Vonnegut, Saramago és Atwood is szívesen írt festőkről. Ez talán nem véletlen, hiszen az alkotói folyamaton keresztül olyan témákat tudnak bemutatni, mint az igaz művészet keresése, a kiteljesedés, az önmagunkkal való szembenézés vagy éppen a 20. századi történelem borzalmai. Vászon nem marad szárazon ezekben a könyvekben: olyan köteteket gyűjtöttünk, amikben a festők kerülnek előtérbe.
Afonso Cruz: Festő a mosogató alatt
Jozef Sors egy 20. századi festő nem túl nagy ambíciókkal és még annál is kevesebb reménnyel. Amikor zsidó származása miatt nem kell bujkálnia, akkor szeret kézen állni, a földön feküdni, befejezhetetlen dolgokkal foglalkozni, egyeneseket és szemeket rajzolni. Akár azt is mondhatnánk, hogy egy tipikus művészi sors, de Afonso Cruz regénye sokkal több ennél.
Sors története ugyanis az örök kérdés művészet és valóság, hivatás és realitás között.
Itt a művészet nem a gyönyörködtetés és felszabadulás, hanem a por, a homok és a düh, az elfogadhatatlan gondolat, hogy valaki erre született, és másra képtelen. Persze a protugál szerző a mély gondolatok mellett nem felejt el humoros és érzéki lenni a történet során.
Jon Fosse: Melankólia
Lars Hertervig egy norvég tájfestő, akinek képein minden ecsetvonás, árnyalat, alak és forma előre megtervezett, elrendezett és szépen kivitelezett, senki nem gondolná róla, hogy belül a káosz uralkodik. Ugyanis Hertervig idegállapota igen labilis, olykor napokig, hetekig képes egy-egy gondolaton rágódni, kikészült idegzete és instabil lelkiállapota folyamatos szorongással tölti el, amit olykor-olykor csak a festészet tud feloldani.
Jon Fosse Nobel-díjas norvég író lírai mondatokkal és merengő hangulattal rajzolja meg Hertervig életének különböző szakaszait, közben pedig együtt gondolkozunk a festővel bűnről, múltról, felelősségről és istenről (részlet itt). Csakis a legtöbb, amit várhatunk Karl Ove Knausgård mesterétől.
Murakami Haruki, Rachel Cusk és Kazuo Ishiguro regényét is ajánljuk, ha nemcsak a könyvekért rajongsz, hanem a művészetért is.
Tovább olvasokMargaret Atwood: Macskaszem
Elaine egy 50 éveiben járó festőművész, nagy életművet, sok tapasztalatot és rengeteg kiállítást tudhat a háta mögött, úgy érzi kiteljesedett és azzá vált, aki lenni akart. Az életmű kiállítása pedig hol máshol lenne, mint a szülővárosában Torontóban.
Így sok évtized után vissza kell térnie oda, ahonnan elindult, de a szimbolikus beteljesedés helyett a múlt traumái várnak rá.
Elaine az ismerős utcákat és helyszíneket bejárva ráébred, hogy mennyi abúzuson ment keresztül gyerekkora alatt, és ezt egészen idáig mennyire mélyen elnyomta magában. Végül pedig rádöbben, hogy bármennyire is képes feldolgozni a múltat, van, amit már sosem kaphat vissza, még ha bosszút is áll. Egyetlen menekölőútja a művészet marad. A szolgálólány meséjének írója ebben a kötetben egy felkavaró történetet adott a kezünkbe, ahol a szavaknak sokkal több súlya van, mint gondolnánk (kritika itt).
Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Kurt Vonnegut, amikor nem azzal töltötte az idejét, hogy megjósolja a jövőt vagy végtelen mennyiségű szerelmeslevelet írjon, akkor bizony olyan humoros és groteszk történeteken törte a fejét, mint a Kékszakáll. Rabo Karabekian életét követjük végig, aki egy örmény származású absztrakt expresszionista festő. Ahogy az Vonnegutnál lenni szokott, már az elején nem hétköznapi események között találjuk magunkat, aztán lapról lapra ugrálunk térben és időben, keresztül-kasul bejárva az örmény festő életét.
Látjuk a háború borzalmait, az erőszakot, a kiszolgáltatottságot, azt, hogyan nő fel egy európai család Amerikában, a kirekesztést, és persze, hogy mennyi bátorság, erő és szenvedés kell ahhoz, hogy valakiből festő legyen egy olyan társadalomban, ahol az alsóbb rétegek kevesebb figyelmet és elismerést kapnak. Emellett a regény akár úgy is olvasható, mint egy ál-önéletrajz, sok áthallással az író életére.
José Saramago: Festészeti és szépírási kézikönyv
Mit ér egy arckép, ha valójában az azt készítő festő semmire sem tartja magát?
Születhet ott művészet, ahol maga a művész már lemondott róla és csak néha ragad ecsetet? José Saramago kísérleti regénye egy hosszas elmélkedés igaz művészet és gyakorlati szakma kapcsolatáról, vagy másképp megfogalmazva: hogy mit jelent egy alkotónak olyan tárgyakat készítenie, amik valójában csak díszek lesznek egy tárgyalóteremben.
H. egy negyvenes évei végén járó, inkább szorgalmas, mint tehetséges festő, aki az egész életét azzal töltötte, hogy gazdag megrendelőknek festette meg a portréját. Egy nap viszont szembe kell néznie azzal, hogy egész életében céltalanul alkotott, és talán már semmi esélye arra, hogy megtalálja az igaz művészetet. Ezért belekezd ebbe a könyvbe, hogy a szavak mélyére ásva fellelje azt, amit már rég elveszettnek hitt.
Nyitókép forrása: unsplash.com
