George Orwell ugyanolyan pontosan ismerte fel az imperializmus, a fasizmus és a sztálinizmus veszélyeit. Nem hiába szokás őt egy nemzedék fagyos lelkiismeretének tartani. A Mein Kampfról írt recenziója azt bizonyítja, Orwell olvasott a sorok között, és mesterien tárta fel a szerző szándékait.
Hitler és a brit arisztokrácia
Hitler börtönben töltött hónapjai alatt írt hírhedt könyve 1925-ben jelent meg németül, és bármilyen különös is,
magyar nyelven (Kolbay Pál fordításában) négy évvel korábban olvasható volt, mint angolul.
Orwell a brit második kiadásról közölt recenziót. Cikke egy olyan pillanatban íródott, amikor a Németországot korábban támogató brit arisztokraták számára is kezdtek körvonalazódni a Harmadik Birodalom valódi szándékai. Amint Orwell is megjegyzi, a Mein Kampf 1939-es angol kiadása még kifejezetten kedvező képet festett a Führerről.
„A fordító előszavának nyilvánvalóan az volt a szándéka, hogy tompítsa a könyv kegyetlenségét, és Hitlert a lehető legjobb fényben tüntesse fel.” A brit felsőbb osztályok ugyanis a német munkásmozgalom megfékezése miatt hajlamosak voltak szinte mindent megbocsátani neki.
Idővel aztán kiderült számukra is,
hogy Hitler mégsem az a tiszteletre méltó gentleman, akinek korábban hitték.
Az emberek háborút akarnak
Az 1940 márciusában megjelent könyvkritikában Orwell tűpontosan rámutat Hitler mérgező karizmájának gyökerére, illetve a náci vezető népszerűségének lehetséges következményeire is.
„Tény, hogy van benne valami mélyen vonzó” ‒ fogalmaz az író. „Hitler (…) tudja, hogy az embereknek nemcsak kényelemre, biztonságra, rövid munkaidőre, higiéniára és általában véve józan észre van szüksége; hanem ‒ legalábbis időnként ‒ küzdelemre és önfeláldozásra is vágynak, nem beszélve a dobok, a zászlók és katonai parádék grandiózus jeleneteiről.” Majd hozzáteszi, hogy mindezekből következően
a fasizmus és a nácizmus lélektanilag sokkal szilárdabb elméletek, mint bármely hedonista politikai filozófia.
Egy agyatlan birodalom ágyútöltelékei
A recenzió egy pontján Orwell elképzeli, hogyan nézne ki a világ a Harmadik Birodalom sikere után.
Hitler fantazmagóriáját egy 250 millió németből, és végtelen élettérből álló hiperállamként írja le. „Borzalmas, agyatlan birodalomként”, amelyben lényegében semmi más nem történik, annyi csak, hogy fiatal férfiakat képeznek ki a következő háborúra, vagyis szaporítják „a friss ágyútöltelékeket”.
A világ visszatartott lélegzete
Amikor Orwell szövege megjelent, Nagy-Britannia és Franciaország már hadban állt a Lengyelországot lerohanó Németországgal, de Nyugat-Európában akkoriban még nem kezdődtek el a harcok. A második háborús év kora tavaszán a világ kollektíven visszatartotta a lélegzetét. Orwell viszont ebben a félelmetes feszültséggel teli pillanatban tulajdonképpen megjósolta a háború további szakaszait.
Összehasonlította Hitlernek a Mein Kampfban olvasható gondolatait a harcok megkezdése óta tett nyilatkozataival, és arra jutott, hogy a hatalmi politika manőverei nemigen vannak hatással a náci vezető monomániásan megrögzött terveire.
Mint fogalmaz, Hitler számára az orosz-német paktum csupán az ütemterv módosítását jelenti. Vagyis nem többet annál, hogy megcserélje Anglia és a Szovjetunió lerohanását, mégpedig azért,
mert az utóbbit könnyebb volt megvesztegetnie.
1941 júniusában Németország megtámadta Oroszországot, a modern hadviselés történetének egyik legnagyobb stratégiai baklövését követve el. Sztálint teljesen váratlanul érte az invázió. Nyilvánvaló, hogy nem olvasta a könyvkritikát, amit Orwell a Mein Kampfról közölt.
Forrás: Open Culture
Nyitókép: Wikipedia
