Beck Zoli: Majd belehalnak az emberek, hogy megélhessék a személyesség élményét

Az Ipszilon első 500 példánya április folyamán – maszkokat, kesztyűket és fertőtlenítési köröket követő gondos logisztikázás után – a zenekartól érkező személyes üzenetekkel tele jutott el az emberekhez. Miután elkészült a könyv, Tóth Barbi beült a zenekari buszba és kiosztott egy adag setlistet, közös fotót és filctollat a 30Y négy tagja között. Beck Zoli, Beck László (Zaza), Sárközy Zoltán (Papa) és Varga Ádám óvintézkedések mellett két napig írt üzeneteket a kötetet megrendelők számára. Miután mindenki elkészült, az üzenetek meghatározott sorrendben a könyvekbe kerültek és elindultak az emberek felé. Ugyanez a terv az utánnyomással is.

„A mostani helyzetben majd belehalnak az emberek, hogy megélhessék a személyesség élményét” – mondja Beck Zoli. „Hogy ne csak géphangjaik legyenek furcsa alkalmazásokon keresztül, miközben megpróbálják elhinni, hogy együtt vannak, mert a technológia összevarázsolta az arcaikat egy közös képernyőre. Állati fontos lett a 3D-s kiterjedésű, tényleges tárgy” – folytatja. „Ez nem az a történet, mikor a nagy rakkendroll zenész aláíró kártyákat küld a kedves rajongóknak. Ez a mostani ennél sokkal profánabb élmény. 

Az ember rajta hagyja a nyomát egy tárgyon, majd ez a tárgy elkerül egy másik emberhez – és ezáltal kicsit együtt lesz ez a két ember.”

Megszólalói mix

Az Ipszilon anyaga három év alatt, 2017 ősze és 2020 februárja között gyűlt össze. A fotók a zeneipari körökben mindenki által ismert fotós és videós, Bátori Gábor Jim (sinco) munkái. Az erős és őszinte képek a 2018-as nyári turnét követő Újra él kliphez hasonlóan nem előre kitalált vagy beállított helyzetekben készültek. A koncepció lényege éppen az volt, hogy Jim egész egyszerűen legyen jelen. „Jimmel 2017-ben kezdtünk együtt dolgozni, mikor a zenekar az A38-on az Egy hét a hajónt játszotta. Eszembe jutott, hogy jó lenne, ha máskor is jönne és nem csak a nyilvánosság számára fotózna. Felhívtam, hogy lenne-e kedve célzottan olyan képeket is készíteni, amiket egyelőre csak gyűjtünk, aztán meglátjuk, mi lesz belőlük. És ez lett. Reméltem, hogy a 20 éves évfordulóra összejön” – mondja az Ipszilon ötletéről Tóth Barbi. 

Tóth Barbara, a 30y turnémenedzsere

A zenekar tagjai nem ismerték ezt a hátsó szándékot, miközben Jim a 30Y szerves részévé vált.

„A zenekar tulajdonképpen három éves permanens átverés áldozata” – mondja nevetve Beck Zoli.

„Persze Barbiék a koncertek után mindig kitettek képeket, ezeket ismertük. Szerepeltünk Jim Sincology kötetében is, sok más nagyszerű zenekarral együtt. Így abban a hitben voltunk, hogy csak ezért utazik velünk egy ilyen nagyszerű fotós fickó.” A 30Y tagjai végül egy első és utolsó csekkolásra kapták meg a képanyagot, és Beck Zoli azt mondja, ennél szerencsésebben nem is alakulhatott volna a dolog. „Így nem négy rakkendroll hős dolgozott éveken keresztül azért, hogy kifaragja a saját szobrát a főtéren, majd rácsodálkozzon, mindez milyen nagyszerűen sikerült.” 

Az, hogy a 30Y közösségben gondolkodik, alapvetően jellemző a zenekar működésére. „Úgy látom magam körül, hogy a legtöbb rakkendroll zenekarnak van erős bizalmi köre. Sok költővel és íróval beszélgetek, és mindig kiderül, hogy leginkább ebben különbözik az attitűdünk. Mi zenekarként sosem alkotunk egyedül. Mindegy, ki írja a szöveget vagy ki hozza a zenei témát. 

Akkor tűnnek igaznak vagy érvényesnek az állításaink – és legyen ez most esztétikai és morális szempont is – mikor azokat mind, akik a 30Y vagyunk, igaznak látjuk. A 30Y pedig messze túlmutat négyünkön.”

Idetartozik a teljes stáb a hangmérnöki pulttól a vizuális szakembereken át a menedzserekig. Ez a hozzáállás az Ipszilonban olvasható rövid szövegek elolvasása után is egyértelművé válik, mivel azoknak nincs konkrét szerzője. Van, ahol ki lehet következtetni, ki beszél épp, máshol pedig akár párbeszédszerűen is reagálhatnak egymásra a mondatok. 

A könyv tehát nem zenekartörténetet mesél el és nem is nagyinterjúk összeszerkesztett verzióját olvassuk. „Szándékosan döntöttünk úgy, hogy legyen a beszélő. Egyes szám első személyben mesél arról, ami épp fontos számára. Furcsa is lett volna zenekari történetet írni,  hiszen aktív a zenekar” – mondja Tóth Barbi. Mellette és Bátori Gábor Jim mellett szerzőként Haász János is szerepel, akit tavaly nyár végén hívtak a projektbe, hogy valaki egy lépés távolságból is ránézhessen a könyvre. „Ez volt az egyetlen lehetséges út. Barbi is belülről nézi a történetet, ha pedig én írtam volna, akkor azt vettük volna észre, hogy egyre kevesebb köze lesz a tárgyához. Az írás, a nyelv, a szöveg vette volna át az irányítást. Minden bizonnyal szuper lett volna, csak nem a 30Y-ról szólt volna” – válaszol Beck Zoli, mikor arról kérdezem, ő miért lett inkább szereplője a kötetnek, mint szerzője. 

"Összefoglalva úgy mondanám, Barbi és János létrehozták a 30Y narratív szelfjét.

Azt sejtem, játszottak azzal is, hogy bizonyos mondatokat egymásra vetítettek vagy montíroztak. Egyfajta megszólalói mix jött létre.”

Nagy történelem, kis mítoszok

Mivel a kötet a 20. szülinapra jelent meg, az Ipszilon esetében a zenekar és a stáb megjelenése mellett a visszanézés és a korszakozás is elkerülhetetlen. Az egyik szöveg ki is emeli, hogy a 30Y már nem is tekinthet el saját kontextusától, a kötetleírásban pedig szerepel a korlenyomat meghatározás. 

„Szükségszerűen részesei vagyunk a zenei színtérnek. Ránk is hatottak mások, mi is hatunk másokra. A kontextus emellett valami olyasmit is jelent, mikor egy zenei alkalmazás <vasárnap reggeli jókedvű jogging a Margitszigeten> címmel kontextualizálja a zenénket más emberek életében. A harmadik dolog, hogy mi magunk is kontextussá válunk saját magunk számára: egy 30Y-dal már csak egy másik 30Y-dal viszonylatában tűnhet fel. 

Egyik zenekar sem tehet úgy, mintha éppen az első dalát írná, ahogyan egy regényíró sem tudja minden alkalommal az első regényét megírni.

A kontextus és korszakok kapcsán még egy negyedik elemet is berántanék: minden valamire való műalkotás végső soron azzal a térrel és idővel van viszonyban, amibe beleér. Hogy csak egy popzenei példát mondjak, mikor végighallgatjuk Cseh Tamás lemezeit, megérthetjük, mit jelentett a ‘70-es évek.”

Az Ipszilon pedig épp világjárvány idejére érkezett. A kötetben szereplő egyik mondat így kaphat teljesen új értelmezést is:

„Mi nem élünk nagy történelmi időket, ily módon aztán kis mítoszaink vannak.”

 Beck Zoli ezzel kapcsolatban azt mondja, ha ilyenek a nagy történelmi idők, akkor ő kéri vissza a kis mítoszokat. „Engem most leginkább az érdekel, képesek vagyunk-e elmozdítani a működési módjainkat, értékeinket és normáinkat attól, ami láthatóan nem működött jól. Az aggaszt, hogy mikor vége lesz a vírushelyzetnek, a visszarendeződés vágya lesz a legerőteljesebb. Pedig éppen akkor élhetnénk meg , ha újraértelmeznénk magunkat és kísérletet indítanánk egy járhatóbb út megtételére.”  Tóth Barbi azt mondja, számára ebben az időszakban az a kérdés, hogy az a sok kedvesség és figyelmesség, amivel most találkozik, vajon megmarad-e később is. „Jó lenne, ha nem csak az elszigeteltségünkben szeretnénk együtt lenni.” 

Beck Zoli megjegyzi, hogy ő is tapasztalja az emberek támogató hozzáállását, de így felmerül benne az a kérdés is, hogy az empátia végső soron nem más-e, mint az önzés egyik lehetséges formája? „Vidám gondolat ez a végére. Jó kedvre deríti az embert. Mint egy jó kis 30Y-dal.”

***

Az Ipszilont a tixa.hu-n lehet megrendelni.

Szerzők: Bátori Gábor Jim, Haász János, Tóth Barbi