Esztert mindenki félreismeri. Az anyja, a férje, de még a legjobb barátnője, Heléna is. Eszternek az anyja már idejekorán megtanította, hogy az emberekben nem lehet bízni, a világ nem biztonságos hely. Álarcot kell viselni, rejtőzködni, eljátszani, hogy magabiztosak vagyunk. Nem hibázhatunk, mert elég egy óvatlan pillanat, és beüt a krach.
Vigyázz, figyelj, hajtogatta az anyja kislánykorában.
Először akkor hangzott el ez a mondat, amikor Eszter felsős lett és meg kellett tanulnia egyedül közlekednie Budapesten, idővel azonban a fiúkkal kapcsolatban is egyre gyakrabban jegyezte meg az anyja. A nézz körül, mielőtt lelépsz a járdáról, még akkor is, ha a lámpa zöldet mutat mondást felváltotta a még a szeme sem áll jól ennek a fiúnak figyelmeztetés.
Eszter tizenhárom évesen az iskola nyári táborában csókolózott először. A csókot hosszas huzavona előzte meg. Eszter sokáig kérette magát, ennek pedig nem más volt az oka, mint az anyja. A fiú végzős volt, az átlagnál magasabb és idősebbnek is tűnt, egy iskolai ünnepségen szúrta ki magának Esztert. Tévedés, hogy mindig a nő választ, Eszterben ugyanis fel sem merült, hogy a fiú azért nézi őt, mert vonzónak találja, ugyan, mit akarhat tőle egy nyolcadikos fiú, biztosan foltos a blúza, vagy kiszakadt a harisnyája, esetleg a haja áll bénán. Miután nem talált magán semmi feltűnőt, körülnézett, majd bámulni kezdte a fiút, farkasszemet nézett vele, de fogalma nem volt róla, hogy amit csinál, arról a lányok a tornaöltözőben vihogva beszélnek, mint legutóbb, amikor a Bacsák Helga, aki a legnépszerűbb lány a derékig érő szőke hajával, vastag szájával és hosszú combjaival, elmesélte, hogy a metrón a Deáktól egészen a Határ útig szemeztek egy sráccal. Eszter nem értette a szót, de nem mert rákérdezni, mit jelent. Más szót is hallott már az öltözőben, amikor egy lányról beszéltek, aki olyan, és a hangsúly itt az olyanon van, magyarán mindent megenged a fiúknak, azt mondták róla, hogy megbugyizták, legalábbis Eszter ezt a szót értette, de később kiderült, hogy ilyen szó nincs, rosszul hallotta, még szerencse, hogy ez edzésen történt, ahol jóban volt egy idősebb lánnyal, tőle kérdezte meg, hogy mi történt a Szabinával, mire az edzőtársa megvonta a vállát, és csak annyit mondott, ja, semmi, a Csongor megujjazta. Eszter ezzel sem volt kisegítve, de nem mert tovább kérdezősködni,
azt pedig kizártnak tartotta, hogy az anyját ilyesmiről faggassa.
Ne álmodozz, kislányom, az álmodozás az élet megrontója. Ezt is gyakran ismételte az anyja, miközben a rántást kavargatva a szemben lévő bérház tűzfalára révedt. Eszter látszólag fittyet hányt anyja tanításaira, de belülről kétség és félelem marta, mi van, ha a fiúk csak kihasználják, erre gondolt akkor is, amikor az iskolai ünnepséget követő másnap a lépcsőház kapujában belebotlott a fiúba. Eszter bepánikolt, teljesen leizzadt, honnan tudta meg a címét, mi lesz, ha valaki meglátja, vagy ha az anyja korábban ér haza a munkából, volt már erre példa, leszáll a buszról és egyből megpillantja, ahogyan egy ismeretlen, idősebb fiúval beszélget. Kívülről ennek a pániknak azonban nyoma sem volt, Eszter akkora már remekül elsajátította a hideg, megközelíthetetlen jégkirálynő szerepet. Egyszerre félt és izgatta a fiú közeledése. Mihamarabb le akarta rázni, ezért gyorsan elhadarta, hogy nem ér rá, különben is a nyár nagy részét a Balatonnál tölti, mire a fiú megkérdezte, hogy az iskolai táborba se jössz, Eszter bólintott, de igen, nyögte ki, mire a fiú megnyugodott, és elment. A táborig még volt néhány hét, azalatt kétszer összefutottak. A fiúnak népes társasága volt, de ahogy megpillantotta Esztert, egyből kivált a haverok gyűrűjéből és határozottan odalépett hozzá, még a derekát is át akarta karolni, de Eszter kifordult az ölelésből, arra hivatkozva, hogy siet, nem akarja, hogy elfogyjon a kenyér a boltból, nincs otthon vacsorára semmi, és az anyja dühös lesz, ha nem ér haza időben. Eszter otthon nem merte megemlíteni a fiút, pedig mindent elmondott az anyjának, tényeket, eseményeket, történéseket. De ez a téma feszélyezte őt, a fiú személye még inkább. Hamar kiderítette, amire már az elején is gyanakodott: a fiú nagy nőcsábász hírében állt. Sőt azt is megtudta, ha a pletykáknak hinni lehet, hogy már nem szűz, pedig még csak tizenöt. Ismerte a lányt is, az exbarátnőjét, akit mindenki kurvának tartott. Eszter csak sajnálta. Nem akarta, hogy őt is mindenki kurvának tartsa. Ennél már csak egy dologtól rettegett jobban. Ha az anyja megtudja, ki vetett rá szemet.
Eszter és az anyja közt erős, szinte szimbiotikus kötődés volt.
Eszter testében az anyja kötőszövetként működött – támogatta és összekötötte a belső szerveit, hozzájárult a csontképzéséhez, építette az érfalakat, az izmokat a csontokhoz kötötte, de a legfőbb feladata az volt, hogy sérülés esetén pótolja a más típusú szöveteket. Nélkülözhetetlen volt, merev keretek között élte az életét, és a lányát is erre nevelte. Péntekenként mosás, egy adag fehér, egy adag színes ruha, szombat takarítós nap, porszívózás, portörlés, felmosás, vasárnap hajmosás, körömvágás, hétfőnként vasalás.
Elérkezett a tábor napja. Kora reggel az iskola előtt várt a busz, amivel a Mátrába mentek. Eszter néhány osztálytársnőjével beszélgetett, ügyelve, hogy még véletlen se sodródjon a fiú közelébe, az anyja egy másik anyukával álldogált, pontban nyolckor a sofőr elkiabálta magát, beszállás, indulunk, és akkor Eszter anyja utat tört magának a tömegben, megállt a lányával szemben, kezét a vállára tette, mélyen a szemébe nézett, és azt mondta: kislányom, azt hallottam, hogy tetszel egy idősebb fiúnak, na, már most, tudnod kell, hogy ez egy hírhedt fiú, inkább nem is mondom el, miket meséltek róla, elég legyen annyi, hogy tartsd magad távol tőle, tudod, kislányom, vigyázz, figyelj, na, menj, érezd jól magad. Majd két puszit nyomott Eszter arcára, hátat fordított és elment. Eszternek abban a pillanatban megfájdult a gyomra és egy hétig görcsölt a hasa. A táborban a fiú kitartóan ostromolta Esztert, sétálni hívta, naplementét nézni, ebédelni, vacsorázni, tollasozni, zenét hallgatni. Eszter állta a sarat. Egy darabig. Teljesen össze volt zavarodva, vonzódott a fiúhoz, de nem mert kettesben maradni vele, míg végül az ötödik napon beadta a derekát. Egy fűzfa alatt csókolóztak először. Nagyon jó volt.
Onnantól kezdve Eszter mást sem akart, mint csókolózni.
Utolsó este, takarodó után kilopakodott a hálóból, és a fiúk házához sietett, ahol az ablakot szúnyogháló védte, de a készséges szobatársak egy pillanat alatt lyukat hasítottak a hálón, így minden fizikai akadály elhárult kettejük között, szabadon csókolózhattak, egy valami volt csak zavaró, hogy aznap este a fiú paradicsomos halkonzervet vacsorázott, Eszter pedig szívből utálta a halat.
Amint a tábor véget ért, az ő kapcsolatuk is megszakadt. Eszter kapott még néhány szerelmes levelet, verset a postaládába bedobva, de egyikre sem reagált. Nyár végére pedig olyan rutint szerzett a csókolózásban, hogy el is felejtette a félelmet, amit első alkalommal érzett. Azon a nyáron határozta el, hogy az anyjának nem fog beszámolni a szerelmi életéről, ha csak nem komoly a dolog, és ez egészen addig így is maradt, amíg tizenhat évesen meg nem ismerkedett Ádámmal, akibe hozzá hasonlóan Heléna is első látásra beleszeretett.
