Pesszimizmusa a fiatalkori családi tragédiák öröksége
Ősei Németországból, a vesztfáliai Münsterből származtak, 1848-ban egymillió más némethez hasonlóan vándoroltak ki Amerikába, és 1850-ben letelepedtek Indianapolisban, ahol Vonnegut is született. Anyja gazdag sörgyáros családból származott, apja ismert építész volt, de a nagy gazdasági válság idején virágzó üzlete szinte egyik napról a másikra omlott össze, így el kellett adniuk házukat, őt pedig kivették a magániskolából. Apja soha nem heverte ki az anyagi csőd következményeit, anyja depressziós lett, végül 1944-ben öngyilkosságot követett el. Vonnegut egész életét és munkásságát meghatározó pesszimizmusa a fiatal korában átélt tragédiák sorozatában gyökerezett.
Diákújságíróként fogalmazta meg alapelveit
Már diákként írta és szerkesztette az iskolai lapot, és ekkor dolgozta ki maga számára alapelveit: tárd fel a tényeket, írj egyszerű mondatokat, ismerd meg jól közönségedet. 1940-től a Cornell Egyetemen tanult biokémiát, de saját bevallása szerint is több időt fordított az egyetem lapjának szerkesztésére.
Drezda bombázását egy húsraktárban élte túl, fogolyként
Az Egyesült Államok hadba lépése után jelentkezett a hadseregbe, 1944 decemberében az ardenneki csata során német fogságba esett. Drezdába vitték kényszermunkára, ahol 1945. február 13-15-én a várost szinte teljesen elpusztító, több tízezer áldozatot követelő angolszász szőnyegbombázást csak azért élte túl, mert egy korábbi vágóhíd földalatti húsraktárában őrizték társaival együtt. Az életben maradtak feladata ezután egy hétig az áldozatok maradványainak összegyűjtése és eltemetése volt.
Az ötös számú vágóhidat be akarták tiltani
Vonnegutot drezdai élményei késztették húsz évvel később leghíresebb könyve, Az ötös számú vágóhíd megírására. A sors, a szabad akarat, az emberi természet illogikus voltát boncolgató művet George Roy Hill filmesítette meg, és 1972-ben el is nyerte vele a zsűri díját az 1972-es cannes-i filmfesztiválon. A regényből azóta már képregény is készült, magyarul a Helikonnál jelent meg. Az ötös számú vágóhidat újraolvastuk a karantén idején, amikor széttöredezni látszott az idő, megjelenésének 50. évfordulójáról pedig ezzel a cikkel emlékeztünk meg:
Az indianapolisi Kurt Vonnegut Múzeum és Könyvtár ezer ingyenpéldányt adományozott 2022 nyarán Az ötös számú vágóhídból, a könyveket a floridai Brevard megye tanárai és diákjai kapják majd meg, miután egy Anyák a Szabadságért nevű szülői szervezet a kötet iskolai betiltását kezdeményezte.
Salman Rushdie személyes hangú esszét írt Az ötös számú vágóhídról
Szerinte az ötös számú vágóhíd valójában nagy realista regény. „Vonnegut könyve erről szól, az emberi erőszak elkerülhetetlenségéről, és hogy ez mit tesz azokkal a nem túlságosan erőszakos emberi lényekkel, akik belekerülnek.” Hogy még mit írt a regényről, itt olvashatod el:
Mit mond nekünk ma Kurt Vonnegut kultikus könyve, Az ötös számú vágóhíd? Mi a közös benne és a 22-es csapdájában? Miért értelmezik sokszor félre a regényt? Többek közt ezekről a kérdésekről írt Salman Rushdie a Vonnegutról szóló személyes hangú esszéjében, amely most az 1749-en jelent meg M. Nagy Miklós fordításában. Összeszedtük az író legizgalmasabb gondolatait a regényről.
Tovább olvasokVonnegut nevelte a nővére gyerekeit is
Az író a háború befejeződése után hazatért, megnősült; három gyermeke született, 1958-tól rákban elhunyt nővére három gyermekét is ő nevelte. A Chicagói Egyetem antropológiai szakán szerzett diplomát, ezután a General Electric óriásvállalat reklámosztályán dolgozott.
Autodidakta író volt
Vonnegut így vallott magáról Majomház című kötetének (1968) bevezetőjében: "1949 óta írok. Autodidakta vagyok. Nincsenek elméleteim az írással kapcsolatban, amelyek segítségére lehetnének másoknak. Ha írok, azzá válok, amivé látszólag válnom kell. Magasságom száznyolcvanöt centiméter, a súlyom csaknem kilencvenegy kiló. Mozgáskoordinációm tökéletlen, kivéve, ha úszom. Az írás ennek a kölcsönhústömegnek a dolga. Vízben gyönyörű vagyok."
Írt háborús és kémregényt, és rengeteg groteszket és abszurdot
Lankadatlanul írt és házalt műveivel a kiadóknál. 1950-ben jelent meg első novellája, A Barnhouse effektus címmel, majd két évvel később első regénye, az amerikai életforma gyilkos szatíráját adó Gépzongora. Következő művét 1959-ben adták ki: a Titán szirénjeiben horizontja kitágult, és az átélt szenvedések hatására már az egész emberi nem, a jelenkori történelem foglalkoztatta. Két évvel később egy kémtörténet, az Éj anyánk került ki a tolla alól, 1963-ban következett a Macskabölcső néhol groteszk és humoros, mégis megható története, amely az emberiség általában vett ostobaságára emlékezteti az olvasót. 1965-ben látott napvilágot az Áldja meg az Isten, Mr. Rosewater, az elértéktelenedett, kiüresedett lelkekkel benépesített Amerika bemutatása, majd Az ötös számú vágóhíd 1969-ben a világ egyik legnépszerűbb írójává tette.
Véletlenül találták meg több mint 200 szerelmes levelét
Kurt Vonnegut lánya egy véletlennek köszönhetően több mint kétszáz szerelmes levelet talált a házuk padlásán. A leveleket a világhírű író az első feleségének, Jane Vonnegutnak írta amikor még udvarolt neki, illetve az esküvőjük után közvetlenül. A levelek egy része kézzel írt, egy része gépelt volt, némelyik firkákkal. Sok szó esett bennük a jövő bizonytalanságáról, de Kurt Vonnegut arról is részletesen írt, mennyire szereti Jane-t.A korábban kiadatlan feljegyzések fakszimile kiadásban jelentek meg.
Kurt Vonnegut lánya egy véletlennek köszönhetően több mint kétszáz szerelmes levelet talált a házuk padlásán. A leveleket a világhírű író a feleségének, Jane Vonnegutnak írta. A korábban kiadatlan feljegyzések most fakszimile kiadásban jelentek meg.
Tovább olvasokFelnőttként sem kímélték a személyes tragédiák
Vonnegut személyes élete ugyanakkor tele volt tragédiákkal. Felesége elhagyta, egyik fia idegösszeomlást kapott, amelyből csak lassan épült fel. Az író ötvenedik születésnapjára lepte meg magát A bajnokok reggelije című művével, az első írói szakaszát lezáró, legtudatosabb posztmodern regényéből később Bruce Willis főszereplésével készült film. Az 1976-os Börleszk című, személyes indíttatású regényben a mindennapjait megnehezítő lelki problémákat "írta ki" magából.
Munkásságában ezután csökkent a fantasztikum, inkább az amerikai társadalom rajza került túlsúlyba, de a Mesterlövész, a Kékszakáll, majd a Galapagos tanúsította, hogy megőrizte csak rá jellemző ironikus hangját. 1979-ben újra megnősült, fényképész feleségével egy hetedik gyermeket is örökbe fogadtak.
Rossz költőnek tartotta Bob Dylant
Sokakban keltett felháborodást vagy ellenérzést, mikor 2016-ban Bob Dylan kapta az irodalmi Nobel-díjat. Főleg, hogy a bejelentés után Dylan sokáig nem is reagált a hírre.
Ekkor a Hustler kapott elő egy 1991-es interjút, melyet az akkor éppen 69. születésnapját ünneplő Kurt Vonneguttal készítettek egy nebraskai bárban. Vonnegutot a zenei ízléséről faggatták, és akkor fejtette ki, hogy Dylant költőként mennyire semmire sem tartja:
Esetleg egy jó sora van egy dalban, a többi halandzsa.
Bocsánatot kért a később érkező generációktól
Vonnegut erőteljes szószólója volt az alkotmányos szabadságjogok védelmének, a nukleáris fegyverek ellenőrzésének, szívén viselte a Föld törékeny bioszférájának megőrzését. Úgy vélte, hogy a vállalatok kapzsisága, a túlnépesedés, a háborúk végül leterítik az emberiséget. "Megmenthettük volna a világot, de átkozottul lusták voltunk" - írta, bocsánatot kérve az őt követő generációktól, amikor 1988-ban hét remek tanácsot fogalmazott meg a 2088-ban élő embereknek. Üzenete a TIME-ban jelent meg. Benedict Cumberbatch 2021-ben felolvasta a levelet, ITT pedig angolul el is lehet olvasni a teljes szöveget.
1988-ban egy reklámkampány részeként Kurt Vonnegut levelet írt a TIME-ba a száz évvel később, 2088-ban élő embereknek. A kemény hangú írás, amely főként azzal szembesít, hogy az unokáink érdekében abba kell hagynunk a bolygó mérgezését, most Benedict Cumberbatch előadásában hallgatható meg.
Tovább olvasokÍgy megy ez
Az írásait, interjúit átható derű ellenére Vonnegut egész életében depresszióval küszködött, 1984-ben még az öngyilkossággal is megpróbálkozott. "Kedvenc" halálnemének a repülőszerencsétlenséget választotta volna, egy Kilimandzsáró csúcsának ütköző repülőgéppel. Nem így történt: 84 évesen elesett New York-i otthonában, és 2007. április 11-én belehalt fejsérüléseibe.
40 évig forgatták a dokumentumfilmet az életéről
A stáb 1982-től 2007-ig követte az írót. A Kurt Vonnegut: Unstuck In Time rendezője Robert Weide, aki 23 éves korában kereste fel az amerikai írót azzal, hogy filmet szeretne készíteni róla. A felkérésből aztán közös munka lett, a munkából pedig több évtizeden át tartó barátság. Vonnegut életének főbb eseményeit egészen a haláláig dokumentálták.
(MTI, Könyves Magazin)
