Másfelől jönnek, másfelé tartanak, mégis vannak érdekes találkozási pontjaik – mondta Krusovszky Dénes csütörtök délután a Margón, ahol Turi Tímea Egyszerre egy beszéljen és Gál Ferenc Ház körüli munkák című versesköteteit mutatták be. Közös metszéspontként rögtön felmerült, hogy utóbbi borítóján egy antik vázakép részlete nyomán a kérők lemészárlásának egy jelenete látható, az Odüsszeiából ismert mozzanat pedig megjelenik az Egyszerre egy beszéljen című kötetben is. Turi Tímea a mitológiai történeteket nagy vadaknak nevezte, amikhez mély levegőt kell venni, és ezeknek egyszerre vannak személyes és nem személyes tétjeik. Utalt a ma gyakran hivatkozott transzgenerációs traumákra, melyekhez még hozzájön a sajátunk, szerinte viszont a saját történetekben nehéz megtalálni, hogy valójában mi a közös. A saját történeteivel az ember sokszor megégeti magát, a mitikus történetek éppen ezért úgy is működhetnek, mint a konyhai kesztyű („Ezzel tudom megfogni a dolgokat”). Nagy teherbírásúak a mitológiai történetek, tette hozzá, egyszerre személyesek és személytelenek.
A beszélgetésen kiderült, hogy Gál Ferenc általában elég aktívan beleszól abba, mi jelenjen meg az adott kötete borítóján („A borítóképeket én hozom”), ez nagyjából a második kötete (Újabb jelenetek a bábuk életéből) óta így van. (A háttér teljes megértéséhez vissza kell menni egészen A kert, a város és a tenger című első kötet megjelenéséig, amikor is a könyvbemutatót úgy voltak kénytelenek megtartani, hogy az eredetileg kitűzött időpontra nem jelent meg a könyv – akkori kiadója ugyanis egy javításra hivatkozva nem tudta időben megjelentetni.) Az új kötet borítójára a kérők lemészárlása jelenete helyett eredetileg egy labirintusképet tervezett, a jogokat viszont arra nem tudták megszerezni. A mitológiai történeteket ugyanakkor Gál Ferenc is megkerülhetetlennek nevezte, ráadásul a borítón ábrázolt jelenet és a cím (Ház körüli munkák) együttesen eléggé ironikusan cseng össze. Krusovszky Dénes utalt rá, hogy a kötetben a ciklusokat nem cikluscímek, hanem mottók választják el, mégpedig forrásmegjelenések nélkül, aminek egészen egyszerűen az az oka, hogy a költő – elhárítva az utólagos értelmezési törekvéseket –
nem akarta, hogy az olvasók azokba a címekbe, szerzőnevekbe kapaszkodjanak.
Turi Tímea a ciklusokat kilenc, azonos című verssel (Bevezetés az imádkozásba) választotta el. A költő elmesélte, hogy szerkezeti inspirációt keresve ima- és zsoltároskönyveket forgatott, de rá kellett jönnie, hogy azok a kötetek nincsenek megszerkesztve, hiszen funkciójukat tekintve használati tárgyak. Végül arra jutott, hogy a ciklusok elválasztó részei ne címek, hanem versek legyenek – ahogy fogalmazott: a ciklusok mások, mégis ugyanazok, amit ezzel a játékkal akart oldani. Költőként pedig az érdekelte, hogyan és mire lehet használni a verset.
Gál Ferenc új kötetében nagyjából tíz év anyaga olvasható (legutóbb 2015-ben jelent meg kötete Az élet sűrűjében címmel), Turi Tímea esetében sűrűbben jöttek a kötetek, hat év telt el a legutóbbi megjelenése óta (ez volt az Anna visszafordul). Kérdésre válaszolva elmondta, hogy bár úgy érezte, megváltoztak a hangsúlyok, de az számára változatlanul érdekes,
hogyan beszélünk a közbeszédben, újságcikkekben, pódiumon vagy épp a konyhában a női-férfi szerepekről,
és foglalkoztatja, hogyan lehet irodalmi szövegekben erről több dimenzióban beszélni.
Krusovszky Dénes felidézte Turi Tímea egy korábbi interjúját, amiben azt mondta, hogy nem igazán szokott a boldogságon gondolkodni, és bár erre a költő konkrétan nem emlékezett, azt elárulta, hogy ami érdekli, az a jó élet – hogy hogyan tud az ember rendben lenni magával és a világgal („Ez a rendrakó munka érdekel”). Szép Ernő fontos szerzője, és hozzá kötődik a bonmot: „Boldog voltam, csak nem vettem észre”. Turi Tímea szerint ennél pontosabb meghatározása nincs a boldogságnak. Krusovszky Gál Ferenctől két idézetet hozott („És nem azért beszélek halkabban, / hogy bárki közelebb jöjjön”; „És mit kezdjek ezzel a kajmánfarokkal?”). Gál Ferenc a verseit hirtelen kilökődéseknek nevezte, és azokban időnként olyan mondatok, szavak találják meg a helyüket, melyeket akár évekkel korábban írt fel magának. Zárásként azt mondta, egyszer majd kifejti, mit gondol a versről, és akkor majd a kajmánfarok is elnyeri az értelmét.
