Fehér Boldizsár: Ha tovább húzod, csak rosszabb lesz

– Felhívtad már őket?

A legjobb lett volna túlesni rajta, ez nem is volt kérdés.

A felesége minden nap emlékeztette Zukermant, hogy emelje fel a telefont, és hívja fel végre Kopkinékat, hogy gratuláljon nekik az új házukhoz.

– Nem esett jól nekik – zárta rövidre Zukermanné.

– Mi nem esett jól nekik? – csodálkozott Zukerman. Egy pillanatra abbahagyta a posta szétválogatását, és felpillantott az asztaltól.

– Bajusznétól hallottam a csemegében, hogy Mihalik és a felesége együtt voltak nyaralni Kopkinékkal, múlt héten jöttek haza, és Mihalik felesége azt mondta, hogy Kopkinék az egész liguriai nyaralás alatt amiatt bosszankodtak, hogy nem gratuláltunk a házukhoz. Állítólag teljesen elrontott nekik mindent.

– Nem értem – vakarta az állát Zukerman.

– Ezen nincs mit érteni. Fel kell őket hívni – mondta Zukermanné.

– Persze, hogy fel kell hívni őket – helyeselt Zukerman. – Csak nem értem, ki az, aki az egész nyaralásán ezen bosszankodik?

– Mit számít, ha egyszer számít nekik? – szónokolt Zukermanné. – Meg kell fogni a telefont, és felhívni őket.

– Persze, hogy fel kell hívni őket – helyeselt megint Zukerman.

– De még mennyire.

– Csak nem értem, ez miért ilyen nagy dolog: gratulálni egy házhoz.

– Lehet, hogy meg akarnak hívni minket.

Zukerman aggódva biggyesztette a száját, amikor eszébe jutott, hogy ez igaz is lehet, és azon törte a fejét, vajon hogyan úszhatná meg.

Kopkinék jóindulatú, nagylelkű, kedves emberek voltak, akiknek semmilyen normális ember nem vágyott a társaságára.

Zukerman ezen felül nem vágyott az odaútra sem, nem vágyott ott lenni és nem vágyott a késő esti kényszeredett, kifogásokkal teli távozásra sem. Nem vágyott elmenni a szupermarketbe az üveg borért, amit vinni kellett. Nem akarta megkérdezni Kopkinékat, milyen volt a nyaralásuk Liguriában. Nem akart fényképeket nézni, és nem akarta őket fürdőruhában látni. Nem érdekelte a ház, nem érdekelte a plusz fürdőszoba, a plusz vendégszoba és a terasz, nem érdekelte a kert, nem akart füstszagú lenni a parázson sütött, zsíros kolbászoktól, amiket nem tud megemészteni. Nem akart érdeklődő lenni. Nem akarta, hogy iránta érdeklődjenek. Legfőképp nem akart kimerítő erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy ne látszódjon rajta, mennyire nem akarja mindezt.

– Felhívod őket? – kérdezte Zukermanné.

– Dehogy – vágta rá Zukerman. – Miért én?

– Miért én? – kérdezett vissza Zukermanné.

Zukerman elhatározta, hogy másnap telefonál, de délután a lányáék jöttek látogatóba, és inkább elhalasztotta a hívást egy alkalmasabb időpontra, amikor nyugodtabb körülmények között beszélhet. A következő nap a kábelszolgáltató embere alkalmatlankodott náluk. A szerelő azért érkezett, hogy kicseréljen egy dobozt a tévé mellett, amiről Zukermanék nem tudták, mire való, egy másik dobozra, amiről szintén nem tudták mire való. Az egyetlen, amit tudtak, hogy a doboz kicserélésével semmilyen változás nem történt az életükben. Miután elment a szerelő, Zukerman egy barátját sietett el meglátogatni, aki megmutatta neki az új éttermét, amelynek a megnyitója a következő héten volt esedékes. Mire hazaért, inkább megvacsorázott, utána pedig már túl késő lett volna zavarni Kopkinékat.

– Az egész öt perc lenne – mondta a felesége mikor már az ágyban feküdtek a hálóruhájukban, és mindenki a maga kislámpájánál olvasott. Zukerman újságot, a felesége pedig A klón és én című Denielle Steel regényt, amelyben Stephanie, Peter, és Peter klónja szerelmi háromszögbe keverednek Párizsban. Zukermanné szórakozott sóhajjal nyugtázta, hogy az emberi szív mély és kiismerhetetlen. Zukermant arról győzte meg az újság, hogy minél jobban követi a híreket, annál kevésbé tudja, mi történik a világban.

– Majd holnap – ígérte meg Zukerman.

– Már igazán ne húzd tovább – mondta a felesége annak az embernek a rosszallásával, aki nyilvánvalóan érzéketlen az efféle telefonhívások kellemetlenségei iránt.

– Tulajdonképpen miért barátkozunk Kopkinékkal? – tűnődött Zukerman.

– Mert kedveljük őket – mondta a felesége.

Zukermanné hétfő reggel azzal a baljós hírrel érkezett meg a kertészboltból, hogy megint találkozott Bajusznéval.

– És?

– Csigairtót vett.

– De mi a lényeg?

– A lényeg, hogy Bajuszné elmesélte Mihalik feleségének azt, amikor a múlt héten összefutottunk a csemegében, és elmondta nekem, hogy Mihalikék együtt nyaraltak Kopkinékkal, és Kopkinék az egész nyaraláson amiatt bosszankodtak, hogy nem gratuláltunk nekik az új házukhoz.

– Tehát? – vakarta a fejét Zukerman.

– Tehát – folytatta a felesége szemrehányó, ideges dadogással –, Mihalik felesége elmondta Kopkinéknak, hogy tudjuk. Kopkinék tudják, hogy mi tudjuk, hogy várják a hívásunkat.

– Tudják, hogy mi tudjuk hogy várják a hívásuknat?

– És nem értik, miért nem hívtuk őket, amikor hallottuk, hogy ez rosszul esett nekik.

– Azt hiszem, egyszerűbb lenne, ha nem beszélgetnél senkivel a csemegében – állapította meg Zukerman.

– Egyszerűbb lenne, ha felhívtad volna őket, amikor mondtam!

A következő két nap szinte észrevétlenül eltelt mindenféle apró ügyintézéssel. Amíg Zukerman másfél órát várakozott az adóhivatal irodájában, lett volna ideje a hívásra, de az ügy kényesebb és bonyolultabb lett, ez a beszélgetés már sokkal inkább egy nyugodt szobát kívánt, ahol nem hallgatja egy váróteremnyi ember a kifogásait, amiket még ki sem talált. Most már bánta, hogy nem előző héten telefonált, jókedvűen megjátszva a feledékenyt.

Este később az operába mentek, A két Foscari-t nézték meg, aminek a cselekményéről Zukerman azután sem tudott volna többet mondani, hogy végignézte a darabot.

– A zene jó volt – magyarázta a feleségének, miközben a tömeggel araszoltak a bejárat felé – az éneklést nem értem.

– Szerintem szép volt az is.

– De háromszor annyi ideig tart, mire egy mondat végére érnek.

– Nekem tetszett – vonta meg a vállát újból Zukermanné.

– Mellesleg mi az összefüggés a színház és a perec között? – kérdezte Zukerman.

– Nem tudok semmilyen összefüggésről.

– A színház az egyetlen hely, ahol felnőtt embereket pereccel a kezükben látni.

Az opera után abba az étterembe mentek vacsorázni, amit most nyitott meg Zukerman barátja. Itt összetalálkoztak Mihalikkal és a feleségével, Brigittával, akik egy italra tértek be. Néhány tartózkodó, udvarias szót váltottak csak egymással, utána hamar elbúcsúztak.

– Rövidre fogták – csodálkozott Zukerman, gyanakvóan dörzsölve az állát.

– Akartál volna még többet beszélgetni velük?

– Dehogy akartam volna – felelte gyorsan Zukerman. – Csak azon csodálkozom, hogy ők nem akartak.

– Talán nem volt kedvük csevegni.

– Máskor alig lehet lerázni őket.

– Hiszen neked sem volt kedved többet csevegni – mutatott rá Zukermanné.

– Az más. Nekem sosincs kedvem. Hozzám nem lehet hasonlítani őket.

– Annyira nem volt érdekes, amit a perecekről mondtál.

– Szerintem inkább... – Zukerman diadalmas rátalálással csettintett. – Fogadni mernék, hogy Kopkinék háza miatt viselkedtek így.

– Hogy jön ide Kopkinék háza?

– Ez neheztelés másodkézből – mondta Zukerman.

– Hogy mi?

– Amikor valakinek csak azért van baja veled, mert valaki másnak van baja veled, akit ő jobban kedvel nálad. Ez neheztelés másodkézből.

– Azt mondod, Mihalikék jobban kedvelik nálunk Kopkinékat? – Zukermanné őszintén meglepődött, aztán sértetten hozzátette: – Én idáig kedveltem őket.

– És most már nem kedveled őket?

– Már nem annyira.

– Azért nem kedveled őket, mert valaki mást jobban kedvelnek nálunk? – kuncogott Zukerman.

– De valaki olyat kedvelnek jobban, aki nem kedvel minket – tette hozzá magyarázólag Zukermanné. Aggodalmas, tanácstalan csöndben nézett a férjére. – Miért nem hívtad még fel őket? – kiáltott fel hirtelen.

– Mert nem tudok mit mondani nekik – védekezett Zukerman. – Mivel magyarázom meg, hogy miért nem telefonáltam két hétig?

– Ha tovább húzod, csak rosszabb lesz – mondta Zuckermanné. – Minél többet vársz, annál nehezebb lesz megmagyarázni.

– Tudom – mondta elismerően Zukerman. – Ez ám a csapda.

A csapda valóban megoldhatatlan volt, mert minél tovább várt valaki a hívással, annál nehezebb volt elfogadható magyarázatot találni a késedelemre, és minél nehezebb volt elfogadható magyarázatot találni a késedelemre, annál tovább várt a hívással.

– Csak annyit kellene mondanod, hogy: „Gratulálunk a házhoz!” – mondta Zukermanné elszántan az asztallapon koppintva az ujjával, mintha egy gombnyomással oldaná meg a problémát.

Zukerman meglepődött.

– Csak ennyit?

– Csak ennyit – mondta Zukermanné egy fokkal lágyabban és határozottabban.

– Miért is ne?

– Miért is ne?

– Miért is ne – zárta le Zukerman szinte vidáman. – Úgy teszek majd, mintha mi sem történt volna.

– Mintha mi sem történt volna!

Másnap délután derűlátó, kristálytiszta elhatározással nyújtózott végig a nappali háromszemélyes kanapéján, és az ölébe vett telefonról óvatos ünnepélyességgel tárcsázta Kopkinékat. Addig csengetett, amíg fel nem vették.

– Ki az?

– Haló!

– Ki?

– Kivel beszélek?

– Én?

– Ki az?

– Haló.

Zukerman összezavarodott.

– Kopkint keresem – mondta aztán.

– Én az anyja vagyok.

– Ó... – Zukerman halk megkönnyebbüléssel sóhajtott, amiért végre rámosolygott a szerencse. – Csak azért kerestem, mert gratulálni szerettem volna az új házhoz. Esetleg át tudja adni neki, hogy hívtam?

Pár pillanat szünet után az öregasszony szomorúan felelt. – Nem adhatom át – mondta.

– Nem?

– Kórházban van.

– Ó... – mondta újból Zukerman, ezúttal már rossz előérzettel. 

– Leesett a lépcsőn és eltörte a lábát. Az új ház miatt – mondta Kopkin anyja. – Ide figyeljen, fiatalember, megadom a felesége számát, azon el fogja érni, ha jobbulást kívánna neki. Majd megmondják magának, talán be is tud menni meglátogatni őt.

– Bemenni meglátogatni?  – Zukerman sápadtan szívta be a száját.

– Nem azt mondta, hogy barátok?

– De igen – mondta Zukerman. – Hogyne. Mindenképp rákérdezek, hogy meg tudom-e látogatni.

– Biztosan jól esne neki.

Elbúcsúztak. Zukerman a földre csúsztatta a telefonját, és idegenkedve nézte az újság szélére felfirkantott telefonszámot. Nehéz szívvel elhatározta magát, hogy felhívja, mert tudta, hogy ez a helyes. Igazán felhívja. Megígérte, magának, hogy fel fogja hívni. Holnap.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Fehér Boldizsár: A ronda pulóver

A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat 2019-beFehér Boldizsár nyerte el Vak majom című regényével, ami a Magvető Kiadónál jelent meg. Idén havonta jelentkezik Hogyan legyünk népszerűek és szerezzünk barátokat című tárcasorozatával. 

...
Nagy

Fehér Boldizsár: Azt hittem, a rizottót kéred

A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat 2019-beFehér Boldizsár nyerte el Vak majom című regényével, ami a Magvető Kiadónál jelent meg. Idén havonta jelentkezik Hogyan legyünk népszerűek és szerezzünk barátokat című tárcasorozatával. 

...
Nagy

Fehér Boldizsár: Sztella a csillagfényben

A legjobb első prózakötetnek járó Margó-díjat 2019-ben Fehér Boldizsár nyerte el Vak majom című regényével, ami a Magvető Kiadónál jelent meg. Idén havonta jelentkezik Hogyan legyünk népszerűek és szerezzünk barátokat című tárcasorozatával. 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Kitakarja a politikus a szépírót? Elővettük Csurka István drámáit [Csurka 90]

Csurka István ma lenne 90 éves, így arra voltunk kíváncsiak, mit lehet tudni a drámáiról. Mik a fő témái, és milyenek a hősei? Felfedezhető-e bennük a későbbi politikus? Milyen út vezetett a bemutatásukig? És vajon aktuálisak-e még? 

...
Kritika

Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt

Tahir Hamut Izgil ujgur költő és filmes a családjával együtt 2017-ben sikeresen elmenekült Kínából a tömeges letartóztatások elől. Memoárjában bemutatja, hogyan számol fel a totalitárius állam egy kultúrát és egy népet. A Ha értem jönnek éjjel a hét könyve.

...
Nagy

„halálomat türelmesen begombolom” – ma lenne 70 éves Sziveri János

Kifejezetten rövid élet jutott neki, ma ünnepelné hetvenedik születésnapját, de már 34 éve halott. Sziveri János vajdasági születésű költőre emlékezünk.

...
Kritika

Hogyan lesz egy anyából kiapadt, halálszagú folyó?

Az Anyám, a folyó című olasz regény lírai hangon előadott, töredékekből építkező történetének egy anya-lánya kapcsolat az alapja: a negyvenes éveiben járó lány az emlékezetét, így identitását is egyre inkább elveszítő anyjának meséli el – mintegy a felejtés ellen dolgozva – családjuk szerteágazó históriáját.

...
Nagy

Márquez regénye a végakarata ellenére jelent meg – Kafka, Nabokov is hasonlóan járt

Gabriel García Márquez posztumusz kisregényének megjelenése hatalmas irodalmi szenzáció, de van egy kis üröm az örömben, hiszen nem titok, az író meg akarta semmisíteni utolsó írását. 

...
Kritika

Jon Fosse a banalitáson át talál utat a természetfelettihez

A Nobel-díjas norvég szerző egymásba írja a hófödte tájat és a koromsötét éjszakát, egymásba játszatja hősét és annak környezetét. A Fehérség az egzakttól a transzcendens felé vezet, így egyszerre szolgál a kivonulás és a bevezetés könyveként.

A hét könyve
Kritika
Ujgur költőnek lenni önmagában politikai tett Kínában, és akkor még nem írtál memoárt
...
Podcast

Ezt senki nem mondta – Oltai Kata: Úristen, örökre itt lesz

Új podcastunk címe Ezt senki nem mondta!, a meghívott írókkal Ott Anna beszélget a gyereknevelés és az alkotás kapcsolatáról. A negyedik rész vendége Oltai Kata.

Hírek
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

...
Szórakozás

5 dolog, amiről jó, ha tudsz, mielőtt nézni kezded A háromtest-problémát

...
Hírek

Káprázatos lett az Álom luxuskivitelben gyémántokkal kirakott példánya

...
Hírek

Philip K. Dick egyik korai sci-fije új fordításban jelenik meg

...
Szórakozás

Nick Cave-dalok, Varró Dani-versek és Háy János-illusztrációk [PROGRAMAJÁNLÓ]

...
Szórakozás

Az éhezők viadala sztárja memoárban emlékszik vissza hat évtizedes pályafutására

...
Hírek

Megtalálták Kosztolányi Dezső első Byron-fordításának teljes kéziratát

...
Hírek

Vitézy Dávid: Esterházy Péter otthona helyén ne legyen társasház

...
Zöld

Mit kíván Jane Goodall a 90. születésnapjára?

Olvass!
...
Beleolvasó

Karin Smirnoff noirjában egy temetéssel válnak csak igazán sötétté a dolgok – Olvass bele!

Titkok, erőszak és szektákhoz hasonló légkör: Karin Smirnoff könyvében egy gyászoló testvérpár küzd a szeretetért és az elfogadásért. Most elolvashatsz belőle egy részletet.

...
Beleolvasó

A Petri-díjas Rékai Anett kötete egy párkapcsolat függő játszmáit mutatja be

A kamaszkor lezárásáról és az önálló élet indulásának fázisairól szólnak a Petri-díjas Rékai Anett első kötetének szövegei. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Otthonosság és idegenség Görcsi Péter debütáló regényében – Olvass bele!

Görcsi Péter első regénye Magyarországon, Angliában és Norvégiában játszódó autofikciós fejlődésregény, tele generációs tapasztalatokkal, közéleti és személyes sorsfordulókkal. Olvass bele a regénybe!