Március 19-én A szentimentalista címmel új állandó kiállítás nyílt André Kertész magyar fotográfus képeiből a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban. A kiállított képek a Szigetbecsei gyűjteményből származnak, a község azért is fontos elem az életműben, mert a fotós gyerekkorának jelentős részét itt töltötte, és az emlékháza is itt áll a mai napig.
Kertész többek között az analóg fotózás egyik mestere, illetve a 20. századi magyar fotográfia kiemelkedő alakja. Bár életének jelentős részét külföldön töltötte, az első világháborús leszerelése után 31 évesen Párizsba emigrált, majd később New Yorkba költözött. Számos reklámstúdiónál és magazinnál dolgozott, de emellett jó ismeretséget ápolt a korabeli művészvilággal, sőt még Robert Capával is barátok voltak.
Kiállítás a modern fotós életművéből
A stílusa szinte elsőre felismerhető, fotóiban az élet apró dolgait, a szokatlant igyekezett rögzíteni, és mindig a meglepő képkivágást vagy látószöget alkalmazta hozzá.
A modern fotóművészet látásmódjának és formanyelvének egyik megalkotója.
A bemutatott képek a szerző életútja szerint vannak elrendezve, így az elejétől a végéig követhetjük a fotós életének és művészetének alakulását, illetve egy-egy esemény, személy vagy motívum apropóján nagyobb betekintést is kaphatunk az alkotó világába.
Ha a kiállítás előtt vagy után szívesen utánaolvasnátok a fotózás művészetének, akkor ajánlunk három könyvet, amivel el tudtok mélyedni a témában.
Roland Barthes: Világoskamra
A fotók működéséről ritkán szoktunk elgondolkodni, pedig nem annyira egyszerű, mint hinnénk. A fotók egyedi hatással bírnak, irányítják a szemünket, a gondolkozásunkat, általánosnak tűnnek, mégis a maguk módján egyediek. Roland Barthes francia irodalom- és társadalomelméleti kutató pontosan ezt mutatja be, hogy a fotók hatásukban és létrejöttükben igen nagy jelentőséggel bírnak, és meghatározóak abban, hogy mit és hogyan látunk a világból. Egy érdekes utazás a fotó hatás- és kultúrtörténeti horizontján.
Susan Sontag: A fényképezésről
Susan Sontag amerikai alkotó igen sokoldalú volt, egyaránt írt regényeket, filozófiai köteteket, esszéket, kritikákat és még igen sok mindent, a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt. A fényképezésről című kötetében a képek valóságának nyomába ered, ugyanis szerinte a képek bár részletes és teljes képet adnak a valóságról, mégis a jelen hamis érzetét keltik, azaz csak egy látszatra épülnek. A gondolat összetett, de megéri kibogozni. Sontag szerint ugyanis a kép egyfajta kábítószer, aminek az élvezete a tudat rombolásához vezet. Az okostelefonok világából pedig ez mintha igen ismerősen csengene, nem?
Fisli Éva: A lélegző archívum - André Kertész háborús naplója és levelei
André Kertész művészete az első világháborúval kezdődött, ahol maga is katonaként szolgált. Ebben a könyvben láthatjuk, ahogy fotók és naplórészletek mentén kibomlik az az érzékeny, éleslátású és távolságtartó fiatalember, akiből később a világhíres fotós alakja lép elő. De az életrajzi érdekességek mellett ez egy korlenyomat is egyben, az Osztrák-Magyar-Monarchia sokfélesége, az emberi sorsok és a háború dübörgő gépezete is ott van a lapok és a képek között. A kamera eleinte csak kapcsolatteremtésre volt jó, idővel viszont önkifejezéssé és lételemmé vált Kertész számára, ez az út pedig itt kezdődött.
Fotó: Robert Capa Kortárs Fotogárfiai Központ
(MTI)
