Volt-e emlékezetes olvasmányélményed idén?
Nemrégiben megtaláltam egy antikváriumban Sánta Ferenc Isten a szekéren című könyvét. Korábban is nagyon szerettem ezeket a novellákat, de most újra előveszem őket ‒ minden este egyet-egyet elalvás előtt. Nem biztos, hogy a legjobb időzítés, de olyankor legalább teljes csendben, lassan rághatom végig. Hogy miért ő?
Nem is tudom, valamiért képes minden sarokban egyetemes és zsigeri igazságokat találni, de közben nem is nyers és nem is cifra ‒ csak szép.
Van-e olyan író és/vagy dalszerző, MC, aki középiskolás korod óta fontos neked, akinek azóta is várod a friss megjelenéseit?
Ide most egy elég vastag és kiszámítható listát lehetne írni, ehelyett csak annyit mondanék, hogy eléggé rajongó típus vagyok és a középiskolás koromban megszeretett dolgok közül nagyjából mindent követek, amennyire csak tudok. Sajnos a figyelmem pont annyira szerteágazó, mint amennyire hiányos és zavaros,
„összeeszek mindent”.
Ha a világirodalom történetéből bárkit elhívhatnál a Margófesztre, hogy megegyetek a zalai dombok között egy-egy tál dödöllét, akkor kit választanál, és mi lenne az, amit feltétlenül szeretnél megkérdezni tőle?
Egyértelműen Fülest, a szamarat, de kérdezni nem szeretnék tőle semmit, csak csendben sóhajtozva tolnánk befelé a pirított hagymás dödölléket ‒ rosszullétig, tejföllel.
Tegyük fel, hogy létezik egy fesztivál, ahol a ráadás előtt a frontemberek felolvasnak egy verset vagy egy prózarészletet. Te kinek a művéből olvasnál fel a rendezvény headlinereként?
Utolsó nap, utolsó fellépőként, Kemény István Egy nap élet, de a ráadást elengedném!
Melyik az a szöveged, ami különösen közel került hozzád az évek során, és van-e olyan sorod, amit ma már másként írnál meg, esetleg olykor másként is adsz elő?
Mindig azt érzem, hogy lehetett volna jobban, aztán mindig az aktuálisan íródó szövegben akarom jobban, amit majd szintén a következőben akarok kevesebb hibával, és eközben valamit jobban megszeretek, valamit kevésbé,
de egyiket sem adnám elő másképp.
Ha csenhetnél egy sort, egy rímet vagy egy refrént a Margófeszt egy másik fellépőjétől, akkor mi lenne az?
Ez k**va nehéz kérdés! Azért itt tonnányi jó szöveg van, sőt… Na jó, mondjuk Beck Zoli Szenesének refrénjét egyszer üvölteném színpadról, torkom szakadtából, rekedésig.
Ha a nyári fesztiválszezon után kivehetnél egy hónap szabadidőt, amit régi klasszikusok és friss könyvsikerek olvasására fordíthatnál, melyik műveket választanád?
Nem kezdenék bele új könyvbe, inkább megpróbálnék nem félbehagyni, és újra elővenni párat.
