Janikovszky Éva írásai generációkat kötnek össze, a gyerek- és felnőtt szereplőiben mindenki magára ismerhet. Több mint 30 könyvét eddig 35 nyelvre fordították le.
12 évesen már szenvedélyes naplóíró volt, már ezekben megmutatkozott az az irónia és humor, ami későbbi műveit jellemezte. Ezeket a naplókat a Móra Kiadó 2020-ban jelentette meg egy kötetben, amikor azt írtuk, hogy már kihallani belőle az írói hangot (ITT beleolvashattok.) Első könyvét felkérésre írta, majd két lányregénye, a Szalmaláng és az Aranyeső után Réber László illusztrátorral kezdett közös munkába. Bár ikonikus képeskönyveiket gyerekkönyvnek tartják, ezek a kötetek legalább annyira szólnak a felnőttekhez is, tükröt tartanak a felnőttek világában előforduló visszásságoknak is.
Janikovszky Éva úgy látta a gyerekeket, ahogy addig senki más. A Magyar Ifjúság című lapnak 1977-ben felidézte, hogy fiatal anyukaként elkezdte figyelni a fiát, mi az, „ami érdekli őt, csak még életkoránál fogva nem tudja megfogalmazni hozzá a kérdéseit, de nyomoz, kutat utána, a maga módján”. Így születtek meg az Akár hiszed, akár nem, a Ha én felnőtt volnék és a Te is tudod című könyvek. Élete legszebb, legnagyobb dicséretét egy kis faluban kapta, ahol elé állt egy nyolcéves kislány, és azt kérdezte tőle:
„Honnan tetszik tudni, hogy a gyerekek csak kicsik, de nem buták?”
Janikovszky Éva 1964 és 1987 között a Móra Kiadó főszerkesztője volt, eközben a Minerva Kiadó szerkesztői munkakörét is ellátta 1981–82-ben. 1987-ben vonult nyugdíjba, de továbbra is munkatársa, igazgatósági tagja maradt a Móra Ferenc Könyvkiadónak. 1978-tól, megalakulásától 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának.
Három új kötet jelent meg
2026-ban három új, az író nevéhez köthető kötet is napvilágot látott. A Még óvodás vagyok című könyvbe válogatott, gyerekhangon írt történetek korábban az Óvodai Nevelésben jelentek meg. A szerző életútjáról Majoros Nóra A lány, akivel mindig történik valami című könyvében olvashatnak a kicsik, és elkészült Vojnics-Rogics Réka kötete, az Utazás az íróasztalom körül is, amiben alapvetően Janikovszky Éva szólal meg különböző műfajú és funkciójú szövegekben (itt beleolvashatsz).
A Móra Kiadó és a Janikovszky Éva Irodalmi Alapítvány a centenárium alkalmából emlékévet tart, többek között új és megújult kötetekkel, hangoskönyvvel tiszteleg a méltán világhírű alkotó emléke előtt.
Tíz évvel ezelőtt, születésének 90. évfordulójára összeszedtük a kedvenc Janikovszky-könyveinket, IDE kattintva végigpörgethetitek őket. Az írónő szülerésének 95. évfordulója alkalmából pedig részletes portrécikket írtunk róla. Most 10 érdekességet osztunk meg! A cikkhez felhasználtuk Komáromi Gabriella: Janikovszky Éva – Pályakép mozaikokban című kötetét.
Többször változtatott nevet
Janikovszky Éva Kucses Éva Etelka Nanetta néven született 1926. április 23-án Szegeden. A háború után a vezetéknevét Kispálra változtatta, a Janikovszky Éva nevet először egy 1958-ban megjelent Élet és Irodalomban megjelent cikkben használta. Ez második férje, Janikovszky Béla családneve.
A nagyszüleit deportálták
Az egykori Árpád-házi Szent Erzsébet Leánygimnáziumban tanult. Édesanyja szülei 1944-ben deportálták – erről is ír a naplójában – , ezután a származása miatt megszégyenítették, és következtében idegösszeomlása volt. Emiatt csak szeptemberben érettségizett. Ezután a Szegedi Tudományegyetemen tanult filozófia, néprajz, magyar és német szakon.
Az első könyvét eredetileg nem is ő írta volna
1948-ban Budapestre költözött, és az ELTE több szakán tanult, 1950-ben tanári oklevelet szerzett. Először a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgozott, majd lektor lett az Ifjúsági Kiadónál, majd a Móra Kiadó akkori igazgatója, Fazekas Anna ifjúsági szerkesztővé léptette elő.
Az első könyve Kispál Éva név alatt jelent meg: a Csip-csup című kötet egy ismeretterjesztő könyv volt a víz körforgásáról, amelyet eredetileg nem is ő írt volna; egy másik szerző késlekedése miatt bízták rá. Egy interjúban később elmesélte, hogy kb. 25 változatot írt, mire leadta a megjelent kéziratot. A kiadóban ezek után újabb kötetek írására biztatták.
Nem akart író lenni
Nevelőapja, Donászy Kálmán példáját követve újságíró akart lenni, 18 évesen már a Délmagyarország gyakornokaként dolgozott. Nem készült írói pályára.
„Soha eszembe nem jutott, hogy könyvet írjak, pedig már tizenegy éves korom óta firkáltam magamnak, mert mindig élt bennem, hogy leírjam a gondolataimat. De hát egy könyv; hogy jövök én ahhoz?”
– mondta egy Magyar Nemzetnek adott interjúban 1985-ben.
A Ha én felnőtt volnék című könyvet egy tanárnő vitte el az NSZK-ba
Az 1965-ben kiadott Ha én felnőtt volnék meghozta számára a világhírt, és ez lett életművének egyik legmeghatározóbb alkotása. De hogy ismerték meg a kötetet a hanyatló nyugaton?
Janikovszky Éva többször is elmesélte az anekdotát, amely szerint 1970 körül egy fiatal tanárnő, Bronja Wiesenthal a Hortobágyon járt, hogy – az írónő szavaival – egy „IBUSZ-betyártól” tanuljon lovagolni. A magyar nyelvtudását is fejleszteni szerette volna, és a trénere valamiért úgy gondolta, hogy erre a Ha én felnőtt volnék című könyv a megfelelő olvasmány.
Így került a Réber László rajzaival illusztrált kötet az NSZK-ba, a tanárnő elkészítette a nyersfordítást, az ország legkisebb kiadójának pedig – amelyet egy Ruhr-vidéki garázsban rendeztek be – megtetszett. 1973-ban a kötet elnyerte az Év Gyermekkönvye díjat, de ekkorra már számos nyelvre lefordítták.
12 év csend következett
Janikovszky Éva karrierje ezt követően felfelé ívelt, és hetvenes években ért a csúcsra. Olyan kötetek érkeztek, mint a Kire ütött ez a gyerek? és a Velem mindig történik valami. A nyolcvanas években készült könyveinek sikerei már nem közelítették meg az előzőeket. 1985 és 1997 között egyetlen könyvet sem írt, a monológok elhallgattak.
Írói válságban volt – hiányozhatott a gyerekközeg, a fia külföldön élt, unokái még nem születtek meg. Senki nem biztatta arra, hogy új utakat keressen. Gyászolta elhunyt férjét és mellrákkal is küzdött. A kilencvenes években kezdett újra írni, felnőtteknek szóló írásokat és publicisztikákat jelentetett meg, a gyerekirodalomhoz nem tért vissza.
Tündérmesék helyett gyerekmonológok
Köteteiből hiányoznak a mesékre jellemző formulák és a dramaturgia. Ő maga is azt mondta, hogy nem tud mesét írni. A kritikusok „gyerekmonológoknak” nevezték az írásait, ahol
nem maga a történés a fontos, hanem a tapasztalatokról, az eseményekről való beszéld aktusa.
Egy gyerek meditál olyan dolgokról, ami a számára fontos. A külvilággal való kommunikációt, a párbeszédeket indirekt függő beszéddel csempészi a szövegbe: pl. „Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.”
Felfedezte Lázár Ervint
Janikovszky Éva nemcsak író, hanem évtizedeken át gyerekkönyvek szerkesztője volt és tehetséges írókat fedezett fel. Azt is mondhatjuk, hogy szerepe volt abban, hogy mit olvasnak a 10 év alatti gyerekek; ő válogatott számukra a kortárs világirodalomból olvasmányokat.
És ő olvasta először Lázár Ervin A kisfiú meg az oroszlánok kéziratát. Lázár egy ideig nem kapott visszajelzést a kiadótól, így bement érdeklődni, és azt a választ kapta Janikovszkytól, hogy „Ember, ki akarjuk adni, el ne vigye”! A könyv 10 ezer példányban jelent meg, és meghozta az elismerést Lázárnak.
2 millió eladott könyv – csak a magyar nyelvű könyveiből
Janikovszky Éva magyar nyelvű könyveiből eddig több mint kétmillió példányt adtak el, és ha ehhez hozzávesszük, hogy műveit eddig 35 nyelvre fordították le, ez a szám a hárommillióhoz közelít. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár statisztikája szerint az elmúlt húsz évben több mint 50 000 alkalommal kölcsönöztek Janikovszky-könyvet csak a fővárosi könyvtárhálózatban.
A hagyatéka 20 évig érintetlen volt
Janikovszky Éva írói hagyatéka közel 20 éven át érintetlenül pihent Bajza utcai lakásában, míg 2020-ban örököse és fia, Janikovszky János Dési János újságíróval és Dóka Péterrel, a Móra Kiadó akkori főszerkesztőjével belekezdtek a naplók, kéziratok és egyéb dokumentumok feldolgozásába.
Elsőként Janikovszky Éva 12 és 18 éves kora között írott naplója jelent meg Naplóm. 1938–1944 címmel. A szerző hagyatékában azonban nagy számban maradtak fent publikálatlan szövegek, melyek kutatását és gondozását 2021 őszén Vojnics-Rogics Réka irodalomtörténész kezdte meg. Ennek eredménye az Utazás az íróasztalom körül című kötet.
Fotók: janikovszkyeva.hu, Móra kiadó, wikipedia: Rendes-Szabó Gabriella
