Mióta megjelent George Orwell 1984 című kötete, minden nemzedéknek jócskán van rá oka, hogy elgondolkodjon a regényben megrajzolt közeljövőn. A könyv megkerülhetetlen viszonyítási pont az utóbbi 70 év disztópikus irodalmának és filmművészetének. Nyilvánvalóan inspirálóan hatott Ray Bradbury Fahrenheit 451 című regényére vagy a lengyel Stanislaw Lem Éden című művére is.
A sokszor újragondolt műremek
Amint egy korábbi cikkünkben alaposan körbejártuk, az 1984 az irodalmon kívül is nagyon fontos forrása lesz a művészetnek,
a magas és a populáris regiszterben egyaránt.
A regényből már megjelenése után hét évvel film készült Michael Anderson rendezésében, 1984-ben pedig Michael Radford adaptálta a szöveget. Nagy sikerű filmjéhez az Eurythmics készített zenét.
A legsúlyosabb regény
Az első adaptáció viszont már a kötet kiadásának évében, 1949-ben elkészült, az NBC University Theater nevű oktatási rádiós sorozatának részeként, David Niven főszereplésével, James Hilton kommentárjaival.
A rádiójátékot „az 1949-es év legsúlyosabb regényének első hangos változataként” konferálták fel, és elhangzott az is az adás elején,
hogy a hallgatóknak „a nyugalom megzavarására alkalmas adásra” kell készülniük.
A múlt árnyai
A mából nézve szinte el sem tudjuk képzelni, mennyire nyugtalanító lehetett a rádióban sugárzott 1984 azok számára, akik nem sokkal azelőtt szembesültek a náci kegyetlenkedésekkel, a Japánra dobott atombomba következményeivel, miközben ideológiai és tényleges háborút viseltek a szovjet kommunizmussal szemben.
Egy irodalmi mű minden adaptációja óhatatlanul értelmezés is egyszersmind,
amelyből következtethetünk az adott korszak eszmei és ideológiai hátterére.
A Niven főszereplésével készült hangfelvételt nemrég a „Nagy beszédek és interjúk” nevű podcast vette át, és népszerű dalokkal, valamint a két újságíró, Glenn Greenwald és Dylan Ratigan közötti beszélgetéssel szerkesztették össze az adást.
Mintha ez a fejlemény is a múlt állandó átírásának rémére hívná fel a figyelmünket.
Forrás: Openculture
Nyitókép: Wikipedia
