Pár évvel azt követően, hogy beleszeretett Picassóba, Françoise Gilot festett egy képet, aminek a címe: “Ádám arra kényszeríti Évát, hogy egyen egy almát”. Két szögletes figurát látunk, a férfi kopasz, szúrós tekintettel néz a nőre, miközben a szájába tömi a gyümölcsöt. Gilot Genezisében a kísértés, a tudás, a büntetés, a száműzetés a férfitól ered, akkor is, ha a nőt hibáztatják majd. Nem sokkal később, amikor a pár összeköltözött, Gilot egy barátja figyelmeztette a nőt, hogy katasztrófa felé közelít. Gilot viszont erre azt válaszolta, hogy ugyan tudja, hogy valószínűleg így van, de
ez egy olyan katasztrófa, amit nem akar elkerülni.
Mindezt megírta 1964-es memoárjában, a pillanatok alatt világsikerré váló Életem Picassóval című könyvében is, amit a műkritikus Carlton Lake-kel közösen jegyzett.
A híradások ma beszámolnak róla, hogy a tüdő- és szívproblémákkal küzdő festő, aki évtizedek óta New Yorkban élt, kedden meghalt a Mount Sinai West kórházban. Gilot a saját jogán vált elismert művésszé, bár Picasso árnyéka sokáig rávetült, és most is úgy írunk róla, mint az egyetlen nő, aki el merte hagyni a festőt. Pedig Gilot ennél sokkal-sokkal több volt: erős, bátor, önazonos és szabad nő, akinek vibráló tehetségét Budapesten is megcsodálhattuk.
Szárnyak bontogatása és egy magyar barát
Francoise Gilot 1921. november 26-án született Neuilly-sur-Seine-ben. Befolyásos családja jogi karriert szánt neki, ám Gilot-nak más tervei voltak: amikor közölte az apjával, hogy feladja a jogot a művészetért, a férfi elverte, megtagadta tőle az anyagi támogatását és megpróbálta elmegyógyintézetbe záratni. Gilot a nagyanyjához költözött, egy közeli istállóban lovaglóleckék adott és festett – tehetsége pedig egyre vitathatatlanabb volt.
A festészetet egy magyar művész segítségével kezdte tanulni: az akkor Párizsban élő szürrealista, Rozsda Endre tanítványa lett, majd ebből életre szóló barátság is fejlődött. A német megszállást követően Gilot segített Rozsdának visszatérni Budapestre azzal, hogy rávette az apját, hogy szerezzen papírokat a férfinak. Amikor kikísérte a vonathoz, Gilot a saját karrierjével kapcsolatban elég tanácstalannak érezte magát, Rozsda pedig játékosan azzal vigasztalta: emiatt ne aggódjon,
három hónap múlva talán megismerkedik Picassóval.
Első litográfiáit Gilot a párizsi Atelier Mourlot-ban készítette, egyedüli nőként abban a műhelyben, amelyben a 20. század első felének nagy mesterei, köztük Picasso, Léger, Matisse, Miró, Chagall, Giacometti is dolgoztak.
A festő Kékszakáll játszmái
Gilot és Picasso 1943 májusában találkoztak először egy párizsi étteremben. Gilot 21 éves volt, és saját bevallása szerint már akkor tudta, hogy a festészet jelenti számára a teljes életet. A negyven évvel idősebb Picasso a szeretőjével, Dora Maarral ült ott – őt festette meg a Síró nő-sorozaton –, de ez nem tartotta vissza attól, hogy az egyik nagyon szép nőtől egy tál cseresznyével át ne üljön a másik nagyon szép nőhöz flörtölni. Miután Gilot és Picasso összejöttek, Maar összeomlott, mire Gilot az emlékei szerint azt mondta a festőnek: "Lehet, hogy művészként rendkívüli vagy, de erkölcsileg egy nulla". Picasso ennek ugyan nem örült, de nem is tiltakozott ellene, szerinte ugyanis kétféle nő van, az istennő és a lábtörlő. Gilot szerint Picassónak Kékszakáll-komplexusa volt, mert a nőket trófeaként gyűjtötte.
Picasso and Gilot, Robert Capa, 1951 pic.twitter.com/9bCioiAiLy
— Artistics (@Altcini_) October 7, 2020
A The New Yorker felidézi, hogy a kapcsolatuk leginkább dominanciaharcként működött. Amikor például Gilot nem állt ellen Picasso csókjainak, a férfi kijelentette, hogy undorodik a merészségétől. Ezt az egymásnak feszülő szakaszt végül az oldotta fel, amikor Gilot mezítelenül modellt állt Picassónak – a festő ezután elképesztő gyengédséggel kezdett viselkedni vele.
A pár tíz évet töltött együtt, a katalán festő dél-franciaországi házában laktak és két gyerekük született, Claude és Paloma. A festőpár útjai 1953-ban váltak szét. Gilot lassan kiérlelte saját festői stílusát, színpadi díszletet és jelmezeket is tervezett. A rajz és a papírmunkák is segítették őt abban, hogy amennyire lehetett, kivonja magát Picasso művészi hatása alól.
Francoise Gilot lett "az egyetlen nő, aki elhagyta Picassót", ami egy csapásra bizarr hírességgé tette: riporterek táboroztak az ajtaja előtt, még maga Picasso is le volt nyűgözve. Igaz, a férfi ezen hamar túltette magát, és
a következő évtizedben próbálta ellehetetleníteni egykori szerelme érvényesülését,
például azzal, hogy nyomást gyakorolt a galériákra, hogy ne merjék kiállítani Gilot képeit. A szakításukkor amolyan átokfélét megfogalmazva azt mondta a nőnek, az embereket csakis azért fogja érdekelni, mert az élete egy időre találkozott a festőével.
Picasso tévedett - Gilot pedig a huszadik század nagy kortárs művészei közé emelkedett, miközben ünnepelt társasági ember is lett.
A privát Picasso - memoár az örökkévalóságnak
Gilot több könyvet is írt, az Életem Picassóval című 1964-ben jelent meg, s utána több nyelven, köztük magyarul is napvilágot látott – egy csapásra bestseller lett. A memoárban a közös tíz évükről írt, és a könyvben a kor olyan hírességei tűnnek fel, mint Matisse, Hemingway, Braque, Chagall, Chaplin.
És olvashatunk benne arról a Picassóról is, ahogyan csak igen kevesen, köztük Gilot ismerte őt. A babonás, a repüléstől és a hajvágástól rettegő művészről, akit bizonyos egyszerű, hétköznapi döntésekre csak hízelgéssel lehet rávenni.
Amikor Gilot terhes volt Claude-dal, Picasso nem akarta, hogy orvoshoz menjen, mert az szerinte balszerencsét hoz, ehelyett elküldte a nőt analízisre Lacanhoz.
A kötetben feltűnnek Picasso korábbi szeretői is, akik valamilyen traumatizált módon még mindig kötődtek a festőhöz, illetve ő nem engedte szabadon őket. Gilot memoárjából kirajzolódik, hogy egyszerre érzett együtt velük (még az első feleség-balett táncos Olga Koklovával is, aki egy nyaralásukon meglepte őket és az utcán a nyomukba szegődve átkokat szórt rájuk), és térképezte fel a gyengeségeiket, hogy sikeresen elrejtse a sajátjait.
Kevesen tudják, hogy Picasso nemcsak az ecsettel bánt mesterien, de nagyszerű költő is volt.
Nem meglepetés, hogy az életrajzi könyv felbőszítette Picassót, és miután nem sikerült megakadályoznia a megjelenését, teljesen megszakította a kapcsolatot a Gilot-val közös gyerekeivel is. Picasso támogatói felsorakoztak a művész oldalán, hálátlannak és rosszindulatúnak nevezték Gilot-t, aki siet bosszút állni a nagy emberen. Patrick O’Brian, az Aubrey–Maturin-sorozat szerzője közvetlenül a szakítás után találkozott Picassóval és írt is egy életrajzi könyvet a festőről.
Ebben Gilot-t önző gonosztevőnek ábrázolja, akinek fogalma sincs arról, milyen nyomás alatt kell dolgoznia egy kreatív embernek/férfinak.
Kettejük kapcsolatát dolgozta fel James Ivory (ő a Szoba kilátással rendezője is) Túlélni Picassót című 1996-os filmje, amiben Picassót Anthony Hopkins alakítja, Gilot-t Natascha McElhone, de feltűnnek a filmben Picasso életének más fontos nőalakjai is: Olga Khokhlova (Jane Lapotaire), Dora Maar (Julianne Moore), Marie-Thérèse Walter (Susannah Harker) és Jacqueline Roque (Diane Venora).
Gilot újabb könyve 1990-ben jelent meg, ezt a két festőóriásról írta Matisse és Picasso - barátság a művészetben címmel, saját művészi fejlődéséről pedig A tekintet és a maszk című kötetben számolt be.
A New York-Budapest tengely
A hatvanas évekre Gilot egyre inkább elengedte a szigorú vonalvezetést, formái lágyultak, líraibbá váltak. Ekkor készült egyik legnagyobb szabású műcsoportja, a Labirintus-sorozat is, amelyben az őt ért traumákat is igyekezett feldolgozni. Idővel egyre fontosabbak lettek számára a színek is, Keleti város I-II. című képei Matisse színkezelésének hatását mutatják, ám közben a fekete és a fehér erős kontrasztjára építő tusrajzokat is alkotott az ekkorra az Egyesült Államokba költöző festő. Munkái mára bekerültek a világ legnagyobb múzeumaiba, a Sotheby's egyik idei aukcióján pedig már 1 millió eurónál is magasabb áron kelt el egy festménye.
Rozsda Endre révén Gilot műveiből több tárlatot is rendeztek a budapesti Várfok Galériában, 2000 óta pedig ez a galéria képviseli Francoise Gilot-t Magyarországon és a régióban. A Várfok Galéria legutóbb 100. születésnapján, 2021 novemberében tisztelgett egy retrospektív jellegű kiállítással Gilot előtt. (Apropó, most van éppen Rozsda-kiállítás is a Várfokban, a művész születésének 110. évfordulója alkalmából.)
Gilot munkásságát több magas kitüntetéssel, köztük a francia Becsületrenddel ismerték el.
(MTI, Guardian, New Yorker, 24.hu)
