Jordan B. Peterson szerint a művészek rendet teremtenek a káoszban

Jordan B. Peterson szerint a művészek rendet teremtenek a káoszban

Peterson szabályai – most március óta már 24 van neki – rengeteg embernek nyújtanak iránymutatást, és majdnem ugyanannyian háborodnak fel rajta. Aki semmi egyebet nem hallott még Jordan B. Petersonról, azt valószínűleg mégis, hogy megosztó figura. Az emberek szerte a világon vitáznak vele, vagy vitáznak róla. A két könyvét (közvetlenül egymás után) végigolvasva én is álltam hol ezen, hol azon az oldalon, és a skála két pólusa között mindenhol, épp ezért elsősorban talán nem is arról számolnék be, mit, hanem arról, hogy hogyan állít a szabályok megfogalmazásakor. Nem egy-egy szabályt emelnék ki, hanem egy módszert, egy szemléletmódot – ami irodalomterapeutaként hozzám különösen közel áll.

Jakobovits Kitti | 2021. április 29. |

Jordan B. Peterson
12 szabály az élethez - Így kerüld el a káoszt!
Ford.: Horváth M. Zsanett. 21. Század Kiadó, 2018, 430 oldal
-

Történetek a szabálytanulás eszközeként

Bibliai történetek, esetek a saját klinikai praxisából, Harry Potter – második könyvében talán velük szemlélteti leggyakrabban az egyes szabályok lényegét. Peterson mesélve magyaráz, ahogy azt természetesen sokan mások is teszik, és nem véletlenül: a történetmesélés figyelemfelkeltő, megértést és emlékezést segítő, és szoros érzelmi kötődést lehet vele kiváltani a mondandónk (vagy mi magunk) és a hallgatóságunk között. Az utóbbi években a marketingvilág kezdte előszeretettel használni a storytelling kifejezést, mint egy olyan egzotikusnak hangzó eszközt, ami garantáltan ráveszi az embereket arra, hogy ránk figyeljenek, vagy megvegyék, amit árulunk. Pedig nincs ebben semmi egzotikus, ahogy arra Peterson is sokszor rámutat, tulajdonképpen ezt csináljuk több ezer éve.

Történetekkel kommunikálunk, történetekben raktározzuk, és történetek által értjük meg a világot.

Mindezek által a történetek a szabálytanulás eszközévé is válhatnak: 

“Megfigyelhetjük magunkat, ahogy egy tudós tenné – vagy még alaposabban, ahogy egy történetmesélő. Aztán elmondhatjuk egymásnak a történeteket. A történetek már a megfigyelt viselkedés desztillált párlatai (ha nem azok lennének, senkit sem érdekelnének; a mindennapi cselekedetek felidézéséből nem lesz jó történet.). Ha elkészült egy történet, elemezhetjük, kereshetünk benne mélyebb mintázatokat és szabályszerűségeket. Ha az elemzés sikeres, az anekdotákon keresztül általánosíthatunk szabályok megalkotásával, majd tudatosan megtanulhatjuk követni ezeket a szabályokat.” 

Ezzel Peterson tulajdonképpen meg is magyarázta, ő maga miért nyúl ennyiszer a különböző történetekhez, amikor a mondandója illusztrálására van rájuk szüksége. A példáit olvasva elemezhetjük azokat, összevethetjük saját tapasztalatainkkal, felfedezhetünk bennük alapvető szabályrendszereket. Aztán dönthetünk arról, milyen viszonyt alakítunk ki velük kapcsolatban, követjük-e ezeket a szabályokat, vagy sem. Ezt az utolsó lépést személy szerint pontosabbnak és árnyaltabbnak érzem, mint ami az idézetben szerepel, hiszen az csak arról szól, hogy végül megtanulhatjuk követni a történetekből kirajzolódó szabályokat. Reálisabb az a forgatókönyv, hogy

a történetek megértése és a bennük rejlő szabályok felmérése után az embernek lehetősége van arról dönteni, azonosul-e velük vagy sem.

Ugyan Peterson több helyen is beszél arról, hogy a szabályait nem kötelező kinyilatkoztatásként értelmezni és szó nélkül követni, néha mégsem sikerül tartania ezt az álláspontot, és ahogy a fenti esetben is, eléggé kizárólagosan fogalmaz.

Szinte irodalomterápia

“Ha elmélyedsz a művészetben (és az irodalomban és a humán tárgyakban), azt azért teszed, hogy megismerkedj a civilizációnk kollektív bölcsességével. Ez nagyon jó elképzelés – sőt, inkább szükségszerűség –, mert az emberek már igen régen kitalálták, hogyan kell élniük. Amit létrehoztak, az furcsa, ugyanakkor elképzelhetetlenül gazdag is, szóval miért ne használnánk útmutatóként? A jövőképed ettől csak tágabb lesz, terveid pedig átfogóbbak. Számottevően intelligensebben és teljesebben fogsz felmérni más embereket. Hatékonyabban gondoskodsz magadról. Jobban megérted a múltban gyökerező jelent, és óvatosabban jutsz következtetésekre. A jövőt is konkrétabb realitásként kezeled (mert kifejleszted magadban a hiteles időérzékelést), és kisebb eséllyel adod át magad az impulzív élvezeteknek. A hozzáállásodnak lesz mélysége, komolysága, átgondoltsága. Pontosabban fogalmazol, és más emberek nagyobb valószínűséggel figyelnek majd rád, s működnek együtt veled produktív módon, ahogyan te is velük. Sokkal inkább a magad ura leszel, nem pedig holmi tompa és szerencsétlen eszköz a kényszer, a divat, a hóbort és az ideológia markában.” Ez az itt idézett gondolatmenet súrolja az irodalomterápia néhány alapvető hatásmechanizmusát. Összefoglalva és leegyszerűsítve ez az irodalom (és a művészet) önismeretfejlesztő “funkciója”. 

A szakmában ezeket a tényezőket, ha nem kíséri tudatos és szakember által vezetett feldolgozás, spontán hatásoknak nevezzük:

azokat a módokat, ahogy egy mű abban a képletben hat ránk, amiben csak ő és mi vagyunk.

Amiről itt Peterson beszél, az az  – időben és térben  – körülöttünk lévő világ alaposabb megértése, a gondolkodásmódunk árnyaltabbá és megfontoltabbá válása, és a kommunikációnk fejlődése. Mindezt a művészetben való elmélyüléssel, így például az irodalmi művek olvasásával érhetjük el. Az irodalomterapeuták is ezt csinálják: egy-egy segítő folyamatban a személyes fejlődés, az önismeret és a (mentális) egészség érdekében szövegeket olvasnak és dolgoznak fel a kliensekkel.

Művészek káosz és rend között

A káosz és a rend Peterson könyveinek két kulcsszava (Az első könyv címe 12 szabály az élethez – Így kerüld el a káoszt!, a másodiké: Túl a renden – Újabb 12 szabály az élethez). A “jó élet” egyik végpont felé sem billen el túlságosan (pontosabban nem is tud elbillenni), így valahol a kettő között található. És Peterson szerint a művészek is ott vannak. Fontos szerepet tulajdonít nekik, mégpedig

azoknak a felderítőknek szerepét, akik feltérképezik, és alkotásaik által renddé formálják a káoszt a többiek számára:

“A művészek azok az emberek, akik ott állnak a frontvonalban, amikor az ismeretlen tudássá alakul. Önként hatolnak be az ismeretlenbe, fogják egy darabját, és átalakítják valamilyen képpé. [...] A lényeg, hogy fizikálisan, kommunikálható módon, de nem szavakkal értelmezik a világ manifesztációját mások számára. [...] És utánuk jönnek az értelmiségiek, filozófiával és kritikusi vénával felvértezve, hogy összefoglalják és kifejtsék a mű jelentését és szabályait.” 

Jordan B. Peterson
Túl a renden - Újabb 12 szabály az élethez
Ford.: Dufka Hajnalka, 21. Század Kiadó, 2021, 368 oldal
-

A kreatív emberekre úgy tekint, mint azokra a pionír élőlényekre, amik egy adott területen elsőként jelennek és telepednek meg, miután azon a területen az élet valamilyen okból kipusztult. Tulajdonképpen azokról a fajokról van szó, amelyek elkezdik visszaállítani a rendet és létrehozni az életet. Konkrét fizikai értelemben is gondol a művészek pionírságára és rendteremtő erejére, ami alatt Peterson azt érti, ahogy egy-egy városban jól megfigyelhetően kialakulnak művésznegyedek (általában a “lerobbant, szebb napokat látott, nem túl jó hírű” részeken), amik felkeltik a többiek érdeklődését: szépen lassan egyre több ember látogatja ezeket a helyeket, ehhez alkalmazkodnak az üzleti ágazatok, az infrastruktúra, a turizmus, és “mire észbe kapsz, már el is kezdődött a dzsentrifikáció”. Amint a hely stabillá és kiszámíthatóvá válik, többé nem alkalmas a művészek számára, így ők előbb-utóbb tovább indulnak más körzetek felé. A művészek természetes élőhelye az a határvidék, ahol a káoszt renddé alakítják. 

De természetesen nemcsak fizikailag, hanem társadalmi, és kollektív lélektani szempontból is értelmezhetjük az úttörő szerepet. “Ez a határvidék nagyon durva és veszélyes hely tud lenni. A művész folyamatosan azt kockáztatja, hogy belezuhan a káoszba ahelyett, hogy átalakítaná. Ám ők mindig is ott éltek, az emberi megértés határán. A művészet hasonló kapcsolatban van a társadalommal, mint az álmok a mentális élettel. Amikor álmodsz, nagyon kreatív vagy. Ezért van, hogy amikor felidézel egy álmot, azt gondolod: “Honnan a fenéből jöhetett ez?” Különös és felfoghatatlan, hogy valami megtörténik a fejedben, és fogalmad sincs róla, hogy került oda, vagy mit jelent. Ez igazi csoda: a természet hangja manifesztálódik a pszichédben. És megtörténik minden éjjel. Akárcsak a művészet, az álom is közvetít a rend és a káosz között. Ezért nem értelmezhető. Csupán egy vízió, nem teljesen kész, részletesen kidolgozott produkció. Azok, akik ezeket a félig megszületett látomásokat művészi előadássá formálják, átalakítjuk a számunkra érthetetlen dolgokat olyasvalamivé, amit legalább már képesek vagyunk látni. Ez az előőrsöt alkotó művészek szerepe. A biológiai helyük. Ők az első civilizációs tényezők.”

A mondandónk történetekkel való illusztrálása valóban fontos – ahogy láttuk, több szempontból is: megértet, emlékeztet, könnyít. Mindezek ellenére, hiába vannak velük tele, Peterson könyvei mégsem váltak könnyed, vagy könnyen megérthető olvasmányokká, inkább lassan haladós, minden mondatra odafigyelős szövegek, amelyekhez, legyünk őszinték,

türelem is kell.

Ugyanakkor megéri, hiszen fontos dolgokról szólnak. Szövegei nagyon sok különböző témát érintenek, így nem is gondolom, hogy ki lehet alakítani egy teljesen koherens viszonyulást a könyv egészéhez. Ha valaki veszi a fáradságot, és elmerül benne, biztosan fog találni olyan részletet, olyan üzenetet, amivel azonosulni és fejlődni tud. Nekem ilyenek voltak azok a részek, amelyek megmutatták, az életünknek milyen sok területén jelen vannak a történetek és a művészetek, és hogy gyakran anélkül is támaszkodunk rájuk, hogy ennek tudatában lennénk.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Jordan B. Peterson: A nőgyűlölők prófétája és tömegek pótapja?

Súlyos egészségügyi válsága után új könyvvel tért vissza Jordan B. Peterson, aki az elmúlt évek egyik legellentmondásosabb megmondóemberévé vált. Portrénkban összegezzük, ki ő, mit tanít, miért válhatott olyan népszerűvé, és hogyan reagáltak rá.

...
Hírek

Jordan B. Petersont figurázza ki az új Amerika kapitány képregény?

A népszerű, egyúttal megosztó kanadai pszichológus, Jordan B. Peterson kiakadt, mivel szerinte az Amerika kapitány képregény legújabb száma gúnyt űz belőle, és kijelentéseit a náci főgonosz, Vörös Koponya szájába adja.

...
Beleolvasó

Jordan B. Peterson 12 új szabállyal tért vissza gyógyszerfüggőségéből

A világmegjelenéssel egy időben jelenik meg magyarul Jordan B. Peterson új könyve, a Túl a renden címmel. Tizenkét új szabályt kapnak az olvasók az élethez. Itt egy hosszú részlet az egyensúly szükségességéről.

A hét könyve
Kritika
Cinikusak vagyunk mind, ez köt össze - Gyurcsány és Orbán hatása a kortárs fiatal lírára
...
Gyerekirodalom

Jean-Claude Mourlevat: Ritkán teszem fel a kérdést, vajon tetszeni fog-e

Az Astrid Lindgren-emlékdíjas Jean-Claude Mourlevat olyan szerző, aki mindig mindenben a maga útját járja, akárcsak a szereplői, akik szintén öntörvényű figurák és gyakran kilógnak az átlag mesehősök sorából. A francia írót olvasásról, vizualitásról, meghatározó könyvekről faggattuk.

...
Podcast

Nácik, fűzők és self branding - Coco Chanel 20. százada [podcast]

Coco Chanel életéről, karrierjéről, örökségéről beszélget Szeder Kata és Valuska László.

Szerzőink

...
Rezek Bori

Závada Péter egy kastélyban keresi a választ hatalom és művészet viszonyára

...
Valuska László

Cinikusak vagyunk mind, ez köt össze - Gyurcsány és Orbán hatása a kortárs fiatal lírára

...
Jakobovits Kitti

Könyvek arról, hogy miért fontosak nekünk a könyvek

Hírek
...
Hírek

Rendeld meg a 100 oldalas Esterházy-különszámot és az Ottlik-másolatot!

...
Hírek

Ilyen volt Julia Child, mielőtt a főzés világhírű nagykövetévé vált volna

...
Hírek

Május végén térnek vissza a Jóbarátok

...
Hírek

Eladó a szélmalom-ház, amely egykor Arthur Miller lakhelye volt

...
Hírek

Milyen titkokat rejtenek Leonardo da Vinci jegyzetfüzetei?

...
Hírek

A Pendragon legendát dolgozza fel a Budapest Bábszínház

...
Hírek

Barabási a New York Timesban írta meg, hogyan lett digitális műalkotás egy hálózati képből

...
Hírek

Salinger, fotóikonok és Ms. Columbo [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Hírek

Bereményi Géza, Grecsó Krisztián, Spiró György, Závada Péter, Csoóri-est és Rájátszás a Margó Irodalmi Fesztiválon

Olvass!
...
Beleolvasó

Mit szólna gyerekkori önmagunk, ha látná, milyen felnőttek lettünk?

Székely Szabolcs verseskötete, A beszélgetés története a felnőttkor dilemmáiról, meghasonlásairól mesél, és közben leszámol jó néhány illúzióval is. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Nyolcvanéves nyomozók fejtik meg a nyugdíjasotthon gyilkossági ügyét

Az utóbbi idők egyik legnagyobb krimi szenzációja Richard Osman könyve, A csütörtöki nyomozóklub. A regény csak Angliában több mint egymillió példányban kelt el, Steven Spielberg pedig már le is csapott a filmjogokra. Olvass bele! 

...
Beleolvasó

Agatha Christie előtt tiszteleg debütáló krimijében Pavesi

Minden bűnügyi rejtély ugyanazon az egyszerű szabályrendszeren alapul: kell, hogy legyen egy áldozat. Egy tettes. Egy gyanúsított. Egy nyomozó. A többi csak játék ezekkel az összetevőkkel és lehetséges permutációikkal. Olvassatok bele Alex Pavesi új regényébe!

...
Beleolvasó

A partizánnők története gyökerestől megváltoztatja a holokausztról alkotott képet

Lengyel női ellenállók történetét meséli el Judy Batalion elképesztő könyve, amely teljesen új szemszögből mutatja be a holokauszt történetének egyik kevésbé ismert részét. Kik voltak a partizánnők? Miért felejtettük el őket? Olvass bele!

...
Beleolvasó

Ki írja majd meg a nagy járványverset?

Vida Kamilla első kötete, a Konstruktív bizalmatlansági indítvány friss és izgalmas, ráadásul a versektől nem idegen az önirónia. Olvassátok el a Nagy járványverset a közetből!

...
Beleolvasó

Yasmina Reza felfedi a hajszálrepedéseket az unalmasnak tűnő hétköznapokon

Yasmina Reza Renaudot-díjas regénye, a Babilon arról szól, mi történik, ha valaki a következményekkel nem számolva ki meri mondani a véleményét. Mutatunk egy részt belőle!

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Michel Houellebecq nem egy mém, a karantén meg nem katasztrófafilm

Érdemes jobban megismerni vagy megérteni Michel Houellebecq írót? Ez a kérdés foglalkoztatott az új Houellebecq-kötet, az Intervenciók 2020 olvasása közben.

...
Nagy

15 elképesztő tény Sir David Attenborough életéről

Ma ünnepli 95. születésnapját Sir David Attenborough, világhírű természettudós, aki arra tette fel az életét, hogy bemutassa nekünk a természet csodáit. Születésnapja alkalmából 15 érdekes tényt osztunk meg az életéről.

...
Alkotótárs

Tóth Krisztina: Aki ír, az fejben állandóan ezzel foglalkozik

Az ösztöndíjak lehetővé teszik azt, hogy az ember egy kicsit félrevonuljon - mondta Tóth Krisztina, a Mastercard® – Alkotótárs ösztöndíj egyik zsűritagja.

...
Kritika

Stephen King megmutatja, hogy a szakadozó internet jobban érdekel minket, mint a széthulló világ

Stephen King legújabb kisregényei éppoly magával ragadóak, mint a korai regényei. Kapcsolatról, fausti alkuról, rajtunk kívül és belül állókról, valamint az önmagából kifordult világunkról mesél a Minél véresebb.

...
Nagy

Harag Anita: Anyának jókedve van (2.)

A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat 2020-ban Harag Anita kapta meg az Évszakhoz képest hűvösebb című kötetért. Vasárnap, ebéd nálunk című tárcasorozatának ez a második része.

...
Nagy

Coco Chanelnek nem tetszett az élete, alkotott egy újat [zsebró]

Coco Chanel a világ mindmáig talán legismertebb divattervezője. Azonkívül, hogy forradalmasította a női divatot, számtalan stílus- és életmódtanácsot hagyott ránk. De az igazi inspriációt sokkal inkább ő maga jelenti, hihetetlen karriertörténete pedig minimum három fontos tanulsággal is szolgál.