- Margócsy István a felvezetőben a kötet esszéinek különbözőségét emelte ki: az elsőt önéletrajzi-kortörténeti leírásnak nevezte, amely az Eötvös Collegiumba vezet (az időpont a hatvanas-hetvenes évek fordulója), egy szubjektív visszaemlékezés, a korszak realisztikus felfestése, míg a másik kettőben jóformán nincs konkrét történeti utalás, hanem nagyívű hosszmetszeteket adnak az elmúlt kétszáz év kelet-európai fejlődéséről.
- Spiró válaszában elmondta, arra törekedett, hogy ha összeáll az esszékötete, az „legyen minél vékonyabb, de minél súlyosabb”. Azt viszont nem bánja, hogy az utolsó két rövid írás fejnehézzé tette a kötetet. Hozzátette még: mindhármat felkérésre írta, magától talán neki sem állt volna.
- Ezek az írások valóban szinte olyanok, mintha marslakók számára készültek volna, nem kell hozzájuk külső tudás – ez is az oka, hogy általában hiányoznak belőlük a konkrétumok, Spiró viszont hozzátette, hogy mindez nem az ő természetéből fakad, ebben az esetben viszont a felkéréseknek akart minél magasabb színvonalon, és minél egyszerűbben megfelelni.
- Az Eötvös Collegium is úgy jutott eszébe, hogy felkérték egy előadásra az ELTE Alumni sorozatában, és akkor jutott eszébe, hogy a kollégiumnak ezt a korszakát igazából még nem nagyon írták meg. Páran persze írtak róla, és született a témában egy kötet is, a Lustrum (a latin szó az öt évre utal, Spiró viszont nagy bánatára csak négy évig volt kollégista).
- Az ott töltött időszak megírása sok ideig, fél évig tartott, rengeteg minden kimaradt belőle, sok kedves ember is, de nem tudta rövidebben elintézni, mert pár szót mindenképp akart szentelni annak a viszonylag komplex, ideológiai-politikai miliőnek, ami körülvette a kollégista létet.
- Kiderült az is, hogy egy ilyen pár évig tartó életképet nem lehet megúszni az irodalom nélkül: „A korszakot mégiscsak az irodalom fejezte ki a legmélyebben”.
- Szerinte látszólag fantasztikus lehetőségek rejlettek a korszakban, amiből később „különös elvakulás” lett, és ezek a törekvések szertefoszlottak.
- Spiró eldöntötte, hogy mindazon kollégistáknak, akik bekerültek az esszébe, a későbbi életét nem keveri bele („ki ide vetődött, ki oda”), azt viszont hozzátette, hogy sokan nem futották ki magukat, ami még a Kilencek nagy tehetségű költőiről is elmondható. Példaként Rózsa Endrét és Utassy Józsefet említette, akiknek küzdelmes sors jutott.
- Spiró saját bevallása szerint nem felülről, nem alulról, hanem „valamennyire oldalvást” nézte ezt a korszakot. Kettős látása volt, hiszen pesti létére kerülhetett a kollégiumba: a pesti lét nem volt számára idegen, emellett viszont megismerte a vidéki mentalitást is, és ez a kettő kitett egy egész világot. Abban az időben érezte először otthon magát Budapesten.
- Olyan szellemiség uralkodott a kollégiumban és talán a korban is, ami magában hordozott valamit a magyar polgári fejlődésből, ezt viszont később sikerült szétverni.
Spiró Eötvös-kollégistaként is a kultúrában, nem pedig politikában gondolkodott - Könyves magazin
Az Eötvös Kollégium egykori tagjairól, '89-ről, betiltott lapokról és szilenciumban lévő írókról is olvashatunk Spiró György új kötetében, amelyben egy hosszabb és két rövidebb esszé kapott helyett. Olvassatok bele a címadó történetbe, és ismerjétek meg a kollégium belső szokásait, rítusait, mindennapjait!
- A címben szereplő malac tulajdonképpen képzeletbeli volt, amit egy évig neveltek, majd ugyancsak képzeletben levágtak: „Véletlenül jött ki belőle ez a kisregény, novelláskötetbe túl terjengős lett volna”.
- Spiró szerint nemcsak az Eötvös Collegiummal volt szerencséje, hanem azzal is, hogy orosz szakos lett. Emiatt máshonnan nézett a magyar történelemre, inkább keletről és nem nyugatról. Lassan jött rá, hogy szemléletbeli különbség van közte és a kortársai között: ami mások szerint kevés, azt ő fantasztikus vívmánynak tekintette, hiszen azt látta, hogy mehetnének olyan rémesen is a dolgok, mint a Szovjetunióban.
- „Jobban megismerve a kelet-európai esélyeket, nem győztem örülni, hogy mi egy köztes területen vagyunk”. Nem mintha meg lett volna elégedve, csak a perspektívákat látta másképp, és ez a perspektívakülönbség erősen befolyásolta a szemléletét.
