Amikor két hónappal ezelőtt megjelentem a Könyves Magazinnál, azzal fogadtak, hogy milyen jó, valaki végre képviselni fogja a Z-generáció hangját. Nem mondtam ki hangosan – nehogy vihogj és maradj csöndben –, de első gondolatom az volt, hogy ez bizony hatalmas tévedés: sok minden vagyok, de a generációm kulturális nagykövete biztosan nem. Így mikor expedícióra indultam a BookTok mélyére, ezt idegenként tettem. A témában írt cikkem után most a személyes véleményem következik.
A TikTokon létrejött könyves közösségek világszerte határozzák meg a fiatalok olvasási szokásait. A #BookTok címkével ellátott videókban elsősorban lányok és fiatal nők osztják meg olvasmányélményeiket, és mostanra már a könyvpiacra is kimutatható hatással vannak.
Colleen Hoover és társai a BookTokon
Nem mondhatnám, hogy előítéletek nélkül érkeztem a BookTok világába – ahogy azt sem, hogy az ott töltött első óráim meggyőztek arról, hogy ezek az előítéletek alaptalanok.
Először is:
a TikTok elképesztően sok.
Lényegesen több, mint amire nekem (és úgy vélem, bárkinek) szükségem van. Amint megnyitom, megszólal, megszólít, világít – egyszóval beránt, majd elindít lefelé a videók végtelen alagútján. Újdonság ez? Talán nem: már volt időnk megismerni a soha véget nem érő feed műfaját. Ugyanakkor a TikTok felépítése – a videó formátum és az ajánlott (és nem a követett) tartalmak előtérbe helyezése – új szintre emeli a felhasználóra ömlő ingermennyiséget.
Másodszor? Másodszor, megérkezvén meg kellett állapítanom, hogy az untig ismételt kritika bizony nem alaptalan:
a booktokosok tényleg ugyanarról a tíz (húsz, ötven) könyvről beszélnek.
Egyszerűen bámulatos a videók végtelen áradata – variációk egy témára, és a lemez sosem jár le. Klisé, tudom, de a Velünk véget ér szerzője, Colleen Hoover tényleg mindenható: az első videó rangsorolja a könyveit, a második a főszereplőit, a harmadik lehúzza az egyik könyvét és egekig magasztalja a másikat, a negyedik egészében kritizálja a jelenséget (na igen, ez vagyok most én), és így tovább.
Egyre több fantasy tematikájú bált rendeznek Amerikában és Angliában. Az események népszerűsége elsősorban a TikTokon létrejött könyves közösségeknek köszönhető.
Van kiút
De nem akarok elmerülni a morális pánikban.
Mikor túljutottam az első sokkon, és kicsit több időt eltöltöttem a BookTokon, árnyalódott a véleményem. Rá kellett jönnöm, hogy milyen sokat jelent másoknak: egy közösséget, ahol lehet könyvekről beszélni, és ahol megerősítést és megértést találsz.
Mert minden hibájával együtt a BookTok egy páratlanul pozitív közösség.
Ráadásul a romantikus könyvek útvesztőjéből is van kiút. Bolyongtam egy ideig, ez kétségtelen – az első próbálkozásaimra, hogy „klasszikusokról” szóló tartalmat kapjak, csak néhány videó ugrott fel, amik azt bizonygatták, hogy senki sem olvas „régi könyveket”, mert unalmasak és túl hosszúak –, de aztán csak felbukkant Toni Morrison… Azt követően pedig egymást követték az ajánlók, amiket már én is kész voltam megszívlelni.
És ha őszinte vagyok: hát nyilván, hogy a BookTok vonzó. Hiszen szép. Hiszen szórakoztató. Hiszen az a lényege, hogy lekösse a figyelmet.
De mi köze mindennek az olvasáshoz?
Új trend jelent meg a TikTok világában: a könyvekkel és műtárgyakkal megpakolt otthon. A „bookshelf wealth”-ként elterjedt stílus lényege, hogy úgy hasson, mint amit hosszú évek hozzáértő gyűjtőmunkája hozott létre.
Ami a legjobb bennünk
Sokféle könyv létezik. Van, ami szórakoztat, és van, ami oktat; van, ami megnyugtat, és van, ami halálra rémít. És mindnek van létjogosultsága. Ugyanakkor én azt vallom, hogy a legjobb könyvek túlmutatnak mindezen; a legjobb könyvek nyelvükkel, bölcsességükkel és emberségükkel megérintik és megváltoztatják olvasót.
David Remnick egy 1998-as cikkében írt az olvasók fontosságáról – pontosabban azon „szenvedélyes” olvasók fontosságáról, aki „mellőzik a telefont és a tévét, hogy néhány órára elmerülhessenek egy könyvben”, és akik őszintén hisznek benne,
„hogy mindaz, ami a legjobb és legmélyebb bennünk, a könyvespolcon található”.
Ahhoz, ami a legjobb és a legmélyebb bennünk, figyelem kell. Figyelem és munka. És valójában ez az, ami nyugtalanít a TikTokban.
Nem az én világom, de kész vagyok elismerni, hogy nincs semmi baj a TikTokkal – ahogy nincs semmi baj a valóságshowkkal se. De amíg a TikTok ingerekkel bombázza az embert; amíg végletekig performatív; amíg csak azt adja, amit az ego látni akar – addig az olvasás valami egészen mást igényel: elmélyülést, nyitottságot és igen, munkát.
Lehet a BookTokon könyveket találni és könyvekről beszélni, de
a legmélyebb – legjobb – olvasmányélményekhez az kell, hogy félretegyük a telefonunkat,
és legalább néhány órára függetlenedni tudjunk az élet azon furcsa lenyomatáról, ami ott található.
Kép: Cottonbro Studio/ Pexels
