Aki látta a Mintha egy városban lennél című Netflix-sorozatot, az pontosan tudja, hogy Fran Lebowitz (aki Martin Scorsesének mesél New Yorkról, írásról, a hetvenes évekről) szinte mindig oversize zakót hord, amire télen legfeljebb felkap egy hosszú kabátot. A szettjét rendszerint cowboy-csizmával és egyenes szárú farmerrel egészíti ki. Lebowitznak láthatólag nem a divat diktál, hanem ebben is a saját ritmusát követi, és – ami a legfontosabb – szemlátomást jól is érzi magát benne.
James Baldwinnak még a hanyagul megkötött nyakkendőiben is van valami sárm, ezen a fotón viszont a szemüvege ural és visz mindent. A korabeli képeken az látszik, hogy Baldwin több fazont váltogatott, a fenti egy túlméretezett darab, ami egyszerre stílusos és időtlen.
Kazuo Ishiguro egyedül az ünnepélyes alkalmakkal tesz kivételt, amúgy tokától bokáig feketét hord, és ami azt illeti, jól is áll neki. A dolognak vélhetően azonban nem stílusbeli, hanem praktikus oka van, a lánya szerint ugyanis az író utál vásárolni, de szeretett volna menőn kinézni, így aztán egyszer fogta magát, és vett ezer fekete pólót. Egy darabig biztosan kitart.
Tom Wolfe fehér öltönye már csak azért is az olvasók retinájába éghetett, mert a 2018-ban elhunyt író a nyilvános megjelenésein kivétel nélkül ebbe bújt. De nem csak ott, hiszen ezt hordta otthon, és állítólag még konditerembe is fehér öltönyben járt. Tom Wolfe szettje valószínűleg minden idők legkevésbé praktikus író-divatdarabja, de ez nem rettentette vissza őt attól, hogy unásig hordja. Amúgy a véletlennek köszönhetően vált a védjegyévé: egyszer egy olyan fehér öltönyt csináltatott, ami nagyon vastag volt a meleg nyári hónapokra, így aztán decemberben hordta. Wolfe rájött, hogy a fehér öltönye irritálja az embereket, de ez nem tartotta vissza attól, hogy élete végéig ragaszkodjon a vakítóan fehér zakó-nadrág összeállításhoz.
Zadie Smith-t ma már alig tudjuk elképzelni a különböző turbánjai és fejkendői nélkül, aminek szimplán az az oka, hogy az elmúlt években alig készült róla olyan fotó, amin ne abban szerepelne. A fejfedő egyszerre stílusos és praktikus; több interjúban elmondta már, hogy eredetileg azért kezdte hordani, mert így akart időt spórolni a készülődéssel. A fejkendő egyúttal viszont jelkép is, hiszen Smith így akar közösséget vállalni afrikai őseivel, és azokkal a nőkkel is, akik a világ számos pontján – ahogy ő fogalmazott – hordanak valamit a fejükön, és ezzel is szeretne része lenni ennek a női közösségnek.
Kosztolányi Dezsőről életében rengeteg fotó készült, és talán a fiatalkoriakat leszámítva szinte kivétel nélkül mindegyiken csokornyakkendőben feszít. Az öltöny, a kikeményített fehér ing, a csokornyakkendő és a félresöpört haj vitán felül maga a megtestesült kosztolányiság, már ami a divatot illeti.
Hátrafésült szurokfekete haját már fiatalon egy tekintélyes méretű kalap alá rejtette Kassák Lajos, és izmusok jöhettek-mehettek, de ehhez a ruhadarabjához szemlátomást ragaszkodott. Ha hihetünk a képeknek, öltözködésében a fiatal Kassák – akárcsak sok-sok évvel később Ishiguro – az all black-összeállításokat kedvelte, ezeket pedig csöppet sem szerénytelen kalapjával egészítette ki. Ha a kortársak közül kellene egyetlen kalapost kiemelnünk, akkor Nemes Z. Máriót semmiképp nem hagynánk ki!
Az Igazából szerelem óta tudjuk, hogy egy szép sál mindig öröm, és bár azt nem sejtjük, hogy Péterfy Gergelynek mi erről a véleménye, de egy időben sokat lehetett látni a nyakába lazán vetett vagy megkötött sállal – például a legelső Margó-díj kiosztásánál is egy ilyen kiegészítővel lépett a színpadra. A magunk részéről bírjuk a sálakat – az interneten elérhető fotói szerint Péterfy is sokat és sokfélét hordott már –, és szemlátomást szívesen hord elegáns nyaksálakat az Artisjus Irodalmi Nagydíjjal frissen kitüntetett Márton László is.
A kortárs magyar irodalom egyik legizgalmasabban feltűnő képviselője Karafiáth Orsolya, nem utolsósorban a gyakran és tudatosan váltogatott parókáinak hála. Egy pár évvel ezelőtti Magyar Narancs-cikk szerint vélhetően „ő az ország legnagyobb parókagyűjteményének tulajdonosa, előfordult, hogy hódolói saját levágott hajukat küldték el neki”. A paróka Karafiáth Orsolyánál ugyanakkor valószínűleg több egyszerű játéknál vagy divathóbortnál, és már-már hiányozna, ha nem lepne meg minket egy-egy új fazonnal. Hogy mi mindenre képes egy paróka, az kiderül Péterfy Borival közös projektjükből, a Tíz kicsi dívából.
Németh Gáborral legutóbb A mormota nyara megjelenésekor interjúztunk, az akkor készült fotón viszont pont nem látszik a lába. Pedig már akkor is piros tornacipő volt rajta, és ezt a jó szokását azóta is megtartotta (még Fehér Renátó is kitér rá a 2016-os könyvfesztes hangulatjelentésében a Literán). A piros tornacipő egy igazi statement divatdarab, Németh Gábor pedig vitán felül tudja viselni, legyen szó akár bemutatóról vagy egy sima interjúról.
