, tulajdonképpen ezt csináljuk több ezer éve.

Történetekkel kommunikálunk, történetekben raktározzuk, és történetek által értjük meg a világot.

Mindezek által a történetek a szabálytanulás eszközévé is válhatnak: 

“Megfigyelhetjük magunkat, ahogy egy tudós tenné – vagy még alaposabban, ahogy egy történetmesélő. Aztán elmondhatjuk egymásnak a történeteket. A történetek már a megfigyelt viselkedés desztillált párlatai (ha nem azok lennének, senkit sem érdekelnének; a mindennapi cselekedetek felidézéséből nem lesz jó történet.). Ha elkészült egy történet, elemezhetjük, kereshetünk benne mélyebb mintázatokat és szabályszerűségeket. Ha az elemzés sikeres, az anekdotákon keresztül általánosíthatunk szabályok megalkotásával, majd tudatosan megtanulhatjuk követni ezeket a szabályokat.” 

Ezzel Peterson tulajdonképpen meg is magyarázta, ő maga miért nyúl ennyiszer a különböző történetekhez, amikor a mondandója illusztrálására van rájuk szüksége. A példáit olvasva elemezhetjük azokat, összevethetjük saját tapasztalatainkkal, felfedezhetünk bennük alapvető szabályrendszereket. Aztán dönthetünk arról, milyen viszonyt alakítunk ki velük kapcsolatban, követjük-e ezeket a szabályokat, vagy sem. Ezt az utolsó lépést személy szerint pontosabbnak és árnyaltabbnak érzem, mint ami az idézetben szerepel, hiszen az csak arról szól, hogy végül megtanulhatjuk követni a történetekből kirajzolódó szabályokat. Reálisabb az a forgatókönyv, hogy

a történetek megértése és a bennük rejlő szabályok felmérése után az embernek lehetősége van arról dönteni, azonosul-e velük vagy sem.

Ugyan Peterson több helyen is beszél arról, hogy a szabályait nem kötelező kinyilatkoztatásként értelmezni és szó nélkül követni, néha mégsem sikerül tartania ezt az álláspontot, és ahogy a fenti esetben is, eléggé kizárólagosan fogalmaz.

Szinte irodalomterápia

“Ha elmélyedsz a művészetben (és az irodalomban és a humán tárgyakban), azt azért teszed, hogy megismerkedj a civilizációnk kollektív bölcsességével. Ez nagyon jó elképzelés – sőt, inkább szükségszerűség –, mert az emberek már igen régen kitalálták, hogyan kell élniük. Amit létrehoztak, az furcsa, ugyanakkor elképzelhetetlenül gazdag is, szóval miért ne használnánk útmutatóként? A jövőképed ettől csak tágabb lesz, terveid pedig átfogóbbak. Számottevően intelligensebben és teljesebben fogsz felmérni más embereket. Hatékonyabban gondoskodsz magadról. Jobban megérted a múltban gyökerező jelent, és óvatosabban jutsz következtetésekre. A jövőt is konkrétabb realitásként kezeled (mert kifejleszted magadban a hiteles időérzékelést), és kisebb eséllyel adod át magad az impulzív élvezeteknek. A hozzáállásodnak lesz mélysége, komolysága, átgondoltsága. Pontosabban fogalmazol, és más emberek nagyobb valószínűséggel figyelnek majd rád, s működnek együtt veled produktív módon, ahogyan te is velük. Sokkal inkább a magad ura leszel, nem pedig holmi tompa és szerencsétlen eszköz a kényszer, a divat, a hóbort és az ideológia markában.” Ez az itt idézett gondolatmenet súrolja az irodalomterápia néhány alapvető hatásmechanizmusát. Összefoglalva és leegyszerűsítve ez az irodalom (és a művészet) önismeretfejlesztő “funkciója”. 

A szakmában ezeket a tényezőket, ha nem kíséri tudatos és szakember által vezetett feldolgozás, spontán hatásoknak nevezzük:

azokat a módokat, ahogy egy mű abban a képletben hat ránk, amiben csak ő és mi vagyunk.

Amiről itt Peterson beszél, az az  – időben és térben  – körülöttünk lévő világ alaposabb megértése, a gondolkodásmódunk árnyaltabbá és megfontoltabbá válása, és a kommunikációnk fejlődése. Mindezt a művészetben való elmélyüléssel, így például az irodalmi művek olvasásával érhetjük el. Az irodalomterapeuták is ezt csinálják: egy-egy segítő folyamatban a személyes fejlődés, az önismeret és a (mentális) egészség érdekében szövegeket olvasnak és dolgoznak fel a kliensekkel.

Művészek káosz és rend között

A káosz és a rend Peterson könyveinek két kulcsszava (Az első könyv címe 12 szabály az élethez – Így kerüld el a káoszt!, a másodiké: Túl a renden – Újabb 12 szabály az élethez). A “jó élet” egyik végpont felé sem billen el túlságosan (pontosabban nem is tud elbillenni), így valahol a kettő között található. És Peterson szerint a művészek is ott vannak. Fontos szerepet tulajdonít nekik, mégpedig

azoknak a felderítőknek szerepét, akik feltérképezik, és alkotásaik által renddé formálják a káoszt a többiek számára:

“A művészek azok az emberek, akik ott állnak a frontvonalban, amikor az ismeretlen tudássá alakul. Önként hatolnak be az ismeretlenbe, fogják egy darabját, és átalakítják valamilyen képpé. [...] A lényeg, hogy fizikálisan, kommunikálható módon, de nem szavakkal értelmezik a világ manifesztációját mások számára. [...] És utánuk jönnek az értelmiségiek, filozófiával és kritikusi vénával felvértezve, hogy összefoglalják és kifejtsék a mű jelentését és szabályait.” 

Jordan B. Peterson
Túl a renden - Újabb 12 szabály az élethez
Ford.: Dufka Hajnalka, 21. Század Kiadó, 2021, 368 oldal
-

A kreatív emberekre úgy tekint, mint azokra a pionír élőlényekre, amik egy adott területen elsőként jelennek és telepednek meg, miután azon a területen az élet valamilyen okból kipusztult. Tulajdonképpen azokról a fajokról van szó, amelyek elkezdik visszaállítani a rendet és létrehozni az életet. Konkrét fizikai értelemben is gondol a művészek pionírságára és rendteremtő erejére, ami alatt Peterson azt érti, ahogy egy-egy városban jól megfigyelhetően kialakulnak művésznegyedek (általában a “lerobbant, szebb napokat látott, nem túl jó hírű” részeken), amik felkeltik a többiek érdeklődését: szépen lassan egyre több ember látogatja ezeket a helyeket, ehhez alkalmazkodnak az üzleti ágazatok, az infrastruktúra, a turizmus, és “mire észbe kapsz, már el is kezdődött a dzsentrifikáció”. Amint a hely stabillá és kiszámíthatóvá válik, többé nem alkalmas a művészek számára, így ők előbb-utóbb tovább indulnak más körzetek felé. A művészek természetes élőhelye az a határvidék, ahol a káoszt renddé alakítják. 

De természetesen nemcsak fizikailag, hanem társadalmi, és kollektív lélektani szempontból is értelmezhetjük az úttörő szerepet. “Ez a határvidék nagyon durva és veszélyes hely tud lenni. A művész folyamatosan azt kockáztatja, hogy belezuhan a káoszba ahelyett, hogy átalakítaná. Ám ők mindig is ott éltek, az emberi megértés határán. A művészet hasonló kapcsolatban van a társadalommal, mint az álmok a mentális élettel. Amikor álmodsz, nagyon kreatív vagy. Ezért van, hogy amikor felidézel egy álmot, azt gondolod: “Honnan a fenéből jöhetett ez?” Különös és felfoghatatlan, hogy valami megtörténik a fejedben, és fogalmad sincs róla, hogy került oda, vagy mit jelent. Ez igazi csoda: a természet hangja manifesztálódik a pszichédben. És megtörténik minden éjjel. Akárcsak a művészet, az álom is közvetít a rend és a káosz között. Ezért nem értelmezhető. Csupán egy vízió, nem teljesen kész, részletesen kidolgozott produkció. Azok, akik ezeket a félig megszületett látomásokat művészi előadássá formálják, átalakítjuk a számunkra érthetetlen dolgokat olyasvalamivé, amit legalább már képesek vagyunk látni. Ez az előőrsöt alkotó művészek szerepe. A biológiai helyük. Ők az első civilizációs tényezők.”

A mondandónk történetekkel való illusztrálása valóban fontos – ahogy láttuk, több szempontból is: megértet, emlékeztet, könnyít. Mindezek ellenére, hiába vannak velük tele, Peterson könyvei mégsem váltak könnyed, vagy könnyen megérthető olvasmányokká, inkább lassan haladós, minden mondatra odafigyelős szövegek, amelyekhez, legyünk őszinték,

türelem is kell.

Ugyanakkor megéri, hiszen fontos dolgokról szólnak. Szövegei nagyon sok különböző témát érintenek, így nem is gondolom, hogy ki lehet alakítani egy teljesen koherens viszonyulást a könyv egészéhez. Ha valaki veszi a fáradságot, és elmerül benne, biztosan fog találni olyan részletet, olyan üzenetet, amivel azonosulni és fejlődni tud. Nekem ilyenek voltak azok a részek, amelyek megmutatták, az életünknek milyen sok területén jelen vannak a történetek és a művészetek, és hogy gyakran anélkül is támaszkodunk rájuk, hogy ennek tudatában lennénk.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Jordan B. Peterson: A nőgyűlölők prófétája és tömegek pótapja?

Súlyos egészségügyi válsága után új könyvvel tért vissza Jordan B. Peterson, aki az elmúlt évek egyik legellentmondásosabb megmondóemberévé vált. Portrénkban összegezzük, ki ő, mit tanít, miért válhatott olyan népszerűvé, és hogyan reagáltak rá.

...
Hírek

Jordan B. Petersont figurázza ki az új Amerika kapitány képregény?

A népszerű, egyúttal megosztó kanadai pszichológus, Jordan B. Peterson kiakadt, mivel szerinte az Amerika kapitány képregény legújabb száma gúnyt űz belőle, és kijelentéseit a náci főgonosz, Vörös Koponya szájába adja.

...
Beleolvasó

Jordan B. Peterson 12 új szabállyal tért vissza gyógyszerfüggőségéből

A világmegjelenéssel egy időben jelenik meg magyarul Jordan B. Peterson új könyve, a Túl a renden címmel. Tizenkét új szabályt kapnak az olvasók az élethez. Itt egy hosszú részlet az egyensúly szükségességéről.

A hét könyve
Kritika
Nem nagy ügy, szorongunk és élvezzük
...
Nagy

Vámos Miklós új könyvében a múltbéli üzenetek nemcsak kordokumentumok, ma is frissek és aktuálisak

Vámos Miklós Palackposta című kötetébe olyan korábbi publicisztikáit gyűjtötte össze a szerző, amelyek a szocializmusban íródtak, de negyven év távlatából is érvényesek.

...
Nagy

A Nobel-díjas Alekszijevics sok ezernyi hangból, sorsból, élettöredékből komponálja könyveit

A 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége lesz az irodalmi Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics belarusz író, aki könyveiben mindig a valóságot próbálja rögzíteni, legyen szó akár a második világháborút megjárt orosz nőkről, az afganisztáni háború veteránjairól vagy a csernobili katasztrófa túlélőiről. De honnan indult Szvetlana Alekszijevics, ki volt a legnagyobb hatással a munkásságára, a nyolcvanas évek elején miért nem engedték kiadni a könyvét, és miért kényszerült emigrációba? Cikkünkből kiderül.

Szerzőink

...
Ruff Orsolya

Jonas Jonasson: Szituációkat gyűjtök, az agyamban raktározom őket

...
Valuska László

Nem nagy ügy, szorongunk és élvezzük

...
Laborczi Dóra

Vlagyimir Szorokin: Alulértékeltem Putyin őrültségét

Hírek
...
Nagy

Vámos Miklós új könyvében a múltbéli üzenetek nemcsak kordokumentumok, ma is frissek és aktuálisak

...
Szórakozás

Ismerd meg sétálva Nádas Péter Budapestjét!

...
Gyerekirodalom

Asterix kutyája saját képregénysorozatot kapott

...
Zöld

Kiplingnek igaza volt: a farkasok akár a kutyáknál is jobban tudnak kötődni az emberhez

...
Szórakozás

Tom Hanks új regénye egy szuperhősfilm kulisszái mögé visz

...
Podcast

BORDA RÉKA: Minden második ismerősöm abúzus túlélője

...
Hírek

Harry Potter varázspálcájára is lehet licitálni Londonban

...
Hírek

Bereményi Géza Széna tér című költeménye végigfut majd az új emlékparkban

...
Hírek

Tízezer Nádas-kötetet kapnak a diákok az író 80. születésnapja alkalmából

...
Hírek

Alan Rickman felhívta Rowlingot a forgatás előtt, hogy többet tudjon meg Pitonról

...
Hírek

Orosz állampolgárságot kapott Edward Snowden

...
Hírek

Gárdos Péter nem forgathatott filmet, ezért könyvet írt Semmelweisről

Olvass!
...
Beleolvasó

A magányos élet váratlan örömeiről, kikerülhetetlen buktatóiról és hétköznapi csodáiról szól a Tó

Az utóbbi évek egyik legerősebb brit debütálásában Claire-Louise Bennett húsz összefüggő történetben keres nyelvet a magánytapasztalatnak.

...
Beleolvasó

Szaddám főzni akart a katonáira, úgyhogy azt is meg kellett enniük, amit odaégetett

Mit evett Pol Pot, miközben kétmillió kambodzsai éhen halt? Idi Amin valóban fogyasztott emberhúst? És miért volt Fidel Castro egy bizonyos tehén megszállotja? Olvass bele Witold Szabłowski könyvébe!

...
Beleolvasó

A sztálini Szovjetuniójában egy ártatlan balerinából is könnyen a rendszer ellensége válhatott

Akár egy balerinát is "társadalmilag veszélyes" elemnek nyilváníthattak a sztálini Szovjetunióban, és ha ez bekövetkezett, útja a Gulagig vezetett. Nyina Anyiszimova karaktertáncossal ez történt. Letartóztatásának, raboskodásának és meglepő szabadulásának történetét írta meg Christina Ezrahi könyvében. Olvass bele!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Vlagyimir Szorokin: Alulértékeltem Putyin őrültségét

„Tragikus időkben nehéz az oroszoknak az orosz irodalomról beszélni” – Vlagyimir Szorokin és M. Nagy Miklós mégis erre tettek kísérletet tegnap este a Három Hollóban. A beszélgetés során az emigráns orosz írók tragédiája, az oroszok és az erőszak viszonya, valamint a szerző magyarul megjelent szövegei is előkerültek. Beszámolónk.

...
Nagy

Visky András: Van, amikor az Isten egy elveszett gyermek

Az 1956-os forradalom után Visky András református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját – hét gyermekükkel együtt – kitelepítették a Duna-deltával határos Bărăgan sztyeppe egyik lágerébe, majd a Lăteşti lágerbe. Kitelepítés című regényének alapját az otthon és az apa elvesztése, valamint a gyerekkori lágerbeli emlékei adják, melyben biblikus narratíva keveredik az elbeszélő hangján testvérei, valamint az édesanya történeteivel. 

...
Kritika

Az igazi író élet-halál vitára készteti az igazi olvasókat

Hogyan fér meg egymás mellett az irodalom magánya és az élet? Erre a kérdésre kereste a választ Mohamed Mbougar Sarr szenegáli író, aki regényével tavaly elnyerte a Goncourt-díjat. Az emberek legtitkosabb emlékezete a hét könyve, amely egy titokzatos afrikai íróról, egy kánonból kimaradt zseniális botránykönyvről és a nagy mű létrejöttének útvesztőjéről mesél.