Még a karantén alatt született Boldizsár Ildikó új meséje, amely a napokban jelent meg a Magvetőnél. A kút és a tölgyfa meséjét Rofusz Kinga illusztrálta, a könyvet pedig kedd este online mutatták be – Boldizsár Ildikóval a Magvető igazgatója, Dávid Anna beszélgetett. Pontokba szedtük a legérdekesebb megállapításokat.
- Boldizsár Ildikó április 16-án küldte el a mesét Dávid Annának, másnap pedig Rofusz Kinga igent mondott az illusztrálásra.
- Dávid Anna elmondta, hogy a járvány miatt négy olyan könyvük jelent meg, ami máskülönben nem most jött volna ki. Számára a Hogyan szerzett vizet a kiszáradt kút című mesekönyv „ajándéka ennek a helyzetnek”. Ahogy fogalmazott, picike mese és csodálatos nagy könyv lett belőle.
- Boldizsár Ildikótól a karantén alatt sokan kérdezték, milyen mesék segítenének ebben a nehéz helyzetben, és nagy volt a várakozás, mit mond egy meseterapeuta. A terápia alatt általában nem a bajra keresik a mesét, hanem az okra, ami előidézte a bajt. Itt viszont szerinte az emberiségnek kellene lépnie ahhoz, hogy az okra rálássunk – ezekre vannak mesék, de olyan durvák és sok esetben bűntudatkeltőek, hogy azokat akkor nem tudta bevállalni. Helyette hidas meséket ajánlott, amelyek átvisznek egy túlsó partra.
- Megnézte azt is, benne hogyan szólal meg egy ilyen helyzet – amikor valami nem működik, valami megakad, valami elveszik, ahogy a mesében is kiszárad az éltető forrás, a kút.
- Ez a mese szerinte nemcsak egy egyszerű kiégéstörténet, hiszen a kútnak van egy csodálatos társa, egy tölgy, akivel máskülönben soha nem beszélgetnek, de a közös baj összehozza őket.
- Ebbe a mesébe bele tudott kapaszkodni, majd elküldte a Magvetőnek, amelynek munkatársai megrendülten azt válaszolták, hogy betalált a mese. Egyértelműnek tűnt, hogy mindez nem a személyes története, hanem mindannyiunkat érinthet.
- Igazából azt gondolta, hogy talán mire megjelenik, nem is kell már senkinek, mert megszűnik az ok, amiért ilyen könyveket olvasunk.
- Dávid Anna megmutatta, hogy ez egy függőleges mesekönyv, és Rofusz Kinga ötlete volt, hogy hosszában nyíljon. A mese a kooperációról szól, a kút és a tölgyfa ketten próbálnak megoldást találni, és közben sokat megtudnak egymásról.
Rofusz Kinga: A silent bookból mindenki kiolvashatja a saját történetét - Könyves magazin
Fotó: Valuska Gábor Képzeljük el, hogy leveszünk egy könyvet a polcról, és elkezdünk mesélni a gyerekünknek. Szokványos történet, rengeteg családban a napi rutin része. De mi van akkor, ha az adott könyvben nincs egyetlen árva betű sem, vagy ha van, az is az illusztráció része?
- A szerző eredetileg nem látott sok illusztrációs lehetőséget a mesében, de utólag azt mondja, ennek az a sötétség volt az oka, amiben akkor volt, és nem látta azt az életet, amit Rofusz Kinga hozzá tudott tenni.
- Boldizsár Ildikó szerint illusztrálás közben Rofusz Kinga is nagyon mélyre ereszkedett. Elmondta neki, hogy számára ez egy újjászületés, egy megszületés, ilyenek is lettek az illusztrációk.
- Amikor mesét írsz, mennyire köt a szaktudásod a mesékről?, tette fel a kérdést Dávid Anna, mire Boldizsár Ildikó elmondta, hogy ez egy izgalmas kettősség, ami rendeződni kezdett benne. Most jutott el odáig, hogy ezek a történetek szeretnének megszületni – ennek az első állomása ez a könyv, és innentől ezt szeretné leginkább csinálni.
- A népmesékben mindig a hármas egység izgatja, hiszen minden népmesének három rétege van – egy tárgyi, egy lélektani és egy spirituális réteg. Akkor jó a mese, ha ez a három szint egybeesik, és ugyanazt az igazságot találjuk mindhárom rétegben. Ezeket a rétegeket nem lehet kitalálni, szerinte ehhez a hármas egységhez kegyelmi állapot kell.
- Március-április környékén az emberekben élt a remény, hogy majd ezután más lesz a világ – volt is erre egy könyvterve, ami arról szólt, hogyan lehetne megsegíteni ezt a folyamatot. Nyáron nekiállt, de félbehagyta, mert azt látta, hogy ebből a megújulásból nem lesz semmi, minden visszarendeződik egy sokkal rosszabb állapotba.
- A karantén alatt rengetegen mondtak mesét, ő viszont nem. Ennek alapvetően két oka volt, egyrészt eltört kulcscsontja, márpedig ő mindig azt szokta mondani a tanítványoknak, csak akkor meséljenek, ha jól vannak. Másrészt nem tud úgy mesélni, hogy nem látja valakinek az arcát, reménytelen vállalkozás, hogy csak úgy elképzelje. Őt a mesemondásban is a kapcsolat érdekli.
A teljes beszélgetést itt tudjátok végignézni:
