Elena Favilli és Francesca Cavallo: Esti mese lázadó lányoknak
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki – némi bonyodalom után – férjhez megy, és boldogan él, míg meg nem hal... De mi van akkor, ha nem így dönt? Ha nem tetszik neki a királyfi, ha ahelyett, hogy a hősre várna, maga győzi le a sárkányt, menti meg a világot? Ha nem elégszik meg a passzív áldozat szereppel, hanem kezébe veszi sorsát és saját életét kezdi el élni, úgy, ahogy ő szeretné? Elena Favilli és Francesca Cavallo rendhagyó mesekönyve olyan történeteket mutat be, melyek hősei szembementek a társadalmi normákkal. A szerzőpáros „Kleopátrától Amelia Earhartig, Frida Kahlótól Jane Goodallig viszonylag ismert női történeteket mesélt újra, a könyvben szereplők portréit pedig egy-egy női illusztrátorral készíttette el. A projekt nagyszerűsége éppen egyszerűségében rejlik. Ráadásul a szerzők nem elégedtek meg annyival, hogy egy lexikonszerű összeállítást készítsenek a híres nőkről, hanem törekedtek arra is, hogy minden egyes történetben megkeressék azt a momentumot, ami új irányba terelte a szóban forgó lány életét, vagy megerősítette abban, hogy helyes az út, amelyen végig kíván haladni. Holott ezek a nők nem nagyon akartak nagyon mást annál, mint ami a férfiaknak teljesen természetes volt: matematikusok akartak lenni meg regényírók, szavazni akartak, esetleg versenyautót vezetni, ha éppen abban voltak tehetségesek. A lázadásuk teljesen hétköznapi lázadás volt, amennyiben vágyaik is azok voltak.” – írtuk korábban a kötetről.
Anne Frank naplója
Anne Frank naplója a holokauszt és a második világháború egyik legfontosabb emlékirata, és nem mellesleg a Biblia után a világ második legolvasottabb könyve. Októberben a Szívünk rajta program szakmai és gyerekzsűrije a hónap könyvének választotta, Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő a következő szavakkal ajánlotta: „Anne Frank naplója a legcsodálatosabb szöveg, amit a 20. században kiadtak. Anne-nak nem lett volna szabad meghalnia, a naplóját a gyerekeinek, meg az unokáinak kellene olvasnia, nem nekünk. Nekünk Anne újabb könyveit kellene megvásárolnunk, amit ugyanolyan tisztánlátással, keresetlen őszinteséggel és okosan írt volna meg, mint a naplóját. De nem így alakult. A második világháború, a fasizmus nem engedte, hogy így alakuljon. Ezért kell Anne naplóját újra és újra kiadni. S a sorait olvasva emlékezni arra az okos, érzékeny tizenéves kamaszlányra, aki valahol minden mai tizenévesben is ott van, aki harcban áll az anyjával, aki nem érti a testi változásokat, aki szerelmet keres, és jobbá akarja tenni a világot.”
Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van
„Rachelt meg engem úgy neveltek, hogy azt tegyük, amit akarunk, és meg is tettük. Sikeresek voltunk, megmutattuk mindenkinek. Nekünk nem kellett felvennünk azt az apokrif pólót (The Future Is Female – a szerk.), mert mi már ismertük a titkot: ha egyszer valóban sikert aratunk, többet keresünk, jobban szerepelünk, minden várakozást túlteljesítünk, akkor sem igazán változik körülöttünk semmi." Taffy Brodesser-Akner Fleishman bajban van című könyve elsőre egy házasság széthullásának a története. Egymásból kiábrándult apuka és anyuka, akik két gyerekük életének menedzselése mellett, most külön útra lépve kénytelenek megbirkózni az új élethelyzet kihívásaival és lehetőségeivel. De csak elsőre, mert igazából Toby és Rachel Fleishman kálváriája sokkal inkább a társadalmi és párkapcsolati elvárások görbe tükre, annak a „A jövő nőnemű!” sallangokat puffogtató világnak a kritikája, ami a nagy egyenlőségedi hangoztatása mellett azért továbbra is kettős mércével méri a férfi-női sikereket, és ugyanúgy megbélyegez, ha a nagy átlagtól eltérően másként képzelnéd el életedet.
Nick Hornby: Olyan, mint te
Saját kis buborékunkban létezve, a jól megválogatott kommunikációs csatornák híreit figyelve sokszor teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy létezhet más valóság, más logika a világ dolgainak értelmezésére, mint amit a saját, józannak vélt eszünk diktál. Majd egy-egy meglepő választási eredmény után értetlenül nézünk körbe, hogy mégis mi a franc van, hogy a csudába történhetett ez vagy az. Nick Hornby idén megjelent könyve az Olyan mint te – sok minden más mellett – az egymástól gyökeresen eltérő világok találkozásának története is. „Az emberek között mindig is volt és mindig is lesz egyfajta áthidalhatatlan távolság: mivel nem vagyunk gondolatolvasók, a kommunikációs képességünkre kell hagyatkoznunk, ami a gyakorlatban sajnos soha nem 100%-os. Rosszul fejezzük ki magunkat, utalgatunk, elhallgatunk, hazudunk, nem figyelünk a másikra, félreértjük egymást és máris kész a katasztrófa. Nick Hornby új regényében elképesztően bravúrosan és rengeteg humorral mutat rá az emberi kapcsolatok sérülékenységére és arra, hogy ez hogyan függ össze a kommunikációs és beleérző képességünkkel (vagy annak hiányával). Az Olyan, mint te ráadásul nagyban is megmutatja mindennek a következményeit, mégpedig nem más, mint a Brexit példáján.” – írtuk kritikánkban.
